Nikolic kijelentése feldühítette az áldozatok családjainak képviselőit, akik a vád teljes elismerését követelik. „Nem az kell, hogy valaki térden állva könyörögjön a bocsánatunkért; azt akarjuk, hogy Szerbia és a szerb elnök kimondja a népirtás szót” – hangoztatta a Srebrenicai Anyák szövetségének elnöke, Munira Subasic.
Nikolic ennek ellenére békülékeny interjúja hosszú út megtételéről tanúskodik: korábban a Szerb Radikális Párt alelnökeként, Vojislav Seselj helyetteseként az egyik legszélsőségesebb nacionalista politikus volt Szerbiában. Ám a Szerb Haladó Párt (SNS) megalakítása óta jóval mérsékeltebb irányt vett politikai pályafutása. Tavaly választották meg államfőnek, pártja pedig a legtöbb mandátumot szerezte meg a parlamentben. Az SNS minden korábbi félelem ellenére valóban nem változtatott az előző kormányzatnak az uniós csatlakozást előtérbe helyező politikáján. Ennek eredményeként júniusban Belgrád dátumot kaphat az EU-tól a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.
A bocsánatkérés egy héttel az után hangzott el, hogy a szerb parlament jóváhagyta a Szerbia és Koszovó viszonyának rendezéséről szóló, az Európai Unió közvetítésével létrejött megállapodást. A jelenlévő képviselők nagy többséggel – 173 igen szavazattal, 24 nem ellenében – fogadták el a korábban született megállapodást. A meggyőzőnek tűnő szavazati arány ellenére a parlamentben komoly ellenkezés fogadta a megállapodást, olyannyira, hogy Ivica Dacic miniszterelnök felszólalásában kénytelen volt emlékeztetni a képviselőket, hogy a megállapodás esetleges elutasítása Szerbia elszigetelődéséhez vezethet, tehát csak egyetlen jó döntés születhet a szavazás során. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez a dokumentum semmi esetre sem jelenti Koszovó függetlenségének elfogadását a szerb nép részéről.
Az Európai Unió Belgrád és Pristina integrációjának feltételéül szabta a viszony normalizálását, ami az évek óta zajló közeledés újabb „fájdalmas” lépése Szerbia számára. „Azt, hogy a híres szerb nemzeti büszkeség mennyi engedményre képes az uniós gazdasági jólét érdekében, nehéz megmondani – vélekedik a döntésről Jovan Dimitrovic újvidéki politológus – A balkáni háborúk évtizedekre elszigetelték a volt jugoszláv tagköztársaságokat az uniós életszínvonaltól, a modern társadalmakat jellemző jóléttől, amit lassan, de biztosan elkezdett felszámolni minden egykori tagállam, szinte utolsóként Szerbia is. Horvátország éltanulója lett a folyamatnak, hamar feladta nacionalista retorikáját, majd a másik feltételnek is engedelmeskedett: kiadta Hágának nemzeti hőseit, akiket a hágai ügyészek háborús bűnösként állítottak a nemzetközi bíróság elé. A szerb makacsság ezen a területen is sokkal tovább tartott, hiszen közel tizenöt évig rejtegették Ratko Mladicot és Radovan Karadzicot, a két legkeresettebb háborús bűnöst, sőt egy miniszterelnök (Zoran Djindjic) elleni halálos merénylet is kellett ahhoz, hogy a nacionalista ultrák is belássák: nincs más választás, ki kell egyezni Európával. A megállapodást követően az Európai Bizottság be is jelentette, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolja Szerbiával” – mondja a politológus lapunknak.
A legnehezebb diónak Szerbia és Koszovó viszonya bizonyult, míg végül hosszú tárgyalások után, idén április 19-én állapodtak meg az unió közvetítésével a kétoldalú viszony normalizálásáról, beleértve a legkínosabb rész, az észak-koszovói szerbek helyzetének rendezését is. A koszovói parlament által már jóváhagyott megállapodás szövegét ugyan még nem hozta nyilvánosságra egyik fél sem, több forrás szerint azonban az észak-koszovói szerbek bizonyos autonómiajogokat élvezhetnek majd az albán többségű országban.
A térséget jól ismerő békefenntartók egyike szerint a béke szele egyelőre csak nagyon gyengén lengedez Koszovóban. A helyzet feszült: a helyben élők nagyon nem figyelnek a nagypolitika széljárására, csak személyes érzéseik vezérlik őket, ráadásul a térség erős iszlamizálódáson ment át az elmúlt évtizedben. Míg az unió és a NATO csak halogatott, addig a muszlim vallási vezetők nem tétlenkedtek sem Koszovóban, sem Boszniában. A mérsékelt nacionalizmust lassan egyfajta vallási fanatizmus váltja fel, aminek a kezelésére az európai politika nincs felkészülve – állítja a lapunknak nyilatkozó magyar békefenntartó, aki Koszovóban és Boszniában is rendszeresen teljesít szolgálatot.
Szerb Eldorádó
2013. 05. 03. (XVII/18)
