Diáktüntetők Teheránban. Kritikus tömeg Fotó: AP
Az iráni külügyi szóvivő szerint a tüntetéseket az Egyesült Államokból sugárzott ellenzéki műholdas tévé-adások robbantották ki, amelyekben többször is hangzott el felhívás ilyen tiltakozások szervezésére. A közvetlen ok azonban a keményvonalas vezetés által is támogatott oktatási reformterv volt, amelynek keretében az egyetemeket privatizálnák, és tandíjakat vezetnének be. A diákok mellett sokan autókkal vonultak ki az utcára, de többnyire csak tisztes távolból jelezték támogatásukat. Az első napok heves erőszakba torkolltak: a kormánypárti iszlám gárdisták botokkal, láncokkal, késekkel felszerelve egyik este betörtek a diákok kollégiumába, és saját ágyukban bántalmazták a fiatalokat. A vezetés reformpárti része azonban az erőszak visszafogása érdekében rendőri kordon alá vette a szobákat, így próbálja távol tartani a gárdistákat a kegyetlenkedésektől. Eddig több mint száz embert tartóztattak le, de többségük a rendőrség állítása szerint nem az egyetemisták közül való.
A diákok megelégelték, hogy a hat éve hatalmon lévő reformpárti Katami elnök a gyakorlatban nem ért el eredményeket, és a keményvonalas klerikális vezetés legitimitását is nyilvánosan megkérdőjelezték. A tüntetéseken a "Halál Khomeini ajatollahra!" és a "Le az iszlám diktatúrával!" jelszavak is elhangzottak. Az ajatollah hatalmának létjogosultságát egyébként az ország értelmiségi rétege is kétségbe vonta: közel 250 egyetemi tanár, író, publicista, újságíró és liberális politikus közös nyilatkozatot adott ki, amelyben nyíltan felszólították az ország teljhatalmú vallási vezetőjét: ne gondolja azt, hogy ő Isten korlátlan hatalmú földi képviselője. A dokumentum szerint az abszolút hatalom gyakorlása az iszlám vallásban eretnekségnek számít. A fiatalok merészségét mutatja, hogy az állami vezetés nyilvános bírálása súlyos bűntettnek számít Iránban, amelyet börtönbüntetéssel torolnak meg. A fentebb említett nyilatkozat szerzői azonban azt is hangsúlyozták: jogukban áll kritikával illetni saját országuk kormányzatát.
A 70 milliós Iránban egyébként a lakosságnak több mint 60 százaléka harminc év alatti. E fiatal nemzedék legidősebb tagjai épp akkor kezdtek iskolába járni, amikor az Egyesült Államok támogatását élvező liberális sah uralmát az iszlám fundamentalisták 1979-ben Khomeini ajatollah vezetésével megdöntötték. Sokan szüleiket az egy évvel később kezdődő és nyolc évig tartó, mintegy 300 ezer iráni életét követelő Irak elleni háborúban veszítették el. Így ezek a fiatalok keser? emlékeket hordoznak gyermekkorukból, és igen szigorú bírálatokat fogalmaznak meg országukkal kapcsolatban. A jelenlegi vezetés már elvesztette előttük szavahihetőségét, a reformpárti elnökben erősen megrendült a bizalmuk. Frusztrálja őket, hogy a nép által választott reformista vezetők és a keményvonalas, nem választott klerikális elöljárók furcsa kettőse nem tud eredményeket felmutatni sem a személyes szabadságjogok, sem a gazdasági helyzet javítása terén. A hivatalos USA-ellenes propaganda ellenére a videókon, műholdas adásokon, interneten látott vagy az Egyesült Államokban élő ellenzékiek által működtetett rádióműsorok által közvetített amerikai kultúrát és életmódot vonzónak találják. Több szabadságot akarnak az élet minden területén: a lányok például színes kendőt szeretnének a fekete csador helyett, sőt egyesek már kifejezetten a farmer mellett teszik le voksukat.
A Bush-kormányzat számára mindez igen kedvező perspektívát kínál. Washington nem is rejti véka alá abbéli reményét, hogy a fiatal és elégedetlen irániak esetleg meg tudják dönteni a klerikális vezetés hatalmát. Arról azonban, hogy Amerika milyen szerepet játsszon mindebben, még nem született konszenzus. A Pentagon egyelőre nem tervez katonai akciót Irán ellen, de a gonoszság tengelyének egyik pontjaként megjelölt ország az iraki győzelem után szemmel láthatóan egyre inkább Washington figyelmének a középpontjába kerül egyrészt nukleáris fegyverkezési tervei, másrészt az al-Kaida tagjainak támogatása miatt. Bush elnök egyik beszédében üdvözölte a teheráni eseményeket: "A szabadság erőteljes ösztönző erő. Az emberek most kezdik kifejezésre juttatni, hogy egy szabad Iránt szeretnének látni, ami szerintem pozitív fejlemény." Az iráni külügyi szóvivő szerint viszont "amit az amerikaiak mondanak, vagy azt jelenti, hogy egyszerűen nem értik meg az iráni körülményeket, vagy pedig az iszlám köztársaság elleni gyűlöletüket tükrözi."
2003. 06. 20. (VII/25)
