hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Bocsánat, hogy élünk
Ellentmondásos fogadtatás a kiszabadított túszoknak

2007. 09. 12.
A hathetes túszdráma lezárulása után egy mélyen megosztott koreai társadalomba térhetett vissza a tálibok által elengedett tizenkilenc dél-koreai túsz. Örömüket nemcsak két társuk elvesztése árnyékolja be, hanem az időnként meglehetősen ellenséges közvélemény is, ami miatt bizarr módon az áldozatok kényszerülnek bocsánatkérésre. Ugyanakkor az eset vizsgálatakor jogosan merül fel néhány kérdés arra vonatkozóan, mennyire volt felelősségteljes a bevállalt misszió.



A megmenekültek a szöuli repülőtéren

A túszok iránt nem mindenki érzett könyörületet: még haza sem értek, az
interneten máris gombamódra szaporodtak róluk azok a képek, amelyeken dubai
luxusüzletek reklámszatyrával látszottak az elengedett foglyok. Az ízléstelen
netes üzenetek szerint „lám-lám, a Dubaion keresztül hazarepülő túszok
legfontosabb dolga a mesés duty-free shopok megrohamozása volt”, és az egyik
hölgy „pimasz módon még egy márkás napszemüveg viselését sem átallotta”. Mint
később kiderült, a koreai afgán követségtől kapták a szatyrokat, hogy legyen
miben elhozniuk megmaradt holmijaikat, ami pedig a márkás napszemüveget illeti,
az az említett hölgy eredeti tulajdona volt, vagyis már Afganisztánba is azzal
érkezett.

Bár a szöuli reptéren akadt, aki tojásokkal akarta megdobálni a hazaérkező
túszokat, sokan ilyen felira-tokkal várták őket: „Legyetek büszkék magatokra,
nem csináltatok semmi rosszat!” A túszok számára háromhetes orvosi kezelést
biztosítanak az egyik újonnan épült szöuli kórházban. A túszok többsége által
látogatott Szemmul (Kútvíz) Gyülekezet pásztora az elsők között látogatta meg a
fiatalokat. Elmondása szerint a foglyokat az iszlám hitre való áttérésre akarták
kényszeríteni, ellenkező esetben a férfiakat halállal, a nőket pedig nemi
erőszakkal fenyegették meg. Utóbbira állítólagosan a tálibok kísérletet is
tettek, de a csoport férfi tagjai ezt sikeresen megakadályozták. A családtagok
cáfolták az ABC hírcsatorna azon értesüléseit, miszerint a két korábban szabadon
engedett hölgyet többször is megerőszakolták volna fogvatartóik.

A túszok drámai hangvételű levélben kértek bocsánatot hazájuktól: „Sajnáljuk,
hogy honfitársainknak ennyi fájdalmat okoztunk. Tudjuk, hogy most térden állva
kellene bocsánatért esedeznünk, de kérjük, adjatok még egy kis időt, hogy
kiheverjük társaink halálát. A fogságunk részleteit pedig igyekszünk minél előbb
ismertetni.”

A csoport két tagja, az 55 éves Lyu Kyeong-sik és a 29 éves Seo Myunkg-wha már
találkozott a koreai sajtó képviselőivel, és röviden beszámolt a túszul ejtés
körülményeiről. Mint kiderült, reggel indultak útnak Kabulból, mivel úgy
tájékoztatták őket, hogy nappal biztonságos az utazás. Egyszer a helyi sofőr
megállt és felvett két ismeretlen utast, amit a koreaiak elleneztek, de a sofőr
megnyugtatta őket, hogy ismeri a két jövevényt. Húsz perc múlva azonban az
újdonsült utasok lövöldözni kezdtek, megállították a buszt, és kijelentették: ők
az afgán kormány megbízottai, akiknek az a feladata, hogy a csoportot megvédjék
az al-Kaidától.

