hetilap

Ingrid Betancourt gyermekeivel a szabadulást követően

„Amikor a helikopterek megérkeztek, tudtam, hogy valami furcsa dolog
történik. Korábban, amikor meghallottuk a helikopterek zaját, szaladnunk
kellett, ezúttal azonban ott vártunk csendben, amed­dig a gépek leszálltak. A
gépből kiszálló férfiak közül többen fehér pólót viseltek, rajta Che Guevara
képével, úgyhogy azt gondoltuk, hogy ők is a FARC-hoz tartoznak. Megkötözték a
kezünket, ami nagyon megalázó volt, és feltuszkoltak minket a helikopterre. A
gépen a lábainkat is összekötözték… majd becsukták a helikopter ajtaját, és
ekkor hirtelen megláttam a földön a FARC-parancsnokot bekötött szemmel.
Szám­talanszor megalázott engem, de ebben a pillanatban nem éreztem örömöt.
Amikor a két őrt ártalmatlanná tették, az akció vezetője bejelentette: »A
nemzeti hadseregtől vagyunk, önök szabadok.« Félő volt, hogy a helikopter
lezuhan, mert mindannyian ugráltunk örömünkben” – számolt be Ingrid Betancourt
szabadulásának körülményeiről a tarmaci repülőtérre való megérkezésüket
követően.

Ingrid Betancourt-t még 2002-ben, elnökválasztási kampánya során rabolták el a
Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű maoista szervezet gerillái, azt
követően, hogy kampánykörútján a FARC ellenőrzése alatt álló zónába látogatott.
A hadsereg előzetesen figyelmeztette a politikust, hogy fogságba eshet, ha a
térségbe megy. Később maguk a gerillák is azt állították, hogy nem tervezték
Betancourt elrablását, csak kihasználták az alkalmat.

Ingrid Betancourt apai ágon Kolumbia egyik legrégebbi arisztokrata családjából
származik, édesapja, Gabriel Betancourt befolyásos politikus, miniszter, párizsi
UNESCO-nagykövet volt, édesanyja, Yolanda Plecio – korábbi Miss Columbia –
kongresszusi képviselőként dolgozott. Ingrid Betancourt gyakorlatilag Párizsban
nőtt fel, az elitnegyedben található Avenue Foch egyik 18. századi bútorokkal és
értékes festményekkel berendezett lakosztályában.

A politikai elitegyetem, a Sciences Po elvégzését követően egyetemi
kollégájához, Fabrice Delloy diplomatához ment feleségül, ami által francia
állampolgár is lett. 1990-ben bekövetkezett válásukig férje diplomáciai
megbízatásainak köszönhetően több országban is éltek, például Új-Zélandon és a
Seychelles-szigeteken.

Ingrid Betancourt korrupcióellenes fellépésének köszönhetően 1994-ben a
kolumbiai képviselőház tagja lett, majd 1998-ban szenátorrá választották.
2002-ben az általa alapított Zöld Oxigén Párt elnökjelöltje volt, a neve
elrablása ellenére szerepelt a szavazólapokon, így egy százalékot szerzett a
választáson, amelyen már nem vehetett részt. Elrablását követően a francia
kormány heves erőfeszítéseket tett szabadon bocsátása érdekében. 2003 júliusában
egy francia repülőgép várakozott a brazíliai Manaus repülőterén, fedélzetén egy
orvoscsoporttal, illetve a francia kül­ügy­mi­niszter helyettes
kabi­net­­fő­nö­kével, a család ugyanis olyan információkat kapott, hogy
Betancourt-t szabadon engedik. Erre sajnos nem került sor, az esetből azonban
diplomáciai incidens kavarodott. Dominique de Villepin akkori külügyminiszter,
későbbi miniszterelnök ugyanis nem értesítette a különrepülőgépről a brazil
külügyminisztériumot, igaz, a francia hadsereget és Jacques Chirac akkori
elnököt sem.

A hosszú fogság alatt többször felröppent a hír, hogy a politikusnő már nem él.
2006-ban a L’Humanité című francia baloldali lap számára adott interjúban az
azóta likvidált FARC-vezető, Raul Reyes biztosította a közvéleményt, hogy
Betancourt életben van. Ezt 2007-ben erősítette meg egy a FARC-fogságából
megszökött kolumbiai rendőr, John Frank Pinchao Blanco, aki hosszú idő után
elsőként számolt be arról, hogy Ingrid Betancourt él, de nagyon rossz egészségi
állapotban van.

Ezt követően Betancourt kiszabadítása a frissen hivatalba lépett Nicolas Sarkozy
egyik prioritásává vált, még Hugo Chavezzel is hajlandó volt tárgyalásokat
folytatni Betancourt kiszabadítása érdekében. (Venezuela és Franciaország
kapcsolata az után vált fagyossá, hogy Jacques Chirac nem volt hajlandó
fegyvereket eladni Venezuelának.) Chavez Párizsba látogatott, és megígérte, hogy
tárgyalni fog „elvtársaival”, és bizonyosságot szerez Betancourt állapotáról. Ez
végül nem sikerült neki, a kolumbiai hadsereg viszont elfogott három
FARC-gerillát, akiknél egy videofelvételt és Betancourt által írt leveleket
találtak. A felvételen Ingrid Betancourt nagyon soványnak és betegnek látszik.
Erről tanúskodtak levelei is, amelyekben leírja, hogy az élet, amelyet él, már
nem is élet, csak vegetálás, és egyedüli vigasza a Biblia. Ezt követően a volt
szenátor és elnökjelölt komoly meglepetéssel szolgált, kiszabadulása után
mintegy húsz percet beszélt a légibázison tartott gyors sajtótájékoztatón, ahol
az újságírók egy rendkívül dinamikus, a tavalyi videofelvételekhez képest jó
erőben levő Betancourt-ral találkozhattak.

Ingrid Betancourt kiszabadulása Franciaországban országos ünneplésbe torkollott.
Nicolas Sarkozy különgéppel küldte hozzá a gyermekeit, akik elrablása óta
felnőttek. Betancourt ugyanezzel a géppel érkezett Franciaországba, ahol Nicolas
Sarkozy fogadta, aki – Európa első számú túsztárgyalójaként – elmondta, hogy
Betancourt és a bolgár ápolónők esete üzenet a fogságban levőknek, hogy van
remény, a fogságnak egyszer vége lesz.

Ingrid Betancourt egyelőre még nem döntötte el, hogy mihez kezd a jövőben, a
francia közszolgálati televízió riporterének kérdésére viccesen megjegyezte: még
további négy év fogsággal számolt, úgyhogy nincsenek pontos tervei a
közeljövőre. Egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy a július 14-ei állami
ünnepségen részt vesz majd.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek