A Nemzetközi Pénzügyi Akciócsoport jelentése szerint az Iszlám Állam vagyonának nagy része olajeladásból, bankok és más létesítmények kifosztásából és túszokért követelt válságdíjból származik. Mivel a terrorszervezet többféle forrásból tesz szert a pénzre, nem használhatók a más csoportoknál már bevált, pénzügyi „kiéheztető” módszerek. Ennek ellenére az Iszlám Állam is könnyedén sebezhetővé válhat amiatt, hogy az olajárak csökkenése nyomán megcsappantak a bevételeik, a szövetséges erők légicsapásai miatt pedig nem tudnak annyi olajat eladni, mint korábban.
Az orosz Szövetségi Kábítószer-ellenőrzési Szolgálat (FSKN) információi szerint az olajcsempészés mellett több mint évi 1 milliárd dollárja származik az IÁ-nak drogeladásból, ugyanis a balkáni drogútvonal hegemóniája véget ért, és a heroin egy részét már Irakon keresztül szállítják. Mivel az afgán kábítószert az Iszlám Állam által megszállt területek érintésével juttatják el Európába, a terrorszervezet akár 50 milliárd dollár bevételhez is juthat ezáltal.
Az FSKN szerint az Európába érkező narkotikumok több mint fele az IÁ-tól származik.
Az Iszlám Állam további pénzszerzési forrásai a csempészés, a pénzmosás, a fegyver- és emberkereskedelem, illetve a külföldről (államoktól és magánszemélyektől egyaránt) érkező adományok. Utóbbihoz egyébként bankokat kell használnia a szervezetnek, hiszen túl kockázatos lenne, ha csak készpénzzel üzletelnének, ráadásul a külföldi akcióikat is könnyebben tudják finanszírozni, ha átutalásokkal juttatják el a pénzt a fegyveresekhez. A Washington Institute jelentése szerint jelenleg is körülbelül 80 bank működik zavartalanul csak az Irakban elfoglalt területeken, melyeken keresztül a szervezet el tudja érni a nemzetközi pénzügyi rendszert.
Az továbbra is kényes kérdés, hogy vajon az Öböl-menti államok finanszírozzák-e az IÁ-t, hiszen eddig nem sikerült bizonyítani azt, hogy ezek az országok közvetlenül hozzájárulnának a csoport fennmaradásához. Az viszont könnyebben kideríthető, hogy többek között katari magánszemélyek is segítik a szervezetet, akik egyébként országuk ügyének előmozdítása érdekében régóta támogatják a Hamaszt és a Talibánt is.
A hatóságoknak a közösségi hálón (például Twitteren) keresztül zajló adománygyűjtések megakadályozása okozhatja a legnagyobb fejtörést, hiszen jelenleg semmiféle szisztematikus ellenőrző vagy szabályozó rendszer nincs érvényben, mely megakadályozná, hogy az internetezők „jótékonykodás” címén pénzt juttassanak el különböző terrorszervezetekhez.
Az Iszlám Állam mindeközben adókat vet ki, fizetéseket osztogat, és kereskedelmi törvényeket hoz. A The Telegraphnak nyilatkozó, az IÁ által kontrollált területeken élők azt állítják, hogy több ipari komplexumot és üzletet is átköltöztettek az „államba” a tulajdonosok, így ott már pamut-, vas- és műanyaggyártás is zajlik. A szír rezsim és a lázadók közötti harcok okozta anarchia elől menekülő szírek pedig azért választják az IÁ-val történő üzletelést, mert ott véleményük szerint nagyobb a hatékonyság, és sokkal kevesebb a korrupció. Ez persze nem meglepő, hiszen az érvényben lévő saría-törvénykezés szerint a lopásért ujj- vagy végtaglevágás jár.
Az IÁ által hozott kereskedelmi törvények megszegéséért is súlyos árat kell fizetni: egy gazdag szír üzletember például arról számolt be, hogy a terrorszervezet fegyveresei letartóztatták az üzlettársát, és nem voltak hajlandóak szabadon engedni, csak ha a cége 100 ezer dollárt fizet érte. Az IÁ pénzügyi precizitását és informáltságát mutatja, hogy az üzletember vagyo-nához mérten kiszámolták, pontosan mekkora összeggel kell hozzájárulnia a férfi szabadon engedéséhez. Rakkában, az IÁ „fővárosában” mindenki köteles 2,5 százalékos zakatot (kötelező alamizsnát) fizetni, melyet az iszlám szerint a szegények és rászorulók megsegítésére kell fordítani, azonban a hírek szerint az IÁ ebből a pénzből is fegyvereket vásárol, és a dzsihádistáknak biztosít fizetést.
A zakatbeszedő irodákat egyébként a helyi lakosság üzemelteti, akiket a terrorcsoport igyekszik bevonni az „állam” mindennapos működtetésébe – így is csökkentve a kiadásokat.
Az IÁ-nak egyébként sem magasak a fenntartási költségei, hiszen mindössze a fegyvereseknek és a helyi lakosságnak adnak fizetést, másra azonban nemigen kell költeniük. A szír iskolákban ugyan továbbra is folyik az oktatás, de a tanárok csak a saríát taníthatják, a tiltott tantárgyakat (mint az angol és a természettudományok) nem. Az olajmezőkön dolgozó mérnökök a többszörösét kapják a korábbi fizetésüknek vagy annak az összegnek, amit más országokban keresnének. A külföldi fegyveresek pedig szintén nagy mennyiségű juttatásra számíthatnak, nem beszélve a toborzók szerint rájuk váró szűz lányokról, akiket elrablásuk után „bagóért” árulnak rabszolgaként, vagy erőszakkal adnak hozzá a harcosokhoz. A külföldiek költekezései miatt akár a helyi üzletemberek is meggazdagodhatnak: egy rakkai kereskedő arról számolt be, hogy nagy vagyonra tett szert azzal, hogy külföldi terroristáknak adott el autókat.
Aleppóban és más, porig rombolt városokban szinte teljesen lehetetlenné vált az élet, ezért az elmenekült civilek a szervezet által kontrollált területekre mennek, hogy új életet kezdjenek. Az IÁ alatti életnek azonban megvan az árnyoldala is: a nők nem hagyhatják el a házukat férfikísérő és nikáb (arcot eltakaró kendő) nélkül, a férfiaknak minimum bokáig érő nadrágot és szakállt kell viselniük, az istenkáromlásért halálbüntetés jár, és be vannak tiltva a filmek, a zenék és a játékok. Mindezek ellenére is vannak olyanok, akik a polgárháború helyett az IÁ-t választják. Egy, a Telegraph riporterének nyilatkozó szír férfi például azzal indokolta a döntését, hogy még mindig inkább az Iszlám Állam fennhatósága alatt akarnak élni, mint a saját lakosságát bombázó Asszad alatt: „az Iszlám Állam alatt legalább létezhetünk, bár itt is félelemben élünk”.
2015. 06. 12. (XIX/24)
