hetilap

A 100 ezer eurót meghaladó betéteket érintő, legalább 60 százalékos ciprusi „einstand” porszem csupán azokhoz az összegekhez képest, amelyeket az Offshore Leaks megpiszkált. Eddig még nem volt példa ilyen összefogásra: a washingtoni székhelyű Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) 46 ország közel száz újságíróját kérte fel arra, hogy segítsenek rendszerezni és emészthető formában feldolgozni a birtokukba jutott hatalmas adatállományt.

Adatnyomozó riporterek

A történet krimiszerűen indult 2011-ben: az ICIJ vezetőjének, az ausztrál származású Gerard Ryle-nak az irodájában egy merevlemez „landolt”, amely 260 gigabájtnyi adatot tartalmazott. Az ismeretlen (vagy meg nem nevezett) forrásból származó állomány offshore központokban működő bankok pénzforgalmát tartalmazta, a tranz-akciók pontos azonosítóival együtt. Az adatbázisban az átutalási bizonylatok mellett e-mailek, beszkennelt dokumentumok és grafikus elemzések is szerepeltek. Az már első ránézésre látszott, hogy – nem csak átvitt értelemben vett – kincsesbánya jutott az ausztrál újságíró birtokába.
Ryle az információ-cunami feldolgozásához egy Washingtonban dolgozó német szabadúszó újságíró, Sebastian Mondial segítségét kérte, nem véletlenül: Mondial ugyanis a világ egyik legképzettebb informatikus-szak-újságírója. 2006-ban készítette el azt a számítógépes programot, amely a világhálón található információkat intelligens keresőrobotokkal kutatja, nyilvános, de biztonsági szempontból érzékeny adatokat keresve. Az alkalmazást a német dpa hírügynökség vásárolta meg, és ezzel Mondial egy új műfajt teremtett, lehetővé téve, hogy újságírók korábban kezelhetetlen vagy nem elérhető információkból nemzetközi tényfeltáró kutatásokat végezzenek.
Miután Ryan átadta a merevlemez tartalmát Mondialnak, a német újságíró visszautazott Hamburgba, ahol egyedül nekilátott az adatbázis átvizsgálásának. Leválasztotta a téma szempontjából érdektelen információkat, és az anyagot kulcsszavak szerint kereshetővé formálta. „Az első változatot csak néhány, szintén technikailag magasan képzett újságírónak adtuk át – nyilatkozta Mondial a Deutsche Welle német televíziónak. – Később Bukarestben elkészítettünk egy olyan 2.0-ás változatot, amely már rendszerezetten tartalmazta az adatokat, és ezt eljuttattuk nemzetközi újságírók szélesebb köréhez, további értékelés és kutatás céljából.”
A felkért médiumok – általában országonként egy szerkesztőség, köztük a Washington Post, a Guardian, a Le Monde és a Süddeutsche Zeitung – vállalták, hogy a megkapott információkat egyszerre publikálják.
A Deutsche Welle úgy tudja, hogy az együttműködő médiumok kiválasztása bizalmi és ismeretségi alapon történt. A szerkesztők igyekeztek elkerülni a WikiLeaks-botrány megismétlődését. Julian Assange vesszőfutásából okulva csak ellenőrzött információkkal akartak a nyilvánosság elé lépni, amelyeket más forrásokkal is összevetettek. Az aprólékos kutatómunka több mint egy évig tartott, míg április 4-én egyszerre valamennyi hírforrás nyilvánosságra hozta – már a saját országukra fókuszálva – a kutatás eredményeit.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek