hetilap

A sokat látott és szenvedett országban – a Közép-afrikai Köztársaság (RCA) területileg Franciaországnál is nagyobb, de a föld egyik legszegényebb országa – korábban is gyakoriak voltak az etnikai alapú összetűzések, a vallási eredetű erőszak viszont mindeddig ismeretlen volt.
Már évek óta dúltak a harcok a különböző fegyveres csoportok („felkelők”) és az RCA hadserege között a Csáddal, Szudánnal és Dél-Szudánnal határos északi régiókban. A szakértők sokáig helyi konfliktusként kezelték a jelenséget, a Szudánban zajló darfuri konfliktus egyik vadhajtásaként. Ezért aztán senki nem foglalkozott komolyan egy északról induló felkelés veszélyével. A közvéleményt inkább az ország déli és keleti régióiban a Kongói Demokratikus Köztársaság felől ki-be járkáló, eredetileg ugandai felkelők (az Úr Ellenállási Hadserege, LRA) jelenléte nyugtalanította. A rettegett LRA ugyanis az országban saját bázisokkal rendelkezik, legfőképpen azzal a céllal, hogy támadást indíthasson Dél-Szudán ellen (az LRA-t vélhetően a szudáni kormány pénzeli, Dél-Szudán gyengítésére).
Mindennek ellenére éppen északon alakult meg egy magánhadseregre emlékeztető félkatonai szövetség Séléka (szövetség) néven, amely képes lett mindenfajta kormányellenes, felkelő fegyveres csoport tömörítésére. Ezek között messze nem mindenki muszlim, csupán a rezsimmel elégedetlen elemekről volt szó. A Séléka már tavaly decemberben jelentős katonai sikereket ért el a több éve tartó fegyveres konfliktusoktól legyengült, motiválatlanná vált hadsereggel szemben. Bozizé elnök és a felkelők 2013. január 11-én kötötték meg a libreville-i megállapodásokat azzal a céllal, hogy egységkormányt alakítsanak. Ez azonban nem volt elég, március 24-én a Séléka bevette a 650 ezres fővárost, Banguit, néhány ezer jól felfegyverezett harcossal. A hadsereg és a rendőrség ekkor menekülésbe fogott.
Azóta a lakosság teljes mértékben ki van szolgáltatva a Sélékának, illetve a köztörvényes bűnözőknek, akik kényükre-kedvükre fosztogatják válogatás nélkül a cégeket, közintézményeket, magánházakat. Fényes nappal rabolnak el vagy erőszakolnak meg embereket. Emiatt az iskolák és a legtöbb közintézmény még mindig zárva tart, dolgozni is kevesen járnak. A bankrendszer alig működik, így külső, rokoni segítségre sem támaszkodhat a lakosság. A diplomaták, nyugatról érkezett külföldiek távoztak, és szinte az összes külföldi civil szervezet visszavonulót fújt még a főváros megszállása előtt.
Az Open Doors a mostani erőszakhullám keresztényellenes voltára is felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét. A Séléka elemei rögtön a város bevétele után megtámadták az ország legnagyobb katolikus katedrálisát, majd kifosztották a legnagyobb katolikus segélyszervezet, a Caritas épületeit. Április 14-én, vasárnap aknavetővel háromszor lőttek rá egy baptista gyülekezeti házra az istentisztelet ideje alatt, hét ember, köztük több gyermek halálát okozva.
Egy másik városban, Bossangoában április utolsó hetében benzinnel leöntötték és felgyújtották egy evangéliumi gyülekezet pásztorát. „Amit jelenleg átélünk, a lehető legrosszabb rémálom. A keresztények minden nap célpontoknak számítanak. Gyilkosságok, emberrablások, nemi erőszak, fosztogatások áldozatai vagyunk” – nyilatkozott egy közép-afrikai pásztor az egyik francia keresztény hírportálnak. A közép-afrikai országos püspöki konferencia közleményében vallási háború szításával vádolta meg az új elnököt, mivel a Séléka nyomán minden általuk elfoglalt területen szisztematikussá vált a keresztény célpontok elleni erőszak.
Az új elnök, Michel Djotodia folyamatosan azt ígéri, hogy az országban állomásozó nemzetközi békefenntartó erőkkel együttműködve hamarosan helyreállítják a rendet. Ebben ő maga is érdekelt, hiszen hatalomra jutása után az Európai Unió azonnal leállított minden folyamatban lévő segélyprogramot, melyek visszaállításának feltétele a közbiztonság megteremtése.
A közép-afrikaiak az utolsó pillanatig reménykedtek a francia hadsereg beavatkozásában. Az országban állomásozó 600 fős francia katonai misszió tevékenysége azonban a francia állampolgárok és célpontok védelmére korlátozódik. Nicolas Tiangaye miniszterelnök (aki már az előző elnök alatt is betöltötte ezt a posztot, és a nyugati közvélemény megnyugtatására nem mozdították el) több alkalommal kérte vagy az ENSZ-békefenntartók, vagy a francia katonák beavatkozását a közbiztonság megteremtésére. Az ENSZ-misszió jelen pillanatban a Séléka elemeinek (önkéntes) lefegyverzésére korlátozódik. Francois Hollande francia elnök erősen ellenez minden beavatkozást, mondván: nem szeretne az RCA belügyeibe avatkozni.
A történtekben rejtély övezi a szomszédos Csád valós szerepét. Annak ellenére, hogy Csád, mivel katonái részt vesznek az ENSZ békefenntartó missziójában, hivatalosan a békében érdekelt, nem kizárt, hogy elnöke, a saját hazájában rettegett Idriss Déby háttértámogatásával indult a semmiből ilyen nagy sikerrel a Séléka szövetség. Annyi tudható biztosan, hogy a Séléka Eritreától kap fegyvereket, és ennek útja feltehetőleg Csádon keresztül vezet. Annak ellenére, hogy Bozizé annak idején Déby segítségével jutott hatalomra, látványos mosolyszünet volt közöttük: a volt elnök valószínűleg akkor lett kegyvesztett Déby előtt, amikor kiderült, hogy nem az ő ízlése szerint rendelkezett az ország ásványkincsei felől, elsősorban dél-afrikai cégeket hozva helyzetbe (a Közép-afrikai Köztársaság ugyanis elképesztően gazdag ásványi kincsekben). Elképzelhető, hogy Bozizé elmozdításának hátterében is inkább az arany- és gyémántpiacok újbóli elosztására irányuló szándékok állnak. Idriss Déby mellesleg a nyugati világ egyik oszlopos szövetségesének számít az al-Kaida elleni harcban, saját országában könyörtelenül üldözi az iszlamistákat, sőt Maliban Franciaország nélkülözhetetlen szövetségesének számít.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek