Szentpétervárott tovább ünnepelnek, miközben Moszkvában áll a bál Fotó: Reuters
Rendkívüli hangsúlyt fektettek arra, hogy a készülő rajtaütésről semmiféle információ ne szivároghasson ki – még belügyi berkekben sem. Az akció résztvevőinek nagy része még akkor sem tudta, hová indulnak, és kit fognak letartóztatni, mikor az már elkezdődött. Néhány csapatra osztották fel őket, és ezek külön feladatokat és címeket kaptak. Körülbelül negyven cím került szétosztásra. A csapatvezetők csak a célállomásra való megérkezés előtt bonthatták fel az utasítást tartalmazó borítékokat, melyekből megtudták, hogy "kettős élet?" rendőröket kell letartóztatniuk.
Az egyik csapatnak nem is akárhová, hanem egyenesen a Belügyminisztérium "Szentek szentjébe" – a Moszkvai Rendőr-főkapitányságra és a Bűnügyi Nyomozóiroda (BNI) épületébe szólt a megbízás. Itt tartóztatták le az igazgató szobájában annak helyettesét, Jevgenyij Taratorint, aki "értetlenül nézte az irodába özönlő embereket, majd pár másodpercen belül bilincs csattant a csuklóján. A határozatot csendben hallgatta végig, szarkasztikusan rábólintva minden egyes pontra, csak néha szólalt meg: "Őrültség. Ez tiszta őrültség".
A leírás egy orosz újságból származik. Az akciót az is példátlanná teszi, hogy szervezői újságírókat, riportereket is vittek magukkal. Így már aznap közvetítette a tévé a magas rangú rendőrök letartóztatását. Mellesleg a letartóztatottak közül a legmagasabb beosztású személyek nem rendőrök voltak, hanem a Rendkívüli Helyzetek miniszterhelyettese, Vlagyimir Ganyejev. Az ő "előállítása" nem is ütközött akadályba (noha a minisztériumnak tekintélyes fegyverarzenálja, valamint páncélozott járművei és helikopterei is vannak) – két sorstársa azonban úgy döntött, nem adja ingyen magát. A két rendőrezredes, Szamolkin és Gyomin bezárkóztak, és nemcsak azt közölték, hogy nem nyitnak ajtót, hanem azt is, hogy készek bevetni a náluk lévő robbanószereket és fegyvereket. Irodájuk ajtaja igen erősnek bizonyult – semmilyen "polgári módon" nem sikerült kinyitni – végül kisebb robbantás segítségével hatoltak be, és tartóztatták le a BNI két magas beosztású tisztségviselőjét.
Szamolkin a nyomozóiroda tiltott fegyverkereskedelemmel foglalkozó osztályának a vezetője volt. A nála lévő fegyver legális volt ugyan – egy aranyozott ravaszú "Makarov", amit jutalmul kapott –, azonban az arany iránti vonzalom ennél többet kívánt. A sajtóértesülések és a videoszalag tanúsága szerint mindkét ezredesnél igen nagy mennyiség? pénzt is találtak – rubelben és valutában. Szamolkin órája egymaga harmincezer dollárt ért. Ez nem is lenne említésre méltó, ha nagyvállalkozóról, és nem rendőrségi munkatársról lenne szó, akinek mintegy száz havi bérébe kerül egy ilyen óra, vagyis akkor tudja megvenni, ha tíz éven át nem eszik, és nem iszik.
Több letartóztatott személy esetében is vádpontként szerepel a törvénytelen módon szerzett pénz birtoklása: a már említett miniszterhelyettes, Ganyejev zsebében kilencezer-négyszáz dollár lapult – ami még egy ilyen magas rangú beosztáshoz is elképesztően sok. A széfében további ötvenezret találtak.
A vád: hivatali hatalommal való anyagi visszaélés. Az összes letartóztatott személytől összesen ötmillió dollárt koboztak el. Megtalálták a BNI-kollégák "fekete könyvelését", és a közös kasszát, melybe a közösen szerzett összegek kerültek. A letartóztatott rendőrök nem éltek rossz körülmények között. Ahogy az egyik orosz riporter fogalmazott: "Mindannyian új és fényűző lakásokban laktak. Egy aranyozott vécé, pedig magáért beszél..."
