hetilap

A merényletek a terrorizmussal foglalkozó szakértőket is megdöbbentették. Porter Gross, a CIA volt igazgatója szerint a támadásoknak két üzenete volt: Nincs egyetlen ország sem biztonságban, és nincsenek biztos menedékhelyek. A radikális iszlámmal a háború valóban világméretűvé vált.

A terroristák megpróbálnak atomháborút kirobbantani India és Pakisztán között. Egy ilyen konfliktusnak beláthatatlan káosz lenne a következménye, és pontosan ez a dzsihadisták célja.
Indiát az utóbbi időszakban többször érte iszlám terrorista támadás. A legnevezetesebbek az újdelhi parlament elleni 2001-es támadás és a 2006-os és 2007-es mumbai vonatrobbantások. A tíz célpont elleni összehangolt, átfogó terrorcselekmény azonban méretében, szervezettségében és céljaiban túlmutat ezeken. Beilleszkedik az elmúlt évek mega-terrorcselekményei, az ikertornyok, (2001) a madridi vonatok (2003) és a londoni metró (2007) elleni merényletek sorozatába. Az elkövetők minden egyes esetben iszlám fundamentalisták, terrorcselekményeik nem-muszlim, polgári célpontokra irányultak, és szándékaiknak megfelelően tömeges áldozattal jártak. A mumbai támadásban az egyetlen elfogott pakisztáni terrorista állítása szerint a cél ötezer ember meggyilkolása volt. Nem rajtuk múlott, hogy a halálos áldozatok száma „csak” százakban volt mérhető.
A múlt hét közepén terrorosztagok rohamozták meg India pénzügyi központját, az egykori Bombayt, amely ma a Mumbai nevet viseli. A fegyveres csoportok a tenger felől, indiai felségjelű hajón érkeztek, amelyet még a nyílt tengeren raboltak el. Az indiai legénységet meggyilkolták, és az elvágott torkú tengerészeket a vízbe dobták.
A kikötőben muszlim halászok és a feltételezések szerint Daaúd Ibrahim  körözött terrorista és drogbáró (lásd keretes írásunkat) emberei fogadták a halálkommandókat. A terv szerint összesen tíz célpont ellen hajtottak végre fegyveres támadást, a legnevezetesebb célpontok: a Tadzs Mahal, az Oberoi luxusszálloda, amelyet előszeretettel vettek igénybe nyugati turisták, a központi vasútállomás (a világ legforgalmasabb vasúti terminálja) és a mumbai zsidó központ. A támadók nemcsak lőfegyverekkel, de kézigránátokkal és robbanóanyagokkal is fel voltak szerelkezve. Az egyetlen életben maradt és elfogott terrorista szerint az „ikertornyok mintájára” romba akarták dönteni az épületeket, hogy a lehető legnagyobb számú áldozatot temessék a romok maguk alá.
Három napba telt, mire az indiai biztonsági erők uraivá váltak a helyzetnek. Legtovább a zsidó Chábád-házat elfoglaló terrorcsoport tartotta magát. A különleges alakulat nem járt el az ilyenkor szükséges óvatossággal, az utolsó szakaszban még egy célzott rakétát is kilőttek az épületbe, hogy felmorzsolják a terrorosztag ellenállását. Izrael kérését, hogy saját kommandót küldhessen, az indiai vezetés elutasította.
Az ilyenkor megkérdezett „szakértőket” is többnyire a tanácstalanság jellemezte. A súlyos terrortámadásért egy addig ismeretlen szervezet, a Dekkai Mudzsahedinek vállalták a felelősséget. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a semmiből nem lehet egyszerre egy olyan szervezetet varázsolni, amely egy ilyen aprólékos és szakszerű gonoszsággal megtervezett támadássorozatot precízen végre tud hajtani.
A nemzetközi sajtó sem állt a helyzet magaslatán. A „fegyvereseknek”, „harcosoknak” nevezett támadókat eleinte helyiekként, indiaiakként azonosították be, holott Dekka Kelet-Pakisztán, a mai Banglades fővárosa volt, így már a terroristák nevében is megjelent a pakisztáni kapcsolat. Az egyetlen elfogott merénylő elmondta, hogy az akciót a Lashkar-e-Taiba pakisztáni bázisú szunnita iszlám szervezet hajtotta végre, amely azonban nyilatkozatban cáfolta, hogy bármi köze lenne a mumbai akcióhoz. A tények azonban mást mutatnak.
A Lashkar-e-Taiba, az Igazak vagy a Tiszták Hadserege még Pakisztánban is be van tiltva. Nemcsak Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, de még az Európai Unióban is szerepel a terrorszervezetek listáján. 1989-ben állítólag a pakisztáni titkosszolgálat segítségével hozták létre, hogy Kasmír Pakisztánhoz csatolása érdekében terrorháborút viseljenek India ellen. A szervezet fegyveres kiképzőbázisokat tart fenn, amelyekben Indiában is tevékenykedő muszlim terroristákat képeznek ki.
Pakisztánban ma is anarchikus állapotok uralkodnak. Vannak területek, ahová a központi hatalom fegyveres ereje be sem merészkedik. E csoport nevéhez számos tömeges gyilkosság, robbantások és lövöldözéses merényletek fűződnek. A szervezet tipikus iszlám csoportosulás, amely Korán-iskolákat, népjóléti és szociális hálózatot működtet, továbbá jótékonysági alapítványokon át finanszírozza legitim szociális és illegitim terrortevékenységét. A csoportot Szaúd-Arábiából is támogatják, de pénzt gyűjtenek számukra Amerikában és Európában is. Nyilvánvalóak azok a szálak is, amelyek az Igazak Hadseregét az al-Kaidához fűzik, és ez nemcsak azonos ideológiát, de konkrét fegyverbarátságot is jelent. A szervezet – az al-Kaidához hasonlóan – Indiát, Izraelt, a hindukat, valamint a zsidókat tekinti az iszlám főbb elpusztítandó ellenségének, és az Iszlám Kalifátus helyreállítását tekinti elsődleges feladatának. Ehhez India és Izrael lerombolása nélkülözhetetlen, hiszen ezeket a „hitetlen” országokat hódító iszlám-arab törzsek szállták meg, és évszázadokon át iszlám fennhatóság alatt álltak. 

