Érzékelnek-e valamilyen változást az osztrák–magyar kapcsolatokban a
szélsőjobb előretörésével?
– Most még semmi változást nem érzékelünk, ugyanúgy megy a forgalom, mint
eddig. De a magam részéről számítok arra, hogy ha nem is romlik, de javulni
semmiképpen sem fog a viszony. A szomszédos osztrák települések közül
Lépesfalvával az utóbbi időben felmelegedett a kapcsolat, újabb híd leverésére
számítottam, de most azt gondolom, hogy ez nem fog bekövetkezni. Somfalvával nem
várok nagy változást, azt tudom esetleg elképzelni, hogy az utakkal kapcsolatos
közös pályázattól visszahátrálnak. Szerintem csak a nagypolitikában lesz
érzékelhető, ott is csak nyelvi szinten a szélsőjobb megerősödése. Az viszont
előfordulhat, hogy ha a magyar kormány még több kvótát próbál meg kiharcolni az
Ausztriába tartó magyar munkaerőnek, akkor falakba ütközhet.
A választások közeledtével megerősödtek az indulatok az osztrákok részéről?
– Igen, megerősödtek. Szólnak a hírek ilyen-olyan feliratokról, plakátokról,
de emlékezhetünk mi is, hogy a december 5-ei népszavazáskor mennyi mindent
kiírogattunk, kiragasztottunk. Az ember ilyen, hogyha gazdag vagyok és bemegyek
a kocsmába, akkor azt akarom, hogy a csapos az én asztalomat ugrálja körbe és
engem szolgáljon ki azonnal. De ha van ott egy szegényebb ember, aki ugyanúgy
két korsó sört kér, ugyanannyi pénzt fog fizetni, de hamarabb volt ott, mint én,
akkor neki ugyanannyi joga van, és őt kell előbb kiszolgálni. Nekünk 2004. május
1-je óta ugyanannyi jogunk van, mint nekik, csak szegényebbek vagyunk. Nemsokára
találkozom az egyik szomszédos osztrák település polgármesterével, és azt fogom
tőle kérni, hogy ezzel ne éljenek vissza, és mi sem fogunk visszaélni a
helyzettel és a markunkat tartani. Nekik is nehéz lehet tudatosítani, hogy
negyven év elzártság után jön itt egy fejlődő ország, amire jó lesz figyelni,
arról nem is beszélve, hogy Burgenland egy lenézett tartomány Ausztrián belül,
így ha ők akarnak lenézni valakit, az nem lehet más, mint a magyarok, mert mi
vagyunk a csóróbb szomszédaik. Ha ezeket a körülményeket tudomásul vesszük,
akkor nagyon jól együtt lehet élni.
A helyiek, illetve azok, akik átjárnak dolgozni a határon, tapasztalhatnak
magyarellenességet?
– A minap volt Ágfalván búcsú, több száz somfalvai jött át, jól érezték
magukat. A konkrét munkában nem lesz érzékelhető, mert amit eddig a magyarok
bevállaltak, a szőlőszüreteléstől a takarításig, arra ezután is szükségük lesz.
Nem tehetik meg, hogy azt mondják: ezentúl magyarok ne jöjjenek. Azok az
osztrákok pedig, akik eddig hőbörögtek, ezután is fognak. Ők a rendezvényeinken
eddig is elmondták a beszédüket németül, ha értettük, ha nem. Ha érteni akartuk,
nekünk kellett gondoskodni tolmácsról. De ezt a kultúrálatlanságot nem vághatjuk
a fejükhöz, mert nem tehetnek róla. Ehhez voltak szokva, ezt még az
Osztrák–Magyar Monarchiából hozták. Nekik nem is velünk van igazából bajuk,
hanem azzal, hogy volt idő, amikor beengedték a környező országokból az
albánokat, törököket és más etnikumokat, akik mostanra meggyökereztek,
megerősödtek. Ők is tudják, hogy a jövő a közös együttműködésben van, mert már
olyan eredményeket értünk el, amik figyelemre méltók.
Mi a helyzet a feketén dolgozó magyarokkal?
– Mi is üldözzük itthon a fekete munkát, mert mindenki rájött arra, hogy nem
jó, ha valaki nem fizet adót. Másrészt egyetlen határközeli településnek se jó,
ha Ausztriában feketén dolgozik egy magyar, mert ha a nyugdíjas kort eléri,
akkor nem kap semmit, és mivel magyar papírjai vannak, ide fog jönni, hogy
segélyt kérjen.
2008. 10. 03. (XII/40)
