A Silvio Berlusconi érdekeltségébe tartozó hetilap szerint Rómában jó néhány olyan egyházi személy van, akik kettős életet élnek. A római egyházközösség a meleg papokat lemondásra szólította fel.
Az újságírók rejtett kamerákkal és egy csaléteknek felbérelt meleg prostituálttal követték a kiszemelt papokat. A lap összesen három pappal történt kapcsolatot rögzít. Ezek közül egy Paul névre hallgató francia pap a bárban ajánlatot is tett a homoszexuális férfinak, akivel a lakására is felment. Erről a találkozásról egyértelmű felvételek készültek, amelyek közül néhányat a lap közzétett. Mindhárom esetben a lap az érintett papok kettős életét leplezi le. Míg napközben miséznek, illetve egyéb egyházi munkát végeznek, esténként a reverendától megszabadulva tökéletesen beépülnek a római meleg közösségekbe. Éjszakánként melegbárokat látogatnak, homoszexuális partikon vesznek részt, meleg prostituáltakkal létesítenek alkalmi kapcsolatokat. Az egyik érintett pap arról számolt be az újságíróknak, hogy az általa ismert római papok 98 százaléka homoszexuális. Véleménye szerint az egyházban vannak olyanok, akik „nem megalkuvók”, azaz nem akarják meglátni a valóságot, míg egy másik részük inkább „evangéliumi” szemléletű, akik megértik és elfogadják a papi homoszexualitást. Ez utóbbira példa a lap által Carlónak nevezett, „evangéliumi” gondolkodású pap is lakásán fogadta az újságírók által felbérelt férfit. Az újságírók ezt a találkozót is filmre vették, majd néhány nap múlva rögzítették Carlo misézését is.
A cikk megjelenését rendkívül heves reakciók követték. A római egyházkerület vezetője elítélte a lap „botránykeltő” módszereit, amelyekkel véleménye szerint az egész papságot le akarja járatni, hiszen a városban élő papok többsége példás életet él. Ugyanakkor elismerte, hogy létezik egy „kicsi, de nem elhanyagolható számú” homoszexuális réteg a papságban. Az egyházi elöljáró azt tanácsolta nekik, hogy mivel senki nem kényszeríti őket arra, hogy papok legyenek, hagyjanak fel a rejtőzködéssel, és lépjenek ki a papságból. Csak a papsággal járó előnyökért ne maradjanak. A cikk megjelenését követő néhány nap múlva a Vatikán belső vizsgálatot kezdeményezett annak kiderítésére, hogy a cikk állításai igazak-e, illetve kik lehetnek a lapban említett papok. A pápai állam hivatalos napilapja, az Osservatore Romano ugyanakkor nem tett említést az ügyről.
Az ügyben azonban nemcsak az egyház, hanem a másik oldal, a melegszervezetek képviselői is megszólaltak. Aurelio Mancuso, az egyik olasz melegszervezet szóvivője azt állította, hogy nem elszigetelt jelenségről van szó. Állítása szerint neki magának is jó néhány pappal volt kapcsolata, köztük magasrangú főpappal is. A római homoszexuális közösség szóvivője pedig elismerte, hogy ha a meleg papok követnék vezetőjük javaslatát a kilépésre, „az súlyosan megbénítaná az egyházkerület működését”. Egy volt olasz parlamenti képviselő, aki nyíltan vállalta homoszexuális identitását, azt nyilatkozta, hogy „ha valamennyi meleg egyszerre kilépne a katolikus egyházból – amivel ő maga személy szerint mélyen egyetértene – súlyos zavarokat idézne elő a szervezet életében”.
A Vatikán számára az eset különösen kínos, mivel márciusban egy hasonló botrány már közvetlenül a pápa környezetét is érintette. Akkor a pápai udvar egyik protokollfőnökéről derült ki, hogy a vatikáni kórus egyik tagja közreműködésével rendszeresen homoszexuális prostituáltakat rendelt magának, előfordult, hogy napjában többször is.
Az ügy ugyanakkor teológiai szempontból is pikáns, hiszen XVI. Benedek pápa még 2005-ben megtiltotta az aktív homoszexuálisoknak, hogy papi tanulmányokat folytassanak, illetve hogy bármilyen egyházi rendbe belépjenek. Sőt, ezt a rendelkezést három évvel később a Vatikán megszigorította, s kimondta, hogy ez azokra is vonatkozik, akik nem aktívak, de ilyen hajlamaik vannak. Ez utóbbit a papi szemináriumokban pszichológusok és pszichiáterek segítségével próbálják felderíteni.
2010. 07. 30. (XIV/30)