A rendőröket terhelő fő vád az, hogy kihasználva pozíciójukat polgári személyeket kábítószerrel és fegyverekkel láttak el, majd lebuktatták őket. Azok pedig nagy összegeket fizettek azért, hogy lezárják az ügyüket. A megvesztegetés azonban nem "kézbe" történt – ami túl veszélyes, hanem külföldi bankok számláira történt befizetések útján. Egy-egy eset is dollárok tízezreit jelentette. A pénzmosást pedig az úgynevezett "Nyomozóiroda Veteránjai" nev? alapítvány létrehozásával oldották meg. Olykor konkrét fizikai fenyegetésekkel serkentették a fizetési kedvet – akár a maffiózók. Áldozataik általában moszkvai nagyvállalkozók, üzlet-, illetve étteremtulajdonosok voltak, akiknek a "rendőrök", (akik saját őrző-védő kft.-t alakítottak) felajánlották szolgálataikat.
Hogy igazi tevékenységüket leplezzék, és a munkahelyüknek is eredményeket tudjanak felmutatni, a "rendőrbanda" tagjai nemegyszer hajléktalanokat állítottak elő fiktív vádakkal. Száznál is több eset bizonyítja, hogy hamis bizonyítékok alapján, ártatlanul ítéltek el embereket, akik a mai napig vétség nélkül rács mögött ülnek. Folyik a vizsgálat olyan bűncselekményekben való bűnrészesség ügyében is, mint a bérgyilkosság, rablás és betörés. Ezenkívül alapos a fegyverkereskedelem gyanúja is, valamint egy olyan titkos műhely létrehozása, ahol az IZS-pisztolyok harci fegyverekké való átalakítása folyt – ez azért sem érdektelen, mert Moszkvában az utóbbi évek során éppen ilyen fegyvereket használtak néhány nagy visszhangú gyilkosság során.
A legnagyobb visszhangot persze maga a letartóztatási akció váltotta ki, már csak azért is, mert – ahogy az egyik belügyminisztériumi vezető, Konsztantyin Romodanovszkij kifejezte magát – ez az első, de nem utolsó ilyen megmozdulás.
Oroszországban sokan politikai megrendelést is rebesgetnek, mely többek közt Jurij Luzskov, Moszkva polgármestere ellen is irányul. Jevgenyij Miszlovszkij, az Antimaffia Alapítvány vezetője azonban így kommentálta a történteket: "Az egész ügy már a választásokkal van összefüggésben. Azt akarják sugallni, hogy minden szenny és mocsok Moszkvában van. Hát ne higgyenek ennek, mert ilyen nincs! Mindenhol rohadás van."
Azt, hogy a korrupció és bűnözés gyakorlatilag Oroszország egész igazságügyi rendszerét átitatja, gyakorlatilag Romodanovszkij is elismerte, és nem csak ő. Persze az orosz nép ezzel régóta tisztában van; még kifejezés is van rá: "rendőri túlkapás". A szociológiai felmérések alapján az oroszok túlnyomó többsége nem bízik a rendőrségben, sőt tart tőle. Sokak szerint a rendőrök "ugyanaz a maffia, csak egyenruhában". Egy ország lakosságától a saját igazságszolgáltatásához való ilyen hozzáállás nemcsak szomorú, hanem ijesztő is – főleg, hogy konkrét tények támasztják alá. Belügyminisztériumi adatok szerint 2002-ben országszerte több mint ötszáz rendőrt bocsátottak és ítéltek el különböző bűncselekmények és szabálysértések miatt. Közülük kétszázhuszonhármat olyan tettekért, mint gyilkosság, nemi erőszak, kábítószer-kereskedelem.
Néhány éve egy oroszországi városban jártam látogatóban egy ismerősömnél. Ahogy elmentünk a helyi kapitányság előtt, előtte egy gyönyör? és drága nyugati kocsi állt.
"Ez a rendőrparancsnok autója. Ő a város egyik leggazdagabb embere, ez köztudott" – mondta.
"De hát közalkalmazottként hogy tudott ekkora vagyonra szert tenni?" – kérdeztem.
"Hát ezt a parancsnokunk is tudja. Mesélik, hogy amikor a városatyáink közül valaki szóvá tette, hogy egy rendőrhöz képest kicsit szerénytelenül drága a kocsi, a parancsnok csak azt felelte, hogy "elmúltak már azok az idők, mikor szégyenkezni kellett" – felelte az ismerősöm.
A moszkvai tisztogatás hírei ezt a beszélgetést juttatták eszembe, és megmoccant bennem a remény, hogy az idő, mikor "szégyenkezni kell" mégsem múlt el teljesen Oroszországból – sőt talán újra visszatér.
2003. 06. 27. (VII/26)
