Az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei feladták a reményt. Űrcsend Fotó:
MTI
"Az egész Mars-programot újragondoljuk" – jelentette ki Daniel S. Goldin, a
NASA munkatársa a Washington Post hasábjain. "Ezek a kudarcok jelzés értékűek"
– jegyezte meg Edward Weiller, a NASA egyik vezető kutatója, majd hozzátette: "A
jelzésekre pedig reagálunk".
"Nem kifogásokat keresünk, de tudni akarjuk a választ" – mondta David Crisp, a
NASA Mars-kutató csapatának tagja.
Az első űrszonda az 1960-as években közelítette meg a bolygót. A Mars körüli pályára
álló szondák egy puszta, kráter borította bolygófelszín fényképeit küldték
vissza a Földre. A Mars-kutatás első hulláma 1976-ban a Viking-programban tetőzött,
amelynek során két űrszonda és két Mars-járó robotautó érte el a planétát –
mindössze tizedannyi költséggel, mint amennyibe az idei két sikertelen kísérlet került.
A legtöbb tudós szerint az eredmények azt igazolták, hogy a Marson nincs élet. Pedig
a Viking-szonda számos olyan fényképet küldött vissza a Földre, amelyeken a bolygó
felszínén vízáramlás okozta jelek láthatók: mély csatornák, kanyonok, ősrégi
tavak partvonalai.
A Föld után a Mars a legalkalmasabb bolygó a naprendszerben az élet fenntartására.
Olyannyira alkalmas, hogy egykor élet is lehetett rajta. Felszínén látható folyómedrek
és egyéb földrajzi jellegzetességek arról tesznek tanúságot, hogy egykor hatalmas vízmenynyiség
lehetett a Marson. Egyes kutatók szerint most is lehet víz a bolygón – a felszín
alatt. A felszínen ugyanis túlságosan alacsony a hőmérséklet és ritka az atmoszféra
ahhoz, hogy a víz folyékony halmazállapotú maradjon.
Vajon mi okozhatta a drámai változást a Marson? Kétségtelen, hogy a bolygó atmoszférája
rendkívüli módon lehűlt. A végbement változások – amelyben a Földdel ellentétben
nem játszottak szerepet óceánok, a bioszféra, illetve a környezetszennyezés –
vizsgálatával közelebb kerülhetünk a Földön tapasztalható időjárás-változások
megértéséhez.
A Mars legelőször az 1870-es években került az érdeklődés középpontjába, amikor
Giovanni Schiaparli olasz csillagász beszámolt arról a felfedezéséről, hogy távcsöve
segítségével a bolygó felszínén folyómedreket fedezett fel. A századfordulón népszerű
dalok szóltak arról, hogy emberek hatalmas tükrök jelzéseivel veszik fel a
kapcsolatot a vörös bolygó lakóival. H. G. Wells Világok háborúja című, 1898-ban
megjelent regényében a szuperintelligens marslakók lerohanják a Földet vízhiányuk
kielégítése céljából. A Tarzan-sorozat szerzőjeként ismert Edgar Rice Burroughs az
1900-as évek elején szintén több regényt írt, melyek cselekményének a Mars a
helyszíne.
1996-ban kutatók egy csoportja bejelentette, hogy egy, feltételezhetően a Marsról érkezett
kőzetben ősmikrobák maradványait találták, ezzel ismét reflektorfénybe került az
"élet a Marson" kérdés. A Földön számos kontinensen találtak olyan kőzetet,
amely feltételezhetően a Marsról vált le aszteroida- vagy meteorbecsapódás következtében,
és így került a Földre. A kövekben rekedt gáz összetétele egyezett a Mars légkörének
összetételével.
A Pathfinder robotautó 1997. július 4-én "ért Marsot" a bolygó vörös kövekkel
borított felszínén. Az újságokban minden eddiginél nagyobb felbontású fényképeket
láthattunk a vörös sziklákról. 1998 decemberében és 1999 januárjában egy-egy újabb
űrhajó indult a Marsra, ezek azonban a napokban megsemmisültek. A tervek szerint a következő
évtizedben minden 26 hónapban újabb távirányított űrhajó célozza meg a vörös
bolygót. Eddig azonban egyetlen Mars-kutató szonda vagy robotgép sem talált életjeleket.
Mindeddig úgy tudtuk, hogy az élet fenntartásához a folyékony halmazállapotú víz,
a szerves anyag és a komplex szerves molekulák szintéziséhez szükséges energiaforrás
nélkülözhetetlenek. A legújabb kutatások eredményei azonban arra utalnak, hogy nem
csak ilyen körülmények között létezhet élet. Az 1980-as és 1990-es években biológusok
felfedezték, hogy mikrobák szélsőséges körülmények között is meg tudják őrizni
életfunkcióikat – rendkívül forró, száraz, illetve hideg közegben, vagy éppen óriási
nyomás alatt. A felfedezés a Marssal kapcsolatos feltételezéseket is érintette. Bár
minden bizonnyal nem élnek a felszínen az állatokhoz, illetve az emberekhez hasonló
komplex organizmusok, a felszín alatt élhetnek marslakók (mikrobák), ha folyékony
halmazállapotú víz is létezik odalenn
1999. 12. 11. (III/49)
