Arnold Schwarzenegger, a győztes. Pénzt kell csinálnia Fotó: Reuters
A kezdeményezés akkor vált komollyá, amikor Darrell Issa, San Diego megye konzervatív képviselője majd\' kétmillió dollárral támogatta a kampányt. Az önkéntes munka, valamint a pénz meg is hozta az eredményt és a kellő támogatást, így e hét keddjén az urnákhoz járultak az állam választópolgárai.
Az első kérdés, amelyre a szavazólapon válaszolniuk kellett, az volt, hogy óhajtják-e visszavonni a kormányzó megbízatását, azaz el akarják-e őt távolítani hivatalából. Ezt követően kellett leadniuk voksukat a támogatni kívánt jelöltre. Ez nem volt túl egyszerű feladat, hiszen százharmincöt jelölt versengett a kormányzói címért.
Senkit sem lepett meg hát különösebben, hogy a választók kedden visszahívták Davist, és helyette Arnold Schwarzeneggert ültették a kormányzói székbe, akinek ugyan semmiféle politikai gyakorlata nincs, viszont mint színész nagy népszerűségre tett szert a kaliforniaiak körében, s ezért győzött, mégpedig republikánus színekben egy olyan államban, ahol a Demokrata Párt talán a legerősebb az országban.
Mivel az állami törvényhozás továbbra is a demokraták kezében marad, az új kormányzónak nyilvánvalóan baráti jobbot kell majd nyújtania az ellenlábasoknak, ha sikeresen akarja orvosolni azokat a bajokat, amelyek miatt Davisnek távoznia kellett. Feladatát bizonyos fokig megkönnyíti számára az, hogy felesége, Maria Shriver nemcsak demokrata, de a Kennedy család sarja is, azonban alaposan megnehezíti épp az a mód, ahogyan megválasztották.
Az Egyesült Államok történelme során ugyanis ezt megelőzően mindössze egyszer történt – Észak-Dakotában 1921-ben –, hogy egy kormányzót (Lynn Fraziert) visszahívtak hivatalából.
Van azonban a dolognak egy másik oldala is: a felmérések azt mutatják, hogy egy ilyen megmozdulás élesebb határokat húz a pártok között, és ideológiailag mélyebben megosztja a szavazópolgárságot. A Davist eltávolítani szándékozók mintegy 60 százaléka republikánus volt, és nagyobbik felük konzervatívnak vallotta magát. Az ellenzők kétharmada a demokraták soraiból került ki, és több mint 50 százalékuk a liberálisok közé tartozott.
Az állami törvényhozásban is kiéleződött a párbeszéd demokraták és republikánusok között. "Kaliforniában most ugyanaz történik, mint Washingtonban. A kaliforniai törvényhozás, akárcsak az Egyesült Államok Kongresszusa, igencsak nehezen találja a közös nevezőt, és tud elérni olyan kompromisszumot, amely elengedhetetlen a törvényhozási folyamatban" – fogalmazott egy volt kaliforniai képviselő.
Ami azonban még ennél is veszélyesebb, azaz, hogy ez a választás voltaképpen figyelmeztetés mindazoknak a hivatalban lévő politikusoknak, akik hasonló helyzetben vannak. "Amennyiben egy olyan állam kormányzója volnék, ahol óriási költségvetési hiány mutatkozik, és a felmérések eredményei rosszak, kétségbeesnék a félelemtől" – nyilatkozta egy republikánus közvélemény-kutató.
Howard Dean, egyike a demokrata elnökjelölteknek, talán éppen a szavazók hasonló dühös felbuzdulásának köszönhette kezdeti sikereit, valamint annak, hogy mint politikán kívüli lépett a versenybe. A kaliforniai választás után a következőképpen érvelt: "Ma este a kaliforniai szavazók hivatalban lévő kormányzójukon töltötték ki az állam helyzete miatt érzett csalódottságukat. Jövő év novemberében a düh esetleg egy másik hivatalban – a Fehér Házban – lévő ellen fog irányulni." Kedd este az ország figyelme Kalifornia és a 2004-es elnökválasztás felé fordult.
A republikánusok úgy értékelték a párt ottani sikerét, mint annak bizonyítékát, hogy Kaliforniában – amely az utóbbi évtized folyamán fokozatosan demokratává lett – jövőre
eséllyel szállhatnak a ringbe. "Ez azt jelenti, hogy a lakosság többsége ott vagy egy demokrata ellen vagy éppen egy republikánusra szavazott" – mondta egy republikánus vezető. Számos demokrata, sőt több kívülálló elemző azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Bush és Schwarzenegger, bár ugyanannak a pártnak tagjai, homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselnek olyan kérdésekben, amelyeket a szavazók komoly hányada fontosnak tart abban az államban.
2003. 10. 10. (VII/41)
