A lengyel, a cseh, a magyar és a szlovák államfő
A kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti
Párt (SNS) indítványa a szlovák parlamenti pártok erőteljes támogatásával érte
el a dekrétumok érinthetetlenségének törvényesített védelmét. A dekrétumok
alapján az akkori Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották
állampolgárságuktól, kitelepítették, csehországi kényszermunkára hurcolták el
őket. Mindez a kollektív bűnösség elve alapján történt, mely az Európai Unió
számára deklaráltan elfogadhatatlan.
A csütörtöki határozathozatalt magyar részről meglepően egységes reakciók
követték. A pozsonyi parlamenti döntés semmiképpen nem szolgálja a
magyar–szlovák kapcsolatok fejlődését – közölte Sólyom László –, miután a
tervezettnél jóval hoszszabb, mintegy egyórás megbeszélést folytatott Ivan
Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel. Az álláspontok azonban a hosszúra
nyúlt egyeztetés ellenére sem közeledtek. „Az elnök úr azt mondta, hogy
foglalkozzunk a jövővel, én azt mondtam, hogy ahhoz, hogy a jövő felé
fordulhassunk, tisztázni kell a múltat.” Sólyom László arra is emlékeztetett,
hogy a magyar Alkotmánybíróság a rendszerváltás után eltörölte a németeket
sújtó, hasonló törvényeket.
Gyurcsány Ferenc telefonon tudatta Robert Ficóval, hogy a parlament döntése
csalódást okozott Budapesten, és nem járult hozzá a kétoldalú kapcsolatok
elmélyítéséhez, amiről a két kormányfő legutóbbi találkozóján állapodott meg. A
magyar kormány a kollektív bűnösség elvének elutasításáról adott ki közleményt,
amelyben leszögezte, hogy a Benes-dekrétumok közösségeket sújtó részei
igazságtalanok voltak. Ezenkívül a pozsonyi magyar nagykövet a szlovák
külügyminisztériumba készül, hogy beszámoljon a magyar álláspontról.
Markus Ferber, az Európai Parlament (EP) néppárti frakcióján belül működő
CSU-csoport elnöke a dekrétumokkal kapcsolatosan leszögezte, hogy a szlovák
parlamenti határozat, amelyet a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt
indítványozott, alapvetően szembehelyezkedik az európai jogi normákkal, és
felszólította az EP elnökét, Gert Pötteringet, hogy hivatalosan tiltakozzon a
pozsonyi kormánynál.
Manfred Haimbuchner, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) kitelepítettek ügyében
illetékes szóvivője úgy vélekedett, hogy a dekrétumok megvédése nem más, mint a
kitelepítések és a gyilkosságok igazolása. Rámutatott arra is, hogy az emberi
jogokba ütköző rendeletek bírálata nem jelenti az államhatárok
megváltoztatásának követelését, amellyel a csehek és a szlovákok tévesen, mindig
ürügyként hozakodnak elő. „Ezt a nyilvános magyar reagálások világossá tették” –
állapította meg az FPÖ illetékese, megemlítve, hogy a baloldali és a jobboldali
magyar pártok, a magyar állampolgárok érdekeit képviselve, egyként elítélték a
szlovákok eljárását.
Miroslav Kusy szlovák politológus szerint Szlovákiának bocsánatot kellene kérnie
a magyaroktól azért, amit az 1945–1948 közötti időszakban tett ellenük. A
politológus azt az álláspontot osztja, hogy a problémákat közös megegyezéssel
lehetne csak megoldani. „Én teljesen egyértelműen úgy vélem, hogy Szlovákiának
azokért a sérelmekért, amelyeket 1945–1948 között okozott, bocsánatot kellene
kérnie” – jelentette ki Kusy abban az interjúban, amely a Hospodárské Noviny
című cseh politikai és gazdasági napilapban jelent meg. A politológus szerint a
magyarok jogosan vették rossz néven, hogy a szlovák parlament nyilatkozatban
erősítette meg a Benes-dekrétumok érvényességét. „A magyarok nagyon rossz
szemmel nézik ezt, és azt hiszem, jogosan. Kivenni ezeket a holt lelkeket a
szekrényből ma, a huszonegyedik században, nem helyénvaló. Újra bevonni a
játékba a Benes-dekrétumokat értelmetlen. Az egyik és a másik oldalról is” –
véli a neves politológus, aki szerint azt is értelmetlen állítani, hogy a
Benes-dekrétumok, illetve következményeik érinthetetlenek, és nem lehet velük
foglalkozni. Kusy úgy látja, hogy a múltban a szlovák–magyar, a
csehszlovák–magyar vagy a csehszlovák–német kapcsolatokban sok olyan dolog
történt, amit fokozatosan helyre kellene hozni. „Ezt bizonyítja a cseh oldal
példája is – Havel ismert bocsánatkérése a németektől. Mi a magyarok irányában
soha semmi ilyet nem tettünk” – mutatott rá a politológus.
2007. 09. 28. (XI/39)
