Háborús cél az európai zsidóság terrorizálása

Az Európai Unióban becslések szerint 38 millió muszlim embertársunk él, míg csak 1,1 millió zsidó. Az elmúlt hetekben az európai nagyvárosokban több palesztinpárti tömegtüntetésre került sor. Létszám alapján a legnagyobb megmozdulások Londonban történtek (45 ezer fő), de jelentősnek mondható Párizsban a 15 ezres, Hol-landiában a 10 ezres, és Németországban az 5 ezres demonstráció is. Európa legkülönbözőbb városaiban zsidó személyeket, izraeli turistákat támadtak meg, náci horogkeresztek jelentek meg a falakon, sokan a nyílt utcán skandáltak antiszemita szlogeneket, és zsidó zászlókat égettek el. Az erőszakhullám Franciaországban érte el tetőpontját, ahol nyolc zsinagóga és több zsidó üzlet vagy zsidó személy ellen intéztek támadást a tüntetések alkalmával. Elsőre úgy tűnhet, hogy ezek az incidensek csupán túlkapások, úgymond egy tömegrendezvény normális velejárói. Egy másik olvasatban viszont nem egyszerű kísérőjelenségekről van szó: az európai zsidó közösség terrorizálása maga a cél – háborús cél.
Fontos leszögezni, hogy a muszlim bevándorlók nagyarányú jelenléte önmagában nem von maga után erőszakhullámot a zsidó közösségek ellen. Dél-Európában vagy Svájcban kevés megmozdulásra került sor – alacsony részvétellel –, noha ezekben az országokban is jelentős a muszlim lakosság aránya. Sőt, még a londoni tömegtüntetés is különösebb incidens nélkül zajlott le, pedig a jelenlévő szervezetek között nem a palesztin nép vagy a muszlimok szenvedései a közös nevező, hanem a nettó antiszemitizmus, ahogyan arra a neves brit újságíró, Douglas Murray rámutatott: „Egyhangú tömeg haladt előttem.
A legtöbb hölgy burkát viselt, míg a férfiak kellemes nyári öltözetben voltak. Micsoda látvány! Ugyanezek az emberek otthon maradtak a szíriai polgárháború idején, és amikor az Iszlám Állam végigdúlta Irakot vagy a Boko Haram Nigériát és az Al-Shabaab Szomáliát. (...). És most azzal jönnek, hogy törődnek a muszlimokkal...”
Egyes németországi elemzők az európai tüntetések sikere mögött a török államot és egyes iszlamista csoportok háttértevékenységét látják. Több nagyvárosban fordult elő – még ha csak rövid időre is –, hogy a rendőrség nem tudta ellenőrzése alatt tartani a demonstrálókat, így azok vagy a rendőrökre vagy az Izrael melletti szimpátiatüntetőkre támadtak. Feltűnő volt, hogy a megmozdulások nem annyira palesztinpártiak voltak, mint inkább Hamasz-pártiak, annak ellenére, hogy a terrorszervezet az elmúlt hetekben 30 palesztin férfit végzett ki árulóként a nagy nyilvánosság előtt, és beismerte, hogy csak 2012-ben 160 kisfiú halt meg a gyermekmunkával kiásott alagútrendszerükben. Az európai tüntetések Hamasz-orientáltsága nem véletlen, hiszen a török kormány egyértelműen preferálja őket a Fatahhal szemben, sőt, július elején jelentős (800 millió dolláros) olajüzletet kötött a Hamasszal szövetségben lévő Iszlám Állammal (ISIS).
Franciaországban számos kisebb-nagyobb palesztinpárti szervezet és – a korábban a vörös Action Directe terrorszervezettel szimpatizáló Olivier Besancenot által vezetett – szélsőbaloldali antikapitalista párt szervezésével hozták össze a legnagyobb tüntetéssorozatot. Az eseményeken megfordultak ismert szélsőjobbos vagy neonáci mikrocsoportok is, noha a legnagyobb szélsőjobbos formáció, Marine Le Pen Nemzeti Frontja teljes mértékben távol maradt a tüntetésektől, sőt azok betiltásával is egyetértett. A francia vidéken békés, 5 ezer fős városi megmozdulások voltak, Párizsban a legnagyobb tüntetésre csaknem 20 ezren mentek el augusztus első szombatján. A tömeges jelenlét egyik oka az lehet, hogy az eseményt megelőző két szombat demonstrációit betiltották a hatóságok, mivel július 12-13-án a második világháború óta nem látott zsidóellenes erőszakba torkolltak a tüntetések.
