A szíriai polgárháború 2011-es kitörése óta először járt külföldön Bassár el-Aszad. A káoszba fulladt közel-keleti ország elnökének útja, nem meglepő módon, Vlagyimir Putyinhoz vezetett a múlt héten. Pár napra rá az Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia és Törökország vezető diplomatái tárgyaltak Bécsben a szíriai helyzetről. A négy ország külügyminiszterei új ötletekkel rukkoltak elő arra vonatkozóan, hogyan lehetne egy olyan politikai átmenetet kidolgozni, amely véget vetne a véres harcoknak. A korábbi ilyen irányú kísérletek ugyanis rendre kudarcba fulladtak. A találkozón azonban nem közeledtek az álláspontok Aszad jövőjét illetően.
Múlt vasárnap pedig egy orosz parlamenti delegáció járt a szíriai elnöknél Damaszkuszban. Az egyik orosz képviselő arról számolt be, hogy Aszad közölte a küldöttséggel: kész parlamenti és elnökválasztást tartani, természetesen úgy, hogy maga is indul a szavazáson. Ugyanakkor leszögezte, hogy a választásra és az alkotmányt érintő reformokra csak az után kerülhet sor, hogy legyőzték a terrorista csoportokat. Szíriában egyébként 2014 júniusában tartottak utoljára elnökválasztást, amikor is a voksok 88,7 százalékával hét évre újraválasztották Aszadot. Az eredményt azonban sem az ellenzék, sem a nemzetközi közösség nem fogadta el, mert a lázadók által uralt területeken nem is volt választás, így milliók maradtak ki a voksolásból. A parlament összetételéről 2012 májusában döntöttek legutóbb, így a következő szavazást elméletileg 2016-ban kellene tartani.
Bár nincs előrelépés a patthelyzetben, az egyértelmű, hogy a Kreml teljesen belevetette magát a válság megoldásába, és átvette a kezdeményező szerepet Washingtontól. A diplomáciai eszközök mellett a légitámadásokkal sem hagytak fel Szíriában. Nemrég 24 óra leforgása alatt 94 célpontra mértek csapást. Az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció ugyanakkor a múlt hétvégén három napig egyetlen egyszer sem bombázott a közel-keleti országban. Az elmúlt hónapokban láthatóan csökkentek a több mint 60 országból álló szövetség akciói. A Pentagon adatai alapján míg júliusban 359 légitámadást hajtottak végre, addig augusztusban 206-ot, szeptemberben pedig már csak 115-öt. Lapzártánkig októberben 91 bombázás történt a koalíció részéről. A Pentagon szóvivője cáfolta, hogy az oroszok miatt vettek volna vissza a hadműveletekből. Jeff Davis szerint csupán arról van szó, hogy hírszerzési értesülések alapján választják ki a megfelelő célpontokat úgy, hogy ne okozzanak a civileknek károkat, és mostanában nem jutottak pontos információkhoz. Az orosz hadsereggel azonban továbbra sincs szorosabb együttműködés: nem adnak segítséget a dzsihádista csoportok állásaival kapcsolatban, amit Szergej Lavrov külügyminiszter nagy hibának tart.
Moszkva nem kis megrökönyödést okozott azzal a bejelentésével is, hogy készek légitámadásokkal segíteni azokat a lázadókat, akik az Iszlám Állam ellen harcolnak. Az érintett Szabad Szíriai Hadsereg szkeptikusan fogadta az orosz ajánlatot, mondván, ha a Kreml komolyan gondolja, amit mondott, akkor azonnal fel kell hagynia a bázisaik és civilek lakta területek bombázásával. Aktivisták szerint ugyanis az orosz gépek mérsékelt felkelőket és civileket is célba vettek az ország nyugati részén, ahol az Iszlám Állam nincs is jelen.
A több ellenzéki csoportból álló Szabad Szíriai Hadsereg ugyanakkor nem utasította el az oroszok együttműködési javaslatát, de egyelőre nem tart erre igényt.
Oroszország így továbbra is a Hezbollah libanoni terrorszervezet harcosaival és az iráni Forradalmi Gárdával karöltve végezheti katonai akcióit Szíriában. Hogy mi várható a Moszkva–Teherán-szövetségtől, arról eltérő vélemények vannak. Egyes elemzők szerint inkább taktikai, mintsem stratégiai kapcsolatról van szó a két ország között. A perzsa állam forradalmi terjeszkedése és Izraellel szembeni tervei ugyanis nem egyeznek Oroszország hosszú távú céljaival a térségben. Harold Rhode, a New York-i Gatestone Intézet vezető munkatársa, aki egykor a Pentagon tanácsadója is volt, a The Jerusalem Post izraeli lapnak arról beszélt, hogy az oroszok nem bíznak meg Iránban, és nem akarják, hogy Teherán erős legyen, és egyenlő félként lépjen fel Szíriában. Ezt azzal indokolta, hogy Moszkva uralni akarja a terepet, ezért számára az az előnyös, hogy minél több tagból álljon a szunnitaellenes koalíció, mert akkor könnyebben tudja gyakorolni az „oszd meg és uralkodj” elvét. Rhode azt is hangsúlyozta, a perzsa állam Oroszországban is aktív, ott is a nemmuszlimok és az oroszok ellen tevékenykedik. Putyin pedig mindig is az orosz kultúra védelmezőjeként lépett fel, és tart az iszlamista terrortól. A The Wall Street
Journalban Yaroslav Trofimov is arról ír, hogy a jövőben feszültségek merülhetnek fel Moszkva és Teherán között, ha a harcok az elkövetkező hónapokban nem úgy alakulnak, ahogy tervezték, vagy amikor béketárgyalásokra kerül sor a préda felosztásáról.
2015. 10. 30. (XIX/44)
