hetilap

Az ukrán származású Demjanjuk (képeinken) ellen sem rendelkezett a bíróság közvetlen bizonyítékokkal, és mivel a vádlott már bőven a kilencvenes éveiben járt, élő tanúkkal sem. Ennek ellenére bűnösnek találták, és öt év letöltendő börtönbüntetést kapott húszezer zsidó áldozat meggyilkolásában való bűnrészesség miatt, 68 évvel a második világháború vége után. Az ítélet áttörést jelent a németek számára – Németországban most ennek alapján még legalább ötven személy ellen indulhat eljárás. A nemzetiszocialista bűnök feltárására létrehozott ludwigsburgi Állami Archívum összeállított egy olyan listát, amelyen az auschwitzi haláltáborban szolgáló SS-katonák és őrök adatai találhatók, névvel, tartózkodási hellyel és egy leírással arról, hogy milyen bűntényekben lehettek részesek. Kurt Schrimm főállamügyész, a hivatal vezetője a médiának elmondta: ezek az emberek már mind a kilencvenes éveikben járnak, és szétszórva élnek Németországban. Az államügyész a Demjanjuk-ügy óta tartja lehetségesnek, hogy az újabb perekben akár elmarasztaló ítéletek szülessenek, akkor is, ha lényegében csak nagyon közvetett bizonyítékok támasztják alá a vádlott érintettségét. A Demjanjukot elítélő müncheni tartományi bíróság ítéletének indoklásában van a megoldás kulcsa, amely Schrimm szerint megállapította, hogy „bármilyen koncentrációs táborban végzett tevékenység elegendő lehet a gyilkosságban való bűnrészesség tényállásának megállapításához”.
Az 1958-ban létrehozott Állami Archívum tevékenysége során összesen 7845 nyomozást elő­ké­szítő eljárást végzett el, és többek között azért is dolgozik, hogy a feltételezett náci háborús bűnösöket akár külföldről is kézre kerítsék és bíróság elé állítsák. A munkában az államügyészek mellett rendőrök, tolmácsok és hivatalnokok is részt vesznek, ebben a legújabb akcióban mintegy húsz ember tevékenykedik aktívan. A csapatnak mintegy 1,6 millió dokumentum áll rendelkezésére, például a dél-amerikai bevándorlási dokumentumok is. Schrimm főál­lam­ügyész szerint „Brazíliában egészen jó kilátások vannak arra, hogy további, még élő gyanúsítottakat leplezzünk le”. Ahogy az átnézett akták között csak egyetlen olyan is elő­kerül, amelyben terhelő bizonyítékok lehetnek, az érintett személy ügye továbbkerül a tartományi ügyészségre, azonnali vádemelésre.
Az auschwitzi háborús bűnösök ellen az első eljárás csaknem ötven éve, 1963. április 16-án indult, ekkor 1400 gyanúsított ellen kezdődtek meg a perek. Még az ötven év
eltelte után is úgy gondolja a hivatalvezető, hogy a központot finanszírozó német tartományok az ő nyugdíjazása után sem zárhatják be a hivatalt, ugyanis a háborús bűnösök elleni bizonyítékok folyama nem akar megszakadni, és egyre könnyebb hozzájutni a dokumentumokhoz. A vasfüggöny lebontása után a kelet-európai országokban található bizonyítékok újabb lökést adtak a munkának, amely ma már teljesen proaktív, a nyomozók maguk keresik fel az országok levéltárait, hogy a dokumentumokat átvizsgálják. Miután az európai levéltárakat, köztük Oroszországét is, már majdnem teljesen átnézték, most Dél-Amerikára koncentrálnak, ahová a katolikus egyház segítségével tömegesen menekültek a nácik a háború végén.
Kurt Schrimm szerint nem az a lényeg, hogy valakit letöltendő büntetésre lehessen ítélni. Sokkal fontosabb számukra, hogy felderítsék a bűntetteket, amelyekben aztán megszülethet az utókor ítélete. Annak ellenére, hogy a hivatal tevékenysége folytán mintegy 6500 háborús bűnöst ítéltek el, köztük 169 személyt életfogytiglanra, mégis inkább az a lényeges, hogy ezzel is jelezzék a külvilág felé: Németország hajlandó szembenézni a múltjával, és büszkén jelenthessék ki, hogy „egyetlen országban sem dolgoztak fel ennyi ügyet, mint Németországban”.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek