Kedden az AKP, Erdogan pártja bejelentette: mégsem tartják meg azokat a választási rendezvényeket Németországban, amelyekről a múlt héten tájékoztatták Sigmar Gabriel külügyminisztert. A hollandok után ugyanis néhány német önkormányzat sem engedte, hogy hivatalos bejelentés nélkül török politikusok kampányrendezvényeket tartsanak az április 16-ára kitűzött népszavazással kapcsolatban, ami további hatalmi eszközöket adna Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök kezébe.
A múlt szerdán átadott listán 15 választási rendezvényről informálták a német külügyminisztert, s ezt követően a német kormány diplomáciai üzenetben engedélyezte a török kormánynak, hogy tizenhárom helyszínen gyűjtse be a Németországban élő török-német kettős állampolgárok szavazatait. A török sajtó viszont durván elvetette a sulykot az után, hogy Frankfurtban szombaton engedélyt kapott egy olyan kurd tüntetés, amely Erdogan népszavazása ellen tiltakozott, és azt követelte, hogy engedjék szabadon a Kurd Munkáspárt, a PKK Törökországban bebörtönzött vezetőjét, Abdullah Öcalant. A tüntetés után a török lapok Merkelt hitlerbajusszal ábrázolták, és azzal vádolták a németeket, hogy náci módszereket alkalmaznak.
Angela Merkel legendásan visszafogott a személyét érő támadásokkal szemben, ritkán szólal meg személyesen, általában valamelyik szóvivője reagál a fejleményekre. Most azonban személyesen, sajtótájékoztatón reagált a törökök legutóbbi akciójával kapcsolatosan. Kijelentette: „nem fogadhatjuk el, hogy a cél újra és újra szentesíti az eszközt, és minden tabu ledőljön,” és hozzátette: „ahogy a diplomáciai üzenetben szerepel, a német kormány fenntartja a jogot magának arra, hogy felülvizsgálja az üzenettel átadott engedélyt”.
Merkel mondatai burkolt fenyegetést tartalmaztak arra nézve, hogy akár vissza is vonhatják a korábban kiadott diplomáciai engedélyt, amely egyébként Erdogan malmára hajtja a vizet, akinek nagy szüksége van a németországi török szavazatokra.
Kedden viszont a török kormány bejelentette, hogy nem fognak választási rendezvényeket tartani Németországban – ennek egyes politikai elemzők szerint az az oka, hogy Erdogan már megkapta, amit akart. A török elnöknek ugyanis folyamatos politikai munícióra van szüksége, amivel polarizálni tudja otthon a hangulatot, és ezt már megkapta; a betiltott rendezvények, az engedélyezett kurd tüntetés, illetve Merkel szóbeli figyelmeztetése a török elnök kezében bizonyítékul szolgálhat a kampányban folyamatosan felhasznált olyan szlogenekre, mint az EU „törökellenessége” és „fasiszta módszerei.”
Az AKP európai lobbicsoportja, az Európai Török Demokrata Unió vezetője, Zafer Sirakaya nyilatkozata egyértelműen „szélsőséges csoportok” megnyilvánulásának, a török választási rendezvények elleni szervezkedésének minősítette a kurdok tüntetését, és biztonsági okokkal magyarázza a választási rendezvények lemondását. A helyzet Sirakaya szerint egyértelműen bizonyítja, hogy Németországban sérül a szabad véleménynyilvánításhoz való jog is. Ezekkel a lépésekkel Erdogan otthon valószínűleg sokkal több szavazatot tud begyűjteni, mint amennyi közvetlen haszna lehetett volna a németországi kampánynak.
Már 100 százalék