Nicolas Sarkozy francia elnök már választási kampányában világossá tette,
hogy változtatni kíván elődje Európa-politikáján, és Franciaországot újra az EU
egyik motorjává kívánja tenni. Ekkor vetette fel az elbukott alkotmány helyett a
„mini-alapszerződés” gondolatát. Szocialista ellenfele és környezete jobb híján
élcelődés tárgyává tette a tervet, mondván: Sarkozynek nincs szüksége igazi
szerződésre, elég lesz a „mini” is, utalva a politikus termetére.
A szocialisták fanyalgása ellenére Sarkozy beváltotta ígéretét, és Angela
Merkellel összefogva az alkotmányhoz képest valóban egy kisebb tervezettel állt
elő, amely azonban reformjavaslatokat tartalmazott az EU működésével
kapcsolatban. Pragmatikus stílusára jellemzően olyan javaslatot tett le,
amelyhez nem kellett referendumot kiírni, elkerülve ezzel a 2005-öshöz hasonló
fiaskót, amikor a franciák több mint fele a javasolt alkotmány ellen voksolt a
népszavazáson.
A terv első körben sikerült – ehhez persze elengedhetetlen volt Merkel hathatós
támogatása is –, így Sarkozy megmentette nemcsak a Líbiában halálra ítélt bolgár
ápolónőket, hanem az EU-t is, miután a tagországok a lisszaboni csúcson
megegyeztek az EU reformjáról.
A dolog szépséghibája, hogy bár Sarkozy ügyesen kiiktatta a franciák
ellenkezését, nem tudott hatást gyakorolni az írekre, akik a népszavazás során
nemet mondtak a szerződésre, újabb zsákutcába vezetve az uniót. Első ránézésre
az írek elrontották a francia elnök örömét, Sarkozy ugyanis szisztematikusan
készült a francia soros elnökségre. Annak ellenére, hogy ez a hat hónapos
időszak csupán a szokásos folyamat része, és a soros elnök csak korlátozott
hatalommal bír, a közvélemény számára úgy tűnhetett, hogy ez most más lesz. Az
írek által okozott fiaskó, a cseh hezitálás és a lengyel visszakozás azonban
valószínűleg inkább csak doppingolja a francia elnököt, akit életrajzírói
szerint felvillanyoz a válsághelyzet, legyen az drámai iskolai túszejtés (mint
polgármester korában), kalózakció vagy egy ír „nem”.
Az írek ellenállása valószínűleg nem akadályozza meg Sarkozyt abban, hogy a
francia elnökség emlékezetes legyen: július 7-én kezdődnek a tárgyalások a
közös európai bevándorlási politikáról, ahol Franciaország saját bevándorlási
törvényének módosított változatát javasolja majd a tagállamoknak. Július 13-án
európai csúcs lesz a Sarkozy által javasolt Mediterrán Unió kérdésében,
novemberben várható döntés az új közös agrárpolitikáról, októberben az
üzemanyagárak áfatartalmáról, amelyet szintén Nicolas Sarkozy vetett fel. Ez
utóbbi szintén a francia elnökség egyik prioritásává vált, ami könnyen érthető a
magas üzemanyagárak miatti folyamatos tiltakozáshullám miatt, amely az elmúlt
hetekben állandósult Franciaországban. Az elnökség átvétele előtti estén adott
televíziós interjújában Sarkozy azt hangsúlyozta, hogy ha az olajtermelő
országok a magas olajárral terhelik Európát, akkor az uniónak olyan fiskális
megoldást kell találnia, amely viszont az olajexportőrök számára kedvezőtlen.
Az európai országok jelentős része nem tekint olyan nagy várakozással a francia
elnökség elé, mint ahogyan azt a francia elnök és környezete várta: az angol
Times cikke szerint Angela Merkel tavaly figyelmeztette Sarkozyt, hogy
„Párizsban, Nicolas, te lehetsz a Napkirály, de Európa olyan, mint Németország,
különböző érdekek koalíciója. Ehhez nagy türelemre és ügyességre lesz
szükséged.” Ennek megfelelően az elnökség első napján megérkezett az első
ajándék, „Lengyelországból szeretettel”.
Lech Kaczynski lengyel elnök a francia elnökség kezdetére időzítve jelentette
be, hogy Lengyelország nem ratifikálja a lisszaboni szerződést. Nicolas Sarkozy
első reakciójában azt emelte ki, hogy a szerződés kidolgozásában Kaczynski és
ikertestvére aktívan részt vett, magán a szerződésen pedig lengyel részről Lech
Kaczynski aláírása szerepel, aki ilyen módon önmagával keveredik vitába, saját
aláírásának visszavonásával pedig hitelességét veszélyezteti. Nem sokkal később
a francia diplomácia bejelentette, hogy majd megtalálják a megoldást a lengyel
elutasításra, például a lengyelek által javasolt további bővítés (Ukrajna és
Grúzia felvétele) elhalasztásával, mondván, hogy intézményi reform nélkül nincs
bővítés.
2008. 07. 04. (XII/27)
