Háborúellenes tömegtüntetés Rómában Fotó: Reuters
Az Il Manifesto ötvenhét éves újságírónőjét február 4-én rabolták el szunnita fegyveresek Bagdadban, akik lövésekkel kényszerítették autóját megállásra. Az emberrablás után néhány héttel a terroristák egy megrázó videófelvételt juttattak el a hírügynökségekhez, amelyben a megtört és a végletekig megalázott nő az életéért könyörög, és az olasz csapatok azonnali kivonását kéri.
A bemutatott felvételek az olasz közélet elevenjébe vágtak. A különböző televíziós csatornák főműsoridőben mutatták be a felvételt, a napilapok teljes egészében közölték le annak szövegét, s sorról sorra próbálták elemezni azt. A terroristák "kommunikációs zsenialitását" igazolja mind a felvétel kiváltotta hatás, mind annak időzítése. Giuliana Sgrena ugyanis az egész országban közismert volt mind baloldaliságáról, mind elkötelezett pacifizmusáról – a háborúellenes olasz baloldal egyfajta emblematikus figurájának számít, aki azért ment Irakba, hogy erről a szerinte rettenetes és értelmetlen háborúról és annak áldozatairól tudósítson.
A terroristák az újságírónőnek ezt a baloldali, háborúellenes meggyőződését használták fel arra, hogy Giuliana elrablását, s minden emberi méltóságától való megfosztottságát úgy állítsák be, mintha az az amerikai vagy az olasz kormány gonosztette volna. Úgy próbálták az egészet megjeleníteni, mintha az újságírónőnek nem azért kellene szenvednie, mert a terroristák elrabolták, megkínozták, s emberi méltóságától megfosztották, hanem azért, mert egy olyan ország állampolgára, amelyik részt vesz az iraki harcokban. A videofelvétel bemutatásának időzítése is a terroristák tudatosságát mutatja, vagyis azt, hogy a cél nem más volt, mint hogy közvetlen nyomást gyakoroljanak az olasz kormányra. Az ugyanis éppen azon a napon jelent meg, amikor az olasz parlament az iraki katonai részvételről szavazott.
A videófelvétel minden kétséget kizáróan célba talált. A szürke esőfelhők alatt szombaton az olasz fővárosban százezrek gyülekeztek, s indultak útnak, hogy kifejezzék szolidaritásukat az elrabolt újságírónővel. S noha a deklarált cél elsősorban az együttérzés kifejezése volt – erre utalt a rendezvény jelmondatának első része "Szabadítsuk ki Giulianát", a második része pedig ”szabadítsuk ki a békét", már nem nélkülözte a politikai felhangot sem. Ez utóbbit a rendezvény nagyon markánsan tükrözte, hiszen a vörös kommunista és az iraki zászlók mellett megjelentek a szivárványszín? békelobogók, a palesztin és a kurd nemzeti jelképek is – azaz az olasz baloldali gondolkodás megannyi szimbóluma. Számos transzparensen pedig a résztvevők félreérthetetlenné tették a követelésüket: "Az olasz kormány azonnal vonja ki a csapatait Irakból!"
2005. 02. 25. (IX/8)
