hetilap

Az Egyiptomi Emberi Jogi Szervezetek Szövetsége (EUHRO) szerint március óta közel százezer egyiptomi keresztény hagyta el az országot – írta az amerikai World Tribune nevű portál. A jelentésben – amelyet az egyiptomi katonai vezetésnek nyújtottak be a jogvédők – azt írták, hogy a keresztények az egyre erősödő iszlamista körök részéről érkező fenyegetések okán hagyták el az országot, és ha a tendencia ilyen ütemben folytatódik, évtizedeken belül megszűnik az egyiptomi keresztény közösség. „Nem önkéntesen vándorolnak ki a kopt keresztények” – közölte Naguib Gabriel, az EUHRO igazgatója, és hozzátette: „az iszlamisták, a keményvonalas szalafisták fenyegetése, valamint az egyiptomi rezsim védelmének a hiánya kényszeríti őket emigrációba”.
Az EUHRO jelentése elsőként szám­szerűsítette az egyiptomi keresztények kivándorlását Hoszni Mubarak elnök 2011 februárjában történő megbuktatása óta. A vezető lemondását követően heteken belül megkezdődtek a támadások keresztény közösségek és templomok ellen – az al-Kaida követőiként aposztrofált iszlamisták voltak az elkövetők.
Számtalan kopt költözött ki az Egyesült Államokba, de megjelentek Ausztráliában, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Kanadában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Hollandiában is. Az emberi jogi ügynökség igazgatója szerint „ezek a keresztények a keményvonalas iszlamisták elől menekülnek, és nem azért költöznek el, mert munkára lenne szükségük – ugyanis ők képviselik a társadalom szakképzett, üzleti szektorát”. A jelentés éppen ezért arra figyelmezteti az ország vezetését, hogy a gyors ütemű kopt emigráció gazdasági következményekkel is járhat – a kopt közösség ugyanis fő szerepet játszik a gazdasági és könnyűipari szektorban.
Az elmúlt hat hónap során a Muzulmán Testvériséggel szövetséges szalafisták számos alkalommal csaptak le az egyiptomi keresztény közösségekre országszerte.
A robbantások és véres merényletek mellett egy ízben a szalafista erők azt is megakadályozták, hogy Kena új keresztény kormányzója átvegye a hivatalát. Az incidens során a katonai igazgatás nem avatkozott közbe. Az EUHRO igazgatója szerint a „szalafista papok, akik a január 25-én kirobbantott forradalmat követően politikai szerepre tettek szert, egyre vakmerőbbekké válnak”.
Az iszlamisták azt is felvetették, hogy törvényben szabályozzák a középkori dzsija rendszerét: arra kényszerítenék a nem muszlimokat, tehát Egyiptom közel 10 százalékos keresztény közösségét is, hogy megfizessék a nem muszlimokra kirótt adót. Az emberi jogi szervezet szerint az iszlamisták arra is felhívták a keresztények figyelmét, hogy az állampolgári jogaik is szűkülhetnek – így többek között nem vállalhatnak majd állást vezető kormányzati pozíciókban. „Ha ebben az ütemben folyik a keresztények elvándorlása, akkor az 2011 végéig elérheti a negyedmilliós számot is” – figyelmeztetett az EUHRO igazgatója, aki szerint „egy évtizeden belül a közösség egyharmada elhagyhatja az országot”.
A Nemzetközi Keresztény Szolidaritás (CSW) nevezetű emberi jogi szervezet szerint az iráni keresztényeknek is válságos a helyzete, és nem csak az Iszlám Köztársaságban – idézte a jelentést az izraeli Arutz Sheva hírportál. Az emberi jogi szervezet szerint azok az iráni keresztények, akik elmenekültek a perzsa országból, új ottho­-naik­ban is halálos fenyegetéseket kapnak.
A CSW beszámolt róla, hogy szeptemberben legalább tizenegy iráni keresztény fordult hozzájuk azzal, hogy e-mailben halálosan megfenyegették őket. A levél küldői a „rejtőzködő imám titkos katonáiként” jegyzik szervezetüket, és a név nélkül nyilatkozó iráni keresztény vezetők szerint komolyan kell venni a fenyegetést. Mint mondták, feltételezhető, hogy egy az iráni biztonsági erőkkel kapcsolatban álló külföldi csoporttól érkeznek a fenyegető tartalmú üzenetek.
Iránban egyébként több mint százharminc keresztényt tartóztattak le kevesebb mint egy év alatt, egy keresztény lelkészt pedig „aposztázia” miatt halálra ítéltek. (A négyszáz tagú iráni gyülekezet lelkészét 2009 októberében helyezték előzetes letartóztatásba, miután a helyi oktatási hatóságnál tiltakozott amiatt, hogy fiát a Korán olvasására kényszerítették az iskolában. Feleségét 2010 júniusában szintén letartóztatták azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ezzel a lelkészt hite megtagadására kényszerítsék. Az Amnesty International információi szerint az asszonyt 2010 októberében engedték ki.
A szervezet jelentése szerint a lelkészt „aposztázia” miatt ítélték halálra tavaly szeptemberben iráni vallási vezetők. Az ítéletet az iráni Iszlám Forradalom alapítójának, Khomeini ajatollahnak a vallásos írásaira alapozták.)
Az iráni keresztények sorsát egyébként még februárban napirendre tűzte az Európai Parlament, amikor a CSW és egy iráni keresztény vezető az uniós törvényhozók segítségét kérte az Iszlám Köztársaságban elnyomott vallási csoportok jogaiért vívott küzdelemben. A jogvédők szerint Irán ugyan aláírta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, de nem tartja be annak rendelkezéseit. Ennek előzményeként Teherán polgármestere, Morteza Tamadon január 4-én azt nyilatkozta, hogy „a keresztényekre mért utolsó csapás elkerülhetetlen lesz”; valamint „hamis, rendellenes, korrupt szektának” nevezte az országában működő keresztény közösségeket. A felekezetek elleni támadások azonban ellentmondanak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, amely garantálja többek között a vallásszabadságot is, ezt pedig Irán is aláírta.
A Palesztin Nemzeti Tanács alkotmánya deklarálja a vallásszabadságot, ha korlátosan is. Ám az atv.hu tudósítója ciszjordániai körútján úgy találta: az alaptörvény gyakran legfeljebb csak írott malaszt, a vallási kisebbségek számára a valóságot sokszor a buldózer, a félelem és az erőszak jelenti. A Hamasz kíméletlenül üldözi a palesztin keresztényeket, de a Palesztin Hatóság területén sem ritka a zaklatás.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek