Hetek Közéleti Hetilap

Javier Solana is esélyes az EU Bizottság elnöki tisztére Fotó: Reuters

A kelet-európaiak történelmük során már hozzászokhattak szuverenitásuk megnyirbálásához vagy éppen elvesztéséhez, országaikban nyilvánvalóan csak kevesen aggódnak a politikai és gazdasági szabadságért. Ha kritika éri az integrációt, az jobbára nacionalista hőzöngések formájában jelentkezik. A világnak ezen a táján a rendszerváltozás után megrendültek az élet gazdasági alapjai, az emberek nyilvánvalóan biztonságra vágynak, ezért nincs ellenükre, amikor az új alkotmány kollektív biztonságot ígér. Pedig a történelem tanulsága alapján ahhoz, hogy egészséges közösségek jöjjenek létre, előbb beteljesedett egyénekre van szükség; egyéni, illetve kisközösségi szinten érdemes kezdeni a boldogságkeresést. Az unió viszont igyekszik visszaszerezni gazdasági versenyképességét az Egyesült Államokkal és immár Ázsiával szemben.

És ezzel a világ vezető gazdasági hatalmaként úgy próbál megerősödni, hogy szorosabbá, nemzetek felettivé teszi az integrációt, mégpedig meglehetősen erőltetett iramban. Az Alapvető Jogok Európai Chartája az alkotmány második része lett, amivel a kelet-európaiak számára ismerős szocialisztikus alapelvek szilárdulhatnak meg.

Nem annyira a fékek és ellensúlyok rendszerére épít az új alapokmány, mint arra, hogy a tagállamoknak minél kevésbé legyen érdekük kimaradni az egyre intenzívebb integrációból. Pedig mértékadó vélemények szerint például Nagy-Britanniát, Dániát és Svédországot nemhogy nem érte kár amiatt, hogy kimaradt az eurózónából, hanem inkább nyertek vele, míg Norvégia és Svájc élvezik az egységes piac nyújtotta előnyöket, pedig nem is tagjai az uniónak. Nem csoda, hogy növekszik a szkeptikusok aránya, illetve, hogy a kelet-európaiakat nem sikerült eddig meggyőznie az EU-nak, látva a túlszabályozottságot, a demokráciadeficitet, valamint a korrupció és a csalás magas arányát az eurobürokrácia berkeiben.

Az új alkotmánnyal kapcsolatos "történelmi megállapodás" utolsó tárgyalásait eléggé rossz hangulatban töltötte el a huszonöt tagállam vezetője, amikor a hatalmi egyensúlyon vitázott. Az utolsó pillanatig nyitott maradt a szavazati arányok, az Európai Bizottság hatalma és a kereszténység megemlítésének kérdése. Végül azonban megszületett az alku. Két éven belül mind a huszonöt tagállamban ratifikálni kell a szerződést, amelyet kilenc országban népszavazásra is bocsátanak. Ha több EU-tag is nemet mond, eltekintenek az alkotmánytól, ha viszont csak egy tagállam nem fogadja el, valamilyen áthidaló megoldást találnak, vagy az adott ország kilép az unióból.

A több mint négyszáz cikkelyt tartalmazó dokumentum jelentős újításokat tartalmaz.

Az uniós szabályozás mintegy négyötödét minősített kettős többséggel kell elfogadni, ami azt jelenti, hogy igennel kell szavaznia a tagállamok olyan 55 százalékának, amelyek együttes lakossága kiteszi az EU népességének 65 százalékát. A vétójog csak a külpolitika, az adózás, a társadalombiztosítás és a kultúra területén marad meg.

Az unió közös külügyminisztere az Európai Tanácsnak két és fél évre megválasztott állandó elnöke lesz.

A szakminiszteri tanácsokban fennmarad a félévente váltó soros elnökség, kivéve a külügyi tanácsot, hiszen az Európai Tanács öt évre kinevezi az unió külügyminiszterét, aki alelnöke lesz a Európai Bizottságnak is.

Az alkotmány alapján megvalósul az európai védelmi képesség, a NATO-tól önállóan, sőt az észak-atlanti szerződéssel nyilvánvalóan versenyezve. Gyakorlatilag létrejön az eurohaderő, a NATO-tól különálló parancsnokság alatt. Már fel is merült egy olyan javaslat, hogy bármely tagállamot, amely az Egyesült Államoktól vásárol fegyvert, büntessenek meg. (Lehet, hogy a magyar kormány titkon már ezt tartotta szem előtt, amikor az amerikai F–16-os vadászgépek helyett svéd Gripenek beszerzése mellett döntött?)

Nem sikerült viszont egyelőre új elnököt találni az Európai Bizottság élére, és a főleg római katolikus dominanciájú országok "lobbizása" ellenére sem említik meg a kereszténységet a szövegben. Magyar kezdeményezésre viszont bekerült a kisebbségek védelme az alapvető uniós értékek sorába.

Ha az alkotmány életbe lép, az EU-nak állandó helye lesz az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők testületében az integráció ütemének garanciájaként. Jelentős változás még, hogy 2014-től a jelenlegi "egy tagállam – egy biztos" rendszerhez képest kétharmadára fog csökkeni az Európai Bizottság tagjainak száma.

Megerősödött az Európai Parlament hatalma: mintegy kétszeresére nőtt azoknak a területeknek a száma, ahol a tagállamokkal együttesen hoz törvényeket.

Most először megjelent egy kilépési klauzula is, amivel a tagországok elhagyhatják az uniót; a szolidaritási klauzula pedig kötelezővé teszi, hogy a többiek segítségére siessenek annak a tagállamnak, amelyet támadás ér.