A török demokrácia végnapjai

Ahmet Davutoglu korábbi török kormányfő az AKP múlt vasárnapi rendkívüli kongresszusán nem indult a pártelnöki tisztségért, így a tömörülés új vezetőt választott az eddigi közlekedési miniszter, Binali Yildirim személyében, aki ennek következtében miniszterelnök is lett. Yildirim 2001-ben Erdogan mellett az AKP egyik alapító tagja volt, így a török elnök régi szövetségese.

Az új kormányfő elsődleges fontosságú feladatként jelölte meg egy új alkotmány elfogadását és az elnöki rendszer bevezetését, amely Erdogan kezébe tulajdonképpen korlátlan hatalmat adna. A korábbi kormányfő távozása az EU szempontjából azért is jött rosszkor, mert Mevlüt Csavusoglu külügyminiszter mellett (aki továbbra is vezeti ezt a tárcát) Davutoglu hozta fedél alá – hónapokig tartó tárgyalásokat követően – március 18-án a menekültválság közös kezeléséről és a török állampolgárok schengeni vízumkötelezettségének eltörléséről is szóló szerződést az Európai Unióval. A törökök vízummentes beutazásának feltételéül Merkel 72 pontból álló követelést adott át a másik félnek, amelyet Erdogan nem szándékozik teljesíteni. Cserébe viszont kettős mércével vádolta meg az EU-t, amiért az általa „terrorellenesnek” nevezett, valójában az ellenzékiek és a kurdok elhallgattatását szolgáló törvény ellen tiltakozik.

A május 23–24-én Isztambulban, az ENSZ védnöksége alatt első alkalommal megrendezett Humanitárius Világtalálkozó záró sajtótájékoztatóján, amelyet Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral közösen tartott, Erdogan bejelentette: Törökország nem tesz további lépéseket a migránsválság kezeléséről az Európai Unióval kötött megállapodás végrehajtása érdekében, amíg az EU nem dönt a török állampolgárok schengeni vízummentességének megadásáról. A török elnök nehezményezte, hogy a G7 országok közül egyedül Angela Merkel vett részt a találkozón (Németország képviseletében), az EU–török egyezményben foglalt, a szíriai menekültek törökországi ellátásához nyújtandó több milliárd eurós támogatás még mindig nem érkezett meg.