A tanulmány az adott emlékmű „imázs, nívó és láthatóság” indexeire alapozta megállapításait, melyeket egy tíz, különböző paramétert tartalmazó keresztutalási rendszer alapján kalkuláltak ki. A figyelembe vett jellemzők természetesen különböző elemzőktől és statisztikai szervektől származnak, így összevetésük érvényessége némi kétséget ébreszthet.
Európa messze legértékesebb emlékművének az 1889-ben épült Eiffel-torony bizonyult. A tanulmány szerint az évente közel nyolcmillió turistát vonzó látványosság 435 milliárd eurót ér a franciáknak. A rangsorban a római Colosseum következik 91 milliárd euróval. A szintén olasz milánói Dóm a negyedik helyezett 82 milliárd euróval, a barcelonai La Sagrada Familia-székesegyház mögött. Nagy-Britannia legértékesebb emlékműve a londoni Tower lett, amely mögött a legújabb kori pogány rituáléknak is teret adó Stonehenge a hetedik helyre szorult.
A kritériumok között szereplő „turistaindex” tartalmazta a műemlék helyének gazdasági értékét, a műemlék hírnevét, a látogatók számát, a „gazdasági vonzerő index” számításánál pedig olyan tényezőket vettek figyelembe, mint a műemlék exportértéke, illetve az a fontos adat, hogy hány munkahelyet teremt.
Miután kiderült, hogy az Eiffel-torony önmagában két és félszer többet ér, mint a Colosseum és a Dóm Katedrális együttvéve (és kétszer többet, mint egész Milánó éves vagyona), az olasz lapok felháborodásuknak adtak hangot – nem a tanulmány eredményeivel kapcsolatban, hanem amiatt, hogy ezek szerint a jelentős antik örökséggel is rendelkező Olaszország nem tudja kellően kihasználni művészeti értékeit.
Az olasz Panorama hírmagazin szerint az eredmény nem meglepő, hanem „arra késztet minket, hogy szembenézzünk egy olyan ország rideg valóságával, amely elveszítette emlékezőtehetségét”. Az Il Giornale internetes portál pedig egyenesen feltette a kérdést: „Az Eiffel-torony tényleg ilyen sokat ér? ... Ha a válasz nem, akkor a logikus következtetés az,, hogy Olaszországban nem tudjuk kellően kiaknázni hatalmas művészeti és kulturális örökségünket” – írja a lap.
„La dame de fer”, azaz Gustave Eiffel úr Vasladynek becézett alkotása Franciaország éves nemzeti jövedelmének majdnem ötödét teszi ki – jegyezte meg a Figaro a hír hallatán. A Liberation pedig egy franciásan könnyed felkiáltással adott hangot örömének: „Kukurikú!”
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »