hetilap

Robert Mugabe Fotók: AP

Ha a 83 éves Mugabének sikerül hatalmát meghosszabbítania, az országot a
teljes összeomlás fenyegetheti. A 10 éve tartó rossz gazdaságpolitika és állami
szintű korrupció eredményeképpen az egykor „Afrika kenyereskosaraként” ismert
Zimbabwe lakosságának egy jelentős hányadát ma már csak a nemzetközi
élelmiszersegélyek tartják életben.

Az országban már hatodik éve tart a gabonahiány – amióta Mugabe egy drasztikus
lépéssel államosította a szakképzett fehér földtulajdonosok farmjait. 2000-ben
még közel négyezer fehér farmtulajdonos dolgozott Zimbabwében – mára a számuk
mintegy száz-kétszázra csökkent. A legtöbb farm Mugabe politikai
szövetségeseinek a tulajdonába került, akiket elsősorban a farmokon felépült
szép házak vonzottak, nem pedig a földművelés…

„A történelem legnagyobb humanitárius katasztrófájának a szélén állunk – állítja
David Coltart, az ellenzéki Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) egyik
képviselője. – Már most Zimbabwében a legalacsonyabb a születéskor várható
életkor és a legmagasabb az infláció. Ha ehhez hozzájön még az aszály, akkor az
országban éhínség fog kitörni.”

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Világélelmezési Program korlátozott számú
ételcsomagjai sem a leginkább rászorulókhoz jutnak el. A 88 éves Ludidi
Ntzombane, Mandluntsha falu vezetője szerint az ételadományokat elsősorban a
kormánypárt támogatói kapják meg. Ludidi összesen tizennégy évet ült börtönben
politikai meggyőződése miatt.

„A teherautó megérkezik, de azt mondják: nincs elég, az AIDS-betegeknek megy a
többi… De mi látjuk, hogy kik kapják, és tudjuk azt is, hogy miért. Büntetnek
azért, mert nem támogatjuk Mugabét. Az emberek félnek, nem merik kimondani azt,
amit gondolnak. Megverik azokat, akik a kormányt kritizálják. Ez nem szabadság…”

A figyelmeztetés nemcsak az országon belülről érkezik. A napokban Mugabével
szemben minden eddiginél élesebb nemzetközi kritika is megfogalmazódott – és
ezúttal már afrikai országok vezetőitől is. Mugabe kormányzó pártja, a Zimbabwei
Afrikai Nemzeti Unió–Hazafias Front (ZANU-PF) pedig pontosan ezen a héten hoz
döntést azzal kapcsolatosan, hogy a diktátor indulhat-e a jövőre esedékes
elnökválasztáson.

Mugabe széke akkor ingott meg először, amikor a ZANU-PF decemberi
kongresszusán mandátumát nem hosszabbították meg 2010-ig. Mugabét a
kongresszuson sem Joyce Mujuru alelnök, sem az egykori vezérkari főnök (és Joyce
férje), Solomon Mujuru nem támogatta, aki sokak szerint az afrikai diktátor
legesélyesebb ellenfele.

Mugabe azonban nem szeretné könnyen feladni 1980 óta tartó hatalmát. Közel ötven
ellenzéki aktivistát és politikust is atrocitás ért a napokban – az MDC
vezetője, Morgan Tsvangirai két héttel ezelőtt súlyos sérüléseket szenvedett,
amikor Mugabe emberei megverték. A növekvő nemzetközi felháborodás ellenére
Mugabe egyre keményebb intézkedéseket léptet életbe. Számos községben kijárási
tilalmat rendeltek el, a katonák találomra elkapják és megverik a járókelőket, a
határokon pedig szigorúan ellenőrzik, hogy az MDC aktivistái ne hagyhassák el az
országot. Nem mintha könnyű lenne útlevélhez jutni Zimbabwében: jelenleg
háromszázezren várnak úti okmányukra, amit az országban levő papír- és
tintahiány miatt a hatóságok képtelenek kiállítani…

A zimbabwei állapotokat a kórházak siralmas helyzete is jól példázza. Mivel a
szakképzett dolgozó lakosság kétharmada kivándorolt az országból, hatalmas az
orvoshiány. Az ápolók közül sokan hetente csak kétszer járnak be dolgozni, mivel
nem tudják kifizetni a buszok tarifáit. A főváros, Bu-lawayo központi kórházában
olyan súlyos a gyógyszerhiány, hogy a betegeknek saját maguknak kell a
gyógyszerekről gondoskodniuk. Nincs elég kesztyű sem, így a nővéreknek az életük
kockáztatásával kell az Aids-es betegeket kezelniük. A kormány eközben
felszólította a kórházakat, hogy az ellenzékieket ne részesítsék orvosi
ellátásban…

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek