Ehud Olmert miniszterelnök-helyettes tanácsot ad főnökének Fotó: Reuters
Saron kormánya júliusban veszítette el korábban meggyőző többségét. A kormányfőnek menesztenie kellett jobboldali miniszterei egy részét, különben tervét a saját kormánya is elutasította volna. Az elgondolás, ha kompromisszumok árán is, de minimális többséget kapott. A kormány elvileg hagyta jóvá a tervet, ám előírta: a tényleges kiürítést és a települések felszámolását a kormánynak külön is el kell fogadnia. Ekkor lépett ki a koalícióból a jobboldali Nemzeti Egység és a Nemzeti Vallásos Párt egy része. Saron, érzékelve Szilván Salom, Uzi Landau és Binjamin Netanjahu miniszterek ellenállását, belső népszavazáson kérte a Likud-választók támogatását.
A szavazók azonban elutasították a miniszterelnök tervét. A sors furcsa fintora, hogy az országos választáson az egyoldalú gázai kivonulás Saron ellenfele, a munkapárti Amram Micna programját képezte. A választók emiatt akkor döntő fölénnyel Ariel Saront támogatták Micnával szemben.
Saron a problémát a Munkapártnak egy nemzeti egységkormányba való bevonásával akarta megoldani. Meg is kezdődtek a tárgyalások az ellenzék vezérével, Simon Peresszel, aki a csatlakozáshoz teljesíthetetlen feltételeket szabott. Sarontól azt követelte, hogy a palesztin terror ellenére kezdjen tárgyalásokat a Palesztin Hatóság miniszterelnökével, Ahmed Korei-jel. A Likud gázai tervet elutasító belső ellenzéke ekkor
összehívatta a Likud nagygyűlését.
A párt vezető testülete határozatban zárta ki, hogy Saron a Munkapárttal koalíciós egyeztetést folytasson.
A kisebbségi kormány hétfői kudarca miatt a kormányfő mégis a koalíciós tárgyalások megindításáról határozott. A Likud-konvent tilalma ellenére Saron Dália Icik munkapárti vezetővel egyeztet. Saul Mofáz honvédelmi miniszter pedig Ovádja Joszefet, az ultraortodox Sasz párt szellemi vezetőjét próbálta rávenni: vonja vissza a gázai kivonulási tervet elutasító álláspontját. Cserébe Mofáz nyilvánvalóan felajánlja a kormányhoz való csatlakozás esélyét. Joszef korábban a megbukott oslói megállapodásokat is szentesítette. A színfalak mögött hasonló tárgyalások folynak az askenázi Egyesült Tóra Judaizmus párttal is.
Az ultraortodoxiával való egyezkedés felbőszítheti Tommi Lapidot, a szekuláris Sinui vezetőjét. Lapid választási programjában utasította el, hogy vallásos pártokkal együtt kormányozzon. A válság egyre súlyosabb, és egy új koalíció sem jelentene megoldást. Az alapvető ellentét ugyanis Saron terve és a Likud-konvent többsége között feszül. Saron nem egyéni, személyre szóló megbízatást kapott a legutóbbi választásokon. A nyertes a Likud párt volt, amely Saront jelölte kormányfőnek. A konvent nem fogja tétlenül nézni, hogy Saron az ellenzéki pártokkal alakítson kormányt, és Amram Micna tervét keresztülvigye a knesszetben, amelyet a Likud választói elutasítottak. Saron el akarja kerülni az előrehozott választásokat, attól tart ugyanis, hogy a Likud belső választásán vereséget szenvedne Netanjahuval szemben. A pénzügyminiszternek a népszavazás kiírását célzó áthidaló javaslatát is elutasította. Ennek oka, hogy a kormányfő ígéretet tett Bushnak, hogy a tervet még a választások előtt elfogadtatja.
A kormányfő e szorult helyzetből csak úgy menekülhet, ha a tervét visszavonja, és egy új, a Likud párt támogatását bíró kompromisszumos elképzeléssel áll elő. Ha nem teszi, súlyos, "történelmi lépték?" válságba sodorhatja pártját, saját magát és az egész országot is.
2004. 10. 15. (VIII/42)
