Ölni vagy ölni hagyni? Ezzel a súlyos morális dilemmával küzd hetek óta az
izraeli vezetés. A Hezbollah arzenálját a levegőből nem lehetett megsemmisíteni,
közben a napi száz-kétszáz rakéta árnyékában lakhatatlanná vált Izrael
egyharmada, a több tucat halott mellett milliárdos az anyagi kár. A közvélemény
joggal várja el Ehud Olmerttől, hogy garantálja a lakosság védelmét. „Tessék
megnyerni a háborút” – üzente Mose Arensz volt külügyminiszter a kormánynak.
Arensz szerint a tűzszünet elfogadása vereséget jelent, meghagyja az ellenség
kezében a fegyvert egy későbbi, sokkal súlyosabb háborúhoz, a kapituláció
politikai következményei pedig beláthatatlanok. A Hezbollah kiszorításához
azonban az eddiginél nagyságrenddel nagyobb szárazföldi támadásra lenne szükség,
ennek ára pedig sok száz vagy ezer, izraeli és libanoni áldozat. A hírek szerint
az izraeli katonai vezetés harminc napra szabad kezet kért a Hezbollah
hatástalanításához, a szkeptikusok azonban azt kérdezik, hogy a második hónap
miért lenne sikeresebb, mint az első? És ha győznek, mi következik: Olmert
folytatja a kivonulást és a Libanonból visszatérő katonákat a telepesek ellen
vezeti?
Csalódottnak tűnik Washington is, amely azt várta a közel-keleti
szövetségesétől, hogy gyorsan megtisztítja Libanont. Az amerikai kormányzat
hangsúlyozta, hogy a tűzszünetnek új helyzetet kell létrehoznia, amely
garantálja Izrael biztonságát. A fékezhetetlennek tűnő rakétazápor viszont Bush
(és támogatója, Blair) kritikusait erősíti, akik óvnak egy Irán elleni
támadástól, hiszen onnan nem katyusák, hanem atomtöltettel szerelt óriásrakéták
érkezhetnek válaszul. A diplomatákra azonban Teheránban csak gúnyosan nevetnek,
tudva azt, hogy Oroszország és Kína inkább Irán, mintsem Amerika oldalán áll.
Európa a konfliktus elején úgy tűnt, hogy saját jelenlétét szerette volna
erősíteni a Közel-Keleten, erre utalt a francia vezetésű nemzetközi haderő
Dél-Libanonba küldésének ötlete. A terroristák (akiket az EU a mai napig nem
tartott időszerűnek terroristáknak minősíteni) szívós ellenállását látva aztán
erről egyre kevesebb szó esett, most inkább a libanoni hadseregre bíznák a
határsáv ellenőrzését. Ezt a javaslatot Naszrallah sejk támogatja, ez el is árul
mindent.
Izrael most egyedül küzd a létéért, vállalva a háborúval járó súlyos áldozatokat
és felelősséget. Kritikusai Párizstól Budapestig hangosak, de tudniuk kell:
Izrael ellenségei nem csak a zsidóságot, de a keresztény civilizációt is
likvidálni akarják. A libanoni háború rólunk is szól.
2006. 08. 12. (X/32)
