Tel Aviv terein, de országszerte máshol is, ma is sátrak százai állnak, amelyekben a kitelepítés ellen vagy az azt követő időszakra a kormány által tett megoldási javaslatok ellen tiltakozó volt telepesek szálltak meg az után, hogy Saron izraeli miniszterelnök döntése értelmében el kellett hagyniuk korábbi otthonaikat. Mások szállodákban találtak átmeneti fedelet a fejük fölé, míg számukra is elfogadható megoldást nem találnak új kelet? lakásgondjaikra. Sokak számára ugyanis nemcsak az lenne a fontos, hogy a korábbi lakáskörülményeikhez hasonló megoldást találjanak, hanem az is, hogy egybetarthassák azt a közösséget, amelyben eddig éltek. A hátrahagyott virágzó mezőgazdasági telepek azóta víz hiányában kiszáradtak, az evakuáltaknak pedig föld híján új megélhetés után kell nézniük – ami ötven év felett már nem egyszer? vállalkozás. A gyökértelenség mellett szembe kell nézniük azzal, hogy – mint a hétvégi, csak a biztonsági őrök önfeláldozásának köszönhetően halálos áldozatok nélküli öngyilkos merénylet bizonyítja – a terroristák számára Gáza csak a kezdeti lépés Izrael felszámolásának az útján.
A Gan Or településből kiköltöztetett, ötgyermekes Ben Hamu család kezdetben azért nem fogadta el az előre gyártott elemekből ideiglenesen felhúzott Nitzan városában számára felajánlott lakást, mert azt reméli, hogy így kialkudhat a kormánytól egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi a kiürített településen korábban együtt élő, mintegy harminc családból álló közösség egyben tartását. Persze az is nehézséget jelent a Ben Hamu család számára, hogy a felajánlott lakás nem éri el korábbi lakásuk méretének felét sem, így komoly fejtörést okoz számukra az is, hová helyezzék el ingóságaikat.
Arik Harpaznak a Földközi-tenger partján fekvő Elei Sinai településen 22 évvel ezelőtt épített házát kellett elhagynia a múlt héten, azóta egy sátortáborban él, melynek bejáratánál a következő kézzel festett felirat olvasható: "Elei Sinai Menekülttábor". Harpaz elutasította a kormány minden eddigi felajánlását, és azt követeli a kormánytól, hogy korábbi életkörülményeivel azonos minőség? lakást biztosítson a számára. Harpaznak azonban nemcsak tengerparti villáját kellett elhagynia, de 19 éves lányának sírját is, akit négy évvel ezelőtt egy, a telepre betört palesztin gyilkolt meg. Csomagjaiban mindössze a gyilkosság helyén lánya emlékére felállított emlékkövet tudta magával vinni.
Az izraeli kormány több száz, előzetesen kibérelt, illetve előre gyártott elemekből felhúzott lakást bocsátott a kitelepítettek rendelkezésére, melyekben két évig lakhatnak költségmentesen a volt telepesek. Nitzan településen például az eddig felhúzott 351 átmeneti otthonba eddig 225 család költözött már be, míg további 260 ház felállítását tervezi a kormány a következő két hónap során. Az ország más részein mintegy 600, az átlagostól a luxuskivitelig többféle igénynek is megfelelő ház várja üresen a telepeseket. A házakhoz ingyenes szatellit vagy kábeles televízió és internet-hozzáférés is jár. A kormány emellett a Negev-sivatag déli részén, illetve Észak-Galileában tervez új településeket létrehozni a számukra, ahol megőrizhetik korábbi közösségeiket. Emellett a családok átlagosan mintegy 300 ezer dolláros támogatásra is jogosultak, amennyiben a kitelepítés határidejéig elhagyták otthonaikat, a településen töltött idő és a család méretétől függően. Ha azonban erőszakkal kellett kényszeríteni őket otthonaik elhagyására, az összeg mintegy harminc százalékától estek el, bár a kormány egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy be is váltja-e ebbéli fenyegetését.
2005. 09. 02. (IX/35)