A mumbai eset csak egy újabb állomás az Oszama bin Laden által a keresztesek és zsidók ellen meghirdetett nemzetközi dzsihádban. Nem India helyi konfliktusa, és semmi köze nincs az indiai muszlimok „elnyomásához”, diszkriminációs vagy más gazdasági okokhoz. Az egyetlen ok az, hogy jelenleg e területek nem muszlim fennhatóság alatt állnak. Mi mással lehetne magyarázni, hogy a terroristák nem követeltek semmit a „túszok elengedéséért” cserébe? Sőt, nem is akarták őket szabadon engedni. A cél az volt, hogy minél többet megöljenek közülük. Ebben „kitüntetett szerep jutott” Gávriel és Rivká Holtzbergnek, a Chábád-házat és benne a zsidó központot működtető rabbi házaspárnak és az ott elfogott 37 éves Arje Leibish Teitelbaum rabbinak, egy magyarországi híres rabbidinasztia leszármazottjának, nyolc gyermek apjának, továbbá a 28 éves Benzion Chromannak, a 62 éves Jochebed Orpaznak és az 50 éves Norman Schwarzblat Rabinovichnak.
Őket előbb megkötözték, kikötötték és különös kegyetlenséggel kínozták meg, hogy aztán náci módra, egyenként végezzenek velük. Majd a holttesteket sem kímélték. Az orvoscsoport tagjai, akikhez a holttestek azonosítás végett kerültek, sosem láttak ehhez hasonló kegyetlenséget. Sajnos az iszlám dzsihád modern története Izraelben és másutt is szolgált már hasonló kegyetlen példákkal. A rabbi házaspár egyetlen gyermeke, Mojsi, az indiai dajka, Szandra Samuel leleményességének köszönhetően túlélte a támadást. A gyermeket Rivká szülei, Simon Rosenberg, az afulai rabbi és felesége, Jehudith vették gondozásba.
A holttesteket egy izraeli katonai repülőgép szállította Jeruzsálembe, ahol az Olajfák Hegyén ünnepélyes gyászszertartás keretében, katonai tiszteletadással helyezték őket örök nyugalomra.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek