A visszaesés okát többek abban látják, hogy a neonáci politikusok nem igazán profin kezelték azt a helyzetet, hogy öt évvel ezelőtt „túlnyerték magukat". Előfordult olyan helyzet is a parlamentben, hogy összeverekedtek a képviselők, vagy egy becsempészett késsel támadtak egymásra - emiatt az emberek, a választási eredményeken is érezhető módon, úgy gondolták, hogy nem érdemes a komolytalanságra voksolniuk. Így az igazi keményvonalas, ám a listán hátrább kerülő képviselők ezúttal nem jutottak be a drezdai Landtagba. A sachseni listát vezető Holger Apfel viszont sokkal professzionálisabban kommunikál kívül maradt társainál. A vidéki közösségekből álló Sachsenben a neonáci ideológia helyett a nálunk is felismerhető tendencia jellemző inkább az NPD-re: szocialista húrokat pengetnek egy olyan térségben, ahol a kommunizmus bukása után a helyi politikusoktól cserbenhagyva érzik magukat az emberek, magas a munkanélküliség, erősen érezteti magát a gazdasági válság.
Általánosságban elmondható, hogy Németország egészét tekintve a radikalizmus leginkább a korábbi NDK területén képes teret nyerni, valószínűleg amiatt, hogy az itteniek úgy érzik, hogy az egyesült Németországgal szembeni elvárásaik nem teljesültek.
A szélsőjobb itt sem Hitler méltatásával, hanem a többszintű, mindenki számára elérhető oktatási rendszer követelésével, a munkanélküliség megszüntetésére tett ígéreteivel, vagy a tabunak számító pedofilok elleni fellépéssel igyekszik megnyerni magának a választókat. A nyíltan kimondott tabutémák mellett azért burkoltan felismerhető az idegenellenesség is, hiszen a pártprogram a betelepülő lengyeleket hibáztatja a németek munkanélküliségéért, de még ezt a pontot is mérsékelten tálalták a választási plakátok.
2009. 09. 25. (XIII/39)
