Irak legnagyobb keresztény városa, Karakos lakói egy nap arra ébredtek, hogy aknavetőkkel lövik őket. A támadás reggel 9-kor kezdődött, és civil áldozatokkal járt. Egy bomba például egy kilencéves kisfiút és négyéves unokatestvérét ölte meg. A dzsihádisták elfoglalták a város templomait, kereszteket romboltak le, és mintegy 1500 vallási kéziratot semmisítettek meg.
A The Telegraph nevű brit újság tudósítójának a kurd fővárosban keresztény menekültek számoltak be az Iszlám Állam offenzívájáról. Karakosban élt Isaac, aki egy általános iskolában egy helyi nyelvjárást tanított, amely a Jézus korában használt arámi nyelvből származik. Elmondása szerint nem gondolták volna, hogy el kell hagyniuk a várost, azt remélték, a kurd milícia, a Peshmerga megvédi őket. Az Irak legjelentősebb haderejének tartott Peshmerga harcosai azonban itt is komolyabb ellenállás nélkül visszavonultak. A helyiek számára ez azért is érthetetlen volt, mert a támadók láthatóan nem voltak túlerőben. Ezt erősítette meg az a pár ember is, aki a városban maradt: beszámolójuk szerint viszonylag kevés dzsihádista vonult be a körülbelül ötvenezer lakosú Karakosba. A kurd haderő megfutamodásával nem maradt más választásuk az itt élő keresztényeknek, mint hogy meneküljenek. Ezt kellett tenniük azoknak a hívőtársaiknak is, akik korábban Moszulból érkeztek ide, amit júniusban foglaltak el az Iszlám Állam terroristái.
Tízezrek indultak útnak Kurdisztán felé, sokan gyalog, és csak a rajtuk lévő ruhákkal. Az utakon káosz uralkodott. A menekülést nehezítette, hogy a kurdok ellenőrző pontokat állítottak fel, hogy így próbálják kiszűrni, nehogy dzsihádisták a menekülők közé szivárogjanak. Nem csak Karakos, de a környező települések – például Karamlisz, Bartella, Tel Kajf is kiürültek. A legtöbben kisemmizve érkeztek Erbilbe: az Iszlám Állam ellenőrző pontjainál elvették tőlük megtakarításaikat, arany ékszereiket, és még az autóikat is. Egy keresztény férfinak, aki a dzsihádisták kezére került a moszuli gátnál dolgozott, tízezer dollárt kellett fizetnie, hogy a fiát ne sorozzák be.
2014. 08. 15. (XVIII/33)