A csoportot ezután külön buszokra rakták fel. Az első állomáson azonban az
ismeretlenek közölték, hogy nem az afgán kormány megbízottai, hanem az al-Kaidáé.
„Ekkorra teljesen bepánikoltunk” – tette hozzá Lyu. Hat nappal később három-négy
fős csoportokra osztották, és folyamatosan rejtekhelyről rejtekhelyre
szállították őket. Egy ízben egyetlen éjszaka leforgása alatt tizenkétszer
vitték át őket újabb és újabb rejtekhelyekre, kivilágítatlan járműveken. Ha
menekülni próbáltak, a helybéliek visszaterelték őket a tálibok „karjaiba”.

Amikor egyszer a fogvatartók megengedték, hogy a médiával beszéljenek telefonon,
ők kényszerítették a foglyokat arra, hogy azt mondják: betegek, mert arra
számítottak, így a kormány hamarabb a segítségükre siet. A foglyok egyébként
néhányszor telefonálhattak családtagjaiknak, ezt az információt azonban a
kormány biztonsági okokból nem tárta fel korábban.

Az első néhány napon Lyu nem evett, mert böjtölni és imádkozni akart – a tálibok
ezt nevezték „éhségsztrájknak”. A fogság ideje alatt egyébként többnyire kekszet
és krumplit kaptak étkezéskor a feszültségtől teljesen kimerült túszok. Lyu
állítása szerint nem tudtak a többi csoportról semmit, ám amikor a tálibok egy
alkalommal bekapcsolták a rádiót, ő értesült két társuk haláláról, amit azonban
nem közölt csoporttársaival, mert félt, hogy még nagyobb pánik tör ki közöttük.

Seo a sajtótájékoztatón szűkszavúbbnak bizonyult, de megmutatta azt a fehér
nadrágot, amelyet a fogság idején viselt. Mivel minden egyéb holmit elvettek
tőlük, utolsó megmaradt golyóstollával a nadrágja belsejére írta naplóját,
röviden feljegyezve az egyes napok eseményeit, illetve azt, hogy kiszabadulása
után például mit szeretne majd enni. „Ezek az apró dolgok tartottak életben” –
jegyezte meg Seo.

Érdekes adalék még, hogy a tálibokkal létrejött ötpontos megállapodás nem is a
koreai diplomatáknak, hanem a hírszerzésnek köszönhető. A koreai média szerint
azonban ez a kormány felkészületlenségét jelzi: szerintük az túlságosan Amerika-
és Nyugat-orientált, és igen hiányosak az információi a Közel-Keletről vagy
Közép-Ázsiáról. Ezt bizonyítja az is, hogy a krízis kirobbanásakor a
külügyminisztérium arab nyelvprofesszorokat küldött a térségbe, és csak a
helyszínen jöttek rá, hogy Afganisztánban nem arabul, hanem többnyire pastu
nyelven beszélnek. A hírszerzésnek azonban volt olyan embere, aki tudott
folyékonyan pastuul, a tárgyalásokat rajta keresztül sikerült lefolytatni.

Az örömbe azonban nem kevés üröm vegyül: bár a Szemmul Gyülekezet felajánlotta,
hogy megtéríti a túszok repülőjegyének és a két megölt túsz hazaszállításának,
valamint az orvosi kezeléseknek a költségeit, nem kizárt, hogy a kormány további
számlákat is benyújt még a családtagoknak.

Bár bizarr jelenség, hogy a túszoknak kell bocsánatért esedezniük, mindenesetre
jogosan merül fel sokakban az a kérdés, hogy mennyire volt felelősségteljesen
előkészítve az út. Afganisztán déli tartományai köztudottan a legveszélyesebbek,
itt még a civil szervezeteknek vagy az afgán kormánynak dolgozó helyiek is csak
rafinált trükköket alkalmazva indulnak útnak. Ekkora csoportot együtt utaztatni
kísérő nélkül ebben a veszélyes zónában sokak szerint felelőtlenség volt. Tény,
hogy a koreai média keveset foglalkozott Afganisztánnal, így részben nem csoda,
hogy a túszok felkészületlenül érkeztek a térségbe, ugyanakkor többek szerint
mind a gyülekezetük, mind pedig a követségek és a külügyminisztérium mulasztott
azzal, hogy nem készítették fel megfelelően a szerencsétlenül járt fiatalokat.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!