Szimpátiatüntetés Hodorkovszkij mellett. Oligarchából áldozat, áldozatból politikus Fotó: Reuters
Ezeket a szavakat Mihail Leontyjev, Oroszország egyik vezető televíziós hírelemzője mondta, aki bár teljes mértékben támogatja a Kreml politikáját, ám még ő is elismeri, hogy a bebörtönzött volt oligarcha és az ország valamikor leggazdagabb embere egyre jelentősebb személlyé kezd válni az orosz politikai életben.
A Jukosz volt vezetőjének új közéleti "pályafutása" azzal kezdődött, hogy augusztus elsején a tekintélyes Vedomosztyi napilap leközölte Hodorkovszkij "Bal fordulat" cím? cikkét. A kegyvesztett oligarcha Oroszország az elmúlt 15 év alatti fejlődését elemzi, egészen napjainkig. Elismeri, hogy ő és a hozzá hasonló személyek támogatták a Jelcin-rendszert még akkor is, mikor látták, hogy az általa működtetett rezsim a maga megőrzése érdekében eltávolodik a demokráciától és egyre nagyobb mértékben alkalmaz diktatórikus módszereket. Vagyis az Oroszországban ma megnyilvánuló tekintélyelvűséget Hodorkovszkij Jelcin idejéből eredezteti, és nem köti össze Putyinnal és annak "leningrádi csapatával".
Szerinte a demokráciától az 1996-os elnökválasztások során távolodott el az ország; akkor az oligarchák és a liberálisok annyira megijedtek a kommunista Gennagyij Zjuganov esetleges előretörésétől, hogy inkább Jelcint választották, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan manipulálta a nép akaratát. Ez hiba volt – véli Hodorkovszkij. Ezért a hibáért kellett neki is megfizetnie, mikor 2005-ben kilenc évi szabadságvesztésre ítélték adócsalásért és az állam félrevezetéséért. Szerinte ugyanakkor országszerte megkezdődött a demokrácia megnyirbálása, és így az egész lakosság károsult. Elérkezett azonban az idő, hogy a jelenleg hatalmon lévő kormány is megfizessen – jósolja Hodorkovszkij a börtöncellából. Szerinte az elkövetkező években "bal fordulat" fog történni az országban, mert a lakosság túlnyomó többségének értékei "baloldali értékek".
A Levada-centr közvélemény-kutató intézet adatai értelmében az oroszok 97 százaléka úgy véli, hogy az oktatásnak ingyenesnek kell lennie; 93 százalék tartaná kívánatosnak, hogy a nyugdíj ne legyen kevesebb, mint a létminimum, 91 százalékuk pedig szeretné visszakapni a rendszerváltást követő infláció miatt teljesen értéktelenné vált megtakarításaikat (ami sok esetben egy egész élet "gyűjtőmunkájának" eredménye volt). "Oroszország posztszovjet tekintélyuralmi projektje immár kimerült" – írja Hodorkovszkij, majd hozzáteszi: " A bal fordulatra legalább annyira szüksége van a nagyvállalkozóknak, mint a nép nagy részének, amely az 1990-es években lezajlott privatizációt máig igazságtalannak és ezért törvénytelennek tartja".
A "Bal fordulat" cím? cikk megjelenését követően Hodorkovszkij a politikusok, médiák és a közélet figyelmének középpontjába került. Ez az írás volt az első jele annak, hogy az elítélt oligarcha politikusként lép fel. Három hét múlva aztán a "gyanú" beigazolódott. Augusztus 21-én lett ismeretes, hogy Hodorkovszkij "száraz éhségsztrájkba" kezdett – vagyis nem csak az ételt, hanem az italt is elutasította. Szavai szerint mindezt társa, Platon Lebegyev iránti szolidaritásból tette, aki vele együtt a Jukosznál dolgozott, majd Hodorkovszkijjal együtt elítélték, szintén kilenc év szabadságvesztésre. Lebegyev megtagadta a közös sétára való kimenetelt, ezért a közös cellából magánzárkába helyezték. Hodorkovszkij kijelentette, a kormány igazából őrajta áll így bosszút a sajtószereplésekért és részben a "Bal fordulat" cím? írásáért – ő viszont Lebegyev védelmében éhségsztrájkba kezdett. Az erről szóló információ két nap múlva a média, majd az egész ország tudomására jutott; Hodorkovszkij ilyen módon megint csak "jelenkori tekintélyuralmi rezsim ellen küzdő harcos" képében jelent meg. Lebegyevet a harmadik napon visszahelyezték korábbi helyére, így az éhségsztrájk sikerrel járt. Hodorkovszkij személye ezután még jobban felkeltette a Kreml ellenzékének figyelmét. Mindennek a vége egy radikális felkérés lett, ami értelmezhető akár a hatalomnak címzett nyílt kihívásként is. Hodorkovszkijnak felajánlották, legyen politikus, jelöltesse magát valamelyik törvényhozó testületbe.
Az első felkérést moszkvai liberálisok tették, élükön az ellenzéki pártok vezetőivel, köztük Anatolij Csubajsszal és Borisz Nyemcovval. Kijelentették, támogatnák Hodorkovszkij indulását a parlamenti alsóházi – duma – választáson. Rögtön ezután a Védelem (Oborona) mozgalom aktivistái jelentkeztek a povolzsjei Uljanovszkból, és felajánlották Hodorkovszkijnak, legyen városuk polgármestere. A szibériai Tomszkban szívesen látnák a börtönben ülő oligarchát a helyi duma képviselőjeként. Hasonló szándéknyilatkozatok érkeztek Novoszibirszk és Voronyezs aktivistáitól is. A rosztovi körzetből szintén érkeztek ajánlatok, a duma-választásokon való indulással kapcsolatban.
Azt, hogy miképpen változott meg ennyire az oroszok hozzáállása a nemrég még gyűlölt milliárdost illetően, Alekszandr Prohanov ismert író és baloldali politikus a következőképpen magyarázza: "A nép gyűlöli az oligarchát, a szabadon sétáló rablót. A rabot azonban megsajnálja – hiszen a rab már nem oligarcha, hanem áldozat
"
Ezt igazolják a közvélemény-kutatások eredményei is. Az ítélet kihirdetése után az oroszok 60 százaléka "semleges érzelmekkel" viseltetett Hodorkovszkij iránt, míg a fővárosban akár a lakosok negyede is rá voksolna,
amennyiben indulna az elnök-választáson
Persze Hodorkovszkijból nem lesz elnök, sőt azt gondolom, képviselő sem – legalábbis az elkövetkezendő években. Viszont már most elmondható róla, hogy még e hivatalos státuszok nélkül is ma az orosz politikai élet egyik szereplője.
2005. 09. 02. (IX/35)
