Heinz Fischer, az új osztrák köztársasági elnök. Balról érkezett Fotó: Reuters
Tizennyolc év és két konzervatív elnök után ismét szociáldemokrata elnök költözik a Hofburgba. A két korábbi konzervatív elnök kissé lejáratta az elnöki hivatal presztízsét. Az 1986-ban megválasztott Kurt
Waldheim elfelejtette háborús múltjának egy részletét, amivel nemzeti vita tárgyává tette egy egész ország múltját. Az ÖVP azt hitte, hogy miután Waldheim antiszemita és nacionalista felhangokkal vívott kampánya sikerrel járt, ez a hang tartós sikert is fog hozni. Ez azonban csak Jörg Haidernek segített, hogy a Szabadságpártban átvegye a vezetést, és a pártot ismét a szélsőjobbra vigye. Waldheimet az Egyesült Államok beutazási tilalommal sújtotta, amely a mai napig érvényben van. Az ÖVP így 1992-ben Thomas Klestilt jelölte elnöknek, aki megígérte, hogy helyrehozza majd az ország megrontott hírnevét. Ez részben sikerült is, és Klestilt 1998-ban másodszor is megválasztották.
A most elnökké választott hatvanöt éves jogász, Heinz Fischer 1938-ban született Grazban. Teljes életét a politikában töltötte, volt képviselő, parlamenti frakcióvezető, miniszter, és végül
hosszú évekig az osztrák parlament elnöke. Fischer, ellentétben Ferreróval, nyugodt, kiegyensúlyozott politikus, a kompromisszumok embere. Talán ez a tulajdonsága imponált a legjobban az osztrákoknak, akik nem kedvelik a patetikus stílusú, hevesen beszélő embereket.
Heinz Fischer magánélete is kifogástalan: harminchat éve nős, két gyermeke van, és ami ugyancsak nagyon népszerűvé tette, hogy fiatal kora óta hegymászó. A választási kampány ideje alatt Fischer kijelentette: büszke arra, ami Jörg Haidertől megkülönbözteti. Ez nemcsak hogy nem ártott neki, hanem használt – ellentétben Karintiával, ahol az SPÖ helyi koalícióra lépett Haider tartományi vezető pártjával, és Benita Ferrero-Waldner a szavazatok 52,8 százalékát nyerte el.
A szociáldemokrata párt az utolsó két évben minden választást megnyert, és ha az EU-választásokon júniusban is nyer, akkor nő az esély 2006-ban egy SPÖ–zöld koalícióra.
2004. 04. 29. (VIII/18)
