Sergio Mattarella olasz elnök választása olyan személyre esett, akivel kapcsolatban senkinek nem jutott eszébe, hogy kormányozhatna: Paolo Gentiloni, a Renzi-kormány külügyminisztere kapott felkérést a kormányalakításra, miután az ellenzéki pártok vezetői nem voltak hajlandóak közös koalíciós kormányt alakítani.
Ahogy arról legutóbb beszámoltunk (Harag és frusztráció. Hetek, 2016. december 9.), Matteo Renzi olasz miniszterelnök a népszavazás során elszenvedett veresége miatt mondott le.
Az új kormánynak kiemelt helyen kell majd kezelnie a bankszektor válságát, továbbá a földrengés által sújtott térségek megsegítését és helyreállítását. Szintén Gentilonira vár az egyik legfontosabb feladat, vagyis a Monte dei Paschi di Siena bank megmentése, ugyanis elképzelhető, hogy a pénzintézetnek állami beavatkozásra lesz szüksége. Az ellenzéki pártok dühösen reagáltak Gentiloni kinevezésére: az Északi Liga bejelentette, hogy tüntetéseket fognak tartani a jövő héttől kezdődően, az Öt Csillag Mozgalom pedig „Renzi-avatarnak” nevezte Gentilonit, aki a miniszterelnök elkötelezett támogatója volt. Ráadásul mind az ellenzék körében, mind az olasz sajtóban komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, vajon nem Renzi fogja-e a háttérből irányítani az új kormányt, hiszen még mindig ő a Demokrata Párt vezetője.
Eközben a választási törvény jogállásával kapcsolatban Olaszország az alkotmánybíróság január 24-én esedékes döntésére vár. Ennek jelentőségét az adja, hogy a döntés komoly változásokat hozhat a parlamenti mandátumok szétosztásában a jövőbeli választásokon. A választási törvényt – mely szerint a parlament alsóházában további „kiegészítő” mandátumokat kapnak azok a pártok, melyek a szavazatok több mint 40 százalékát elnyerik – idén júliusban szavazták meg, ám mivel a múlt héten az olaszok elutasították az alkotmányreform-javaslatot, amely többek között csökkentette volna a szenátus mandátumainak számát, a választási törvény is felülvizsgálatra szorul.
Matteo Renzi pedig akár már most elkezdheti tervezni, hogyan kerüljön vissza a hatalomba, hiszen ha Gentiloni lemond a bírósági döntést követően, akkor előrehozott választásokat fognak tartani, ahol valószínűleg Renzi is jelöltként indulna. Addig is Gentiloninak lehetősége van bizonyítani a miniszterelnöki posztra való alkalmasságát, hiszen elődjétől nagyon különbözik: nemesi családból származik, újságírói karrierjét otthagyva fordult a politika felé, megnyilatkozásai kritikusai szerint nem karizmatikusak, beszédei nem szenvedélyesek. 2006 és 2008 között a Prodi-kormány kommunikációért felelős minisztere volt, a Renzi-kormányban pedig annak ellenére töltötte be a külügyminiszteri szerepet, hogy nem rendelkezett külpolitikai vagy diplomáciai tapasztalattal.
A nemzetközi színtéren viszont nagy elismerésnek örvend, mivel sikeresen kezelt több nehéz helyzetet, és szoros munkakapcsolatban állt John Kerryvel, akivel közösen igyekeztek megerősíteni az ENSZ által támogatott líbiai kormányt, illetve stabilizálni a polgárháború sújtotta ország helyzetét. A következő hetek tehát kritikusak lehetnek a Gentiloni-kormány számára – amennyiben azonban nem lesznek előrehozott választások, akkor a korábbi külügyminiszter egy új területen bizonyíthatja rátermettségét.
Az ötvenhetedik
2016. 12. 16. (XX/50)
