hetilap

De hát esik vagy ötven napja, az erdélyi földművelők legnagyobb bánatára. A szekér „volánjánál” ülő Anti bácsi oldja meg a napokig lebegő rejtélyt, vajon miért nem aratták itt még le az aranybarnán tündöklő gabonamezőket. Az öreg azt mondja, ilyen esőben pillanatok alatt berohad az aratás, meg kellene várni, míg jön a szárazabb idő. De hát itt, Erdélyben nem gyakori a hosszú, száraz nyár – tudom meg. Röstellem bevallani, de 26 éves létemre én még csak most vagyok először itt, a másik Magyarországon. 

Merthogy magyar itt minden a rendőrökön kívül. Magyarul vannak az utcanévtáblák, magyarul szolgál ki az eladó, magyarul hallom a fiatalok poénjait, és még a szupermarket rádiójában is magyarul szólnak a jól ismert hazai slágerek. Van is ám ebből bőven probléma. S itt nemcsak a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblákra gondolok, hanem arra, hogy a kedves székely felszolgálólány még vendéglátósként is alig tudja elolvasni az ételek román neveit, a saláta román megfelelőjét bizony betűznie kell, így, száz évnyi elcsatolás után is. Merthogy a székelyek többsége nem tanul meg románul, nincsenek rászorulva igazán. Pedig jó lenne az autonómiatörekvések okán, és egzisztenciális szempontból is, de az oktatással alapvető problémák vannak. Ezt már egy anyaországbeli magyar anyuka meséli, aki férje munkája miatt él itt egy ideje, és fiuk éppen most fogja elkezdeni az iskolát. Azt mondja, volt olyan eset is, hogy a nyelvtanár az iskolában nem is anyanyelven beszélte a románt, olyan akcentussal tanított, hogy többen inkább kivették a gyerekeket az osztályból.

Persze a másik oldalt sem kell félteni. A sokórás autóutunk mintegy jutalmául egy vendéglőbe tértünk be „csorbát” (pacalleves) enni. Gondolván, végre megint magyar földre értünk, fel is tesszük büszkén a kérdést a pincérnek, hogy hova ülhetnénk le. De a román népviseletbe öltözött lány – Erdély ide, Erdély oda – nem beszél egy szót sem magyarul, de még angolul is csak alig. „Paruszki?” – próbálkozik, hátha. De nem, az oroszt meg mi nem szeressük, szóval marad a kéz és láb, és az angol nyelven tudó másik kolléga. De legalább a csorba egészen kiválóan sikerült. 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek