Ahogy az egyik chilei vezető fogalmazott, drámával kezdődött, de happy enddel zárult a közel 700 méteres mélységben rekedt bányászok története. Kedd éjszaka a helyszínen tartózkodó rokonok, érdeklődők és a közel kétezer újságíró feszülten figyelte, amikor elkezdődött a mentés a csípős hidegben. Aztán egész Chile ujjongással fogadta, amikor elsőként, helyi idő szerint éjfélkor Florencio Avalos bányász újra meglátta a napvilágot a Copiapo település közelében lévő San Jose bányánál.
A 31 éves műszakvezető a mintegy 4 mázsás és 4 méter hosszú, cső alakú mentőkapszulában különösebb gond nélkül tette meg a felszínre vezető utat. Első „utasként" feladatul kapta, hogy az út során tájékoztassa a szakembereket a tapasztalatairól. Ez rendkívül fontos volt a többiek kiszabadítása szempontjából is.
Avalos, miután kilépett a mentőkabinból, amit a hamvaiból feltámadó mitológiai madár után Főnix névre kereszteltek, előbb az örömtől sírva fakadt gyerekét köszöntötte, aztán a felesége borult a nyakába. Ezután a szélesen mosolygó Sebastian Pinera elnök lapogatta meg a hátát.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2010. 10. 15. (XIV/41)