A vasárnapi felvonuláson – ahol eleve a „halál a zsidókra” szlogennel indítottak a jelenlévők – a tüntetők néhány száz fős csoportja hirtelen letért a tervezett útvonalról, hogy az útjába akadó zsidókat felkoncolja. Kés, balta és fémrúd volt náluk a béke nevében. Néhány saroknyira tőlük, a Roquette utcai zsinagógában éppen egy különleges istentiszteletet tartottak az izraeli helyzetért. „Allah akbár”, „vágjuk el a torkukat” – skandálta a felajzott tömeg, amikor odaért a zsinagógához. Behatolásukat a bent lévő férfiak és a helyszínre siető zsidó biztonsági szolgálat emberei akadályozták meg. 160 nő, gyermek és idős rekedt az épületben.
A szemtanúk szerint „arab, fehér, afrikai, szkinhed” támadók Izraelnek akartak üzenni az imádkozók tervezett lemészárlásával. A francia rohamrendőrség 45(!) perc múlva ért a helyszínre, addig a zsidó férfiak tartották a frontot. A jelenlévő Bernard Abouam, a párizsi Shalom rádió újságírója szerint nem a rendőrökön múlt, hogy nem lett vérfürdő az esetből.
Hasonló forgatókönyv alapján zajlott a palesztinpárti demonstráció a Párizs melletti Sarcelles-ben, ahol szórólapokat is osztottak azzal az üzenettel, hogy „másnap végzünk a zsidókkal”. Sarcelles-ben is megtámadták a zsinagógát, de nem sikerült bejutniuk a felfegyverzett Hamasz-szimpatizánsoknak, így aztán több környékbeli zsidó boltot és autókat gyújtottak fel, miközben Hitlert és a Hamaszt éltető szlogeneket kiabáltak. A Sarcelles-i események mélyen megrázták a közvéleményt, és minden párt elítélte a történteket.
A CRIF, a francia zsidó hitközségek elnökhelyettese, Francis Califat szerint a Sarcelles-i események arra engednek következtetni, hogy „tulajdonképpen fegyveres felkelés történt, amelynek egyetlen motorja a zsidók iránti gyűlölet volt. Előre tervezett események zajlottak és nem túlkapások”. Califat egy olyan tudatos stratégiát lát a háttérben, amelynek célja az európai társadalmak destabilizálása. „Újra itt tartunk, olyan helyzetben, amit mi már sajnos jól ismerünk” – tette hozzá.
Távol a főáramú média figyelmétől, Franciaországban az elmúlt napokban ismét megszaporodtak a súlyos antiszemita incidensek. „Spontán” tüntetés szerveződött egy nizzai zsidó napközis tábor előtt, ahol a „halál a zsidókra” szlogent skandálták az egybegyűltek, és csak a zsidó önvédelmi csoportok, illetve a rendőrség tudta őket jobb belátásra bírni. Július végén tucatnyi „külvárosi fiatal” keresett fel egy fiatal zsidó férfit a lakásában, akinek az adatait a Facebook-oldaláról szedték le. „Te vagy az a zsidó srác a Facebookon?” – kérdezték, majd fémrudakkal összeverték. A Francia Zsidó Egyetemisták Szövetsége (UEJF) azóta már rábukkant egy olyan Facebook-csoportra, amely francia zsidók személyes adatait teszi közzé hasonló célból.
A franciák közel háromnegyede egyetért az Izrael-ellenes tüntetések betiltásával, és a civil társadalomban fel-felbukkannak pozitív kezdeményezések a megmérgezett közhangulat befolyásolására. Múlt hétvégén ezren jelentek meg (köztük zsidó és arab egyetemisták) a békéért az antiszemitizmus ellen megszervezett demonstráción. Pár nappal később ötezren tüntettek Izrael mellett Párizsban, kétezren Marseille-ben, ezren pedig Lyonban.

Szponzorált vélemény

2014. július 31-én véleménycikk jelent meg Dominique de Villepin volt konzervatív miniszterelnök tollából a legnagyobb jobboldali lapban, a Le Figaroban. A szerző jól követhető, sztereotip eszmefuttatásában Izrael a világbéke legnagyobb akadálya, így Villepin az ENSZ égisze alatt gazdasági szankciók bevezetését, illetve egy katonai beavatkozást sürget a zsidó állam ellen. Érdekes adalékul szolgálhat, hogy Villepin jelenleg a Katari Befektetési Alapot képviseli ügyvédként Franciaországban. Az alapnak részesedései vannak számos stratégiai jelentőségű francia vállalatnál, és katariak kezébe került az ország legnépszerűbb futballklubja, a Paris Saint-Germain is. Emellett az olajállam előszeretettel jótékonykodik a francia külvárosok szegényebb muszlim bevándorlói között, és a Katari emirátus a Hamasz és az Iszlám Állam egyik fő szponzora is egyben.