hetilap

Mahmud Abbasz, George W. Bush, Ariel Saron, II. Abdallah a jordániai Akabában. Beálltak a sorba Fotó: AP

Diplomáciai szempontból azonban a legnagyobb várakozás a Bush-turné közel-keleti állomásaihoz kapcsolódott. Bill Clinton 2000. júliusi emlékezetes Camp David-i fiaskója óta az Egyesült Államok legfeljebb csak a távolból, különmegbízottak útján igyekezett beleszólni az egyre inkább elmérgesedő izraeli konfliktusba. Most az alig több mint egy hét alatt tető alá hozott kettős, egyiptomi és jordániai helyszínen megtartott csúcstalálkozók tétje nem csak a hosszú szünet miatt volt nagy: ha Bush üres kézzel távozott volna a Közel-Keletről, akkor a jövő évi elnökválasztásig már aligha vállalkozott volna újabb békekezdeményezésre. A tárgyalások azonban – legalábbis az ígéretek szintjén – látványos eredményeket hoztak. Úgy tűnik, minden fél vállalta, hogy megpróbál valami újat.

Az arab vezetők ígéretet tettek arra, hogy segítik a Palesztin Hatóságot "a terror elleni harcban", Mahmud Abbasz palesztin miniszterelnök a fegyveres intifáda befejezését sürgette, míg Ariel Saron vállalta, hogy azonnal nekilátnak az illegálisan létesített zsidó telepek felszámolásának.

George W. Bush a vörös-tengeri üdülőhelyen, Sarm es-Sejkben előbb arab vezetőkkel tárgyalt a palesztin–izraeli konfliktusról és a terror elleni harcról. Az elnök azt bizonygatta a szaúdi, bahreini, jordán és egyiptomi vezetők előtt, hogy a terror nemcsak Amerikát fenyegeti, hanem az arab országokat, Izraelt és a palesztin állam létrehozásának esélyeit egyaránt. "A közel-keleti béke ügye miatt találkoztunk egy ígéretes pillanatban itt a Sínai-félszigeten" – mondta Bush, míg vendéglátója, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök a többi arab vezető nevében kifejezte támogatását, hogy a "létező izraeli állam mellett létrejöjjön egy új állam a palesztinok számára". Mubarak ugyanakkor óvatosan kerülte, hogy név szerint említse akár Abbaszt, akár a látványosan semmibe vett hivatalosan továbbra is a Palesztin Hatóság elnökének számító, ám a csúcsra meghívást sem kapott Jasszer Arafatot.

Az Izraellel kapcsolatos megfogalmazások jelentették egyébként a legnagyobb vita forrását a Sarm es-Sejk-i csúcson. A katari al-Dzsazíra hírtelevízió szerint a találkozó kétórás késéssel kezdődött, mivel az arab vezetők visszautasították Bush követelését, hogy normalizálják kapcsolatukat Izraellel, elismerve annak a létezéshez fűződő jogát.

A csúcstalálkozó az Izraellel határos jordániai üdülőhelyen, Akabában folytatódott. Bush kétoldalú megbeszélést folytatott Ariel Saron izraeli miniszterelnökkel, II. Abdallah jordán királlyal és Mahmud Abbasz palesztin kormányfővel, majd a tárgyalások végén a négy vezető egy külön erre az alkalomra épített hídon át indult el, hogy egymás után rövid beszédben értékelje az eredményeket.

Abdallah király emlékeztetett arra, hogy kilenc évvel ezelőtt apja, a néhai Husszein király nem messze Akabától, az arabai határátkelőnél írta alá a békeegyezményt Izraellel (lásd keretes írásunkat). Az uralkodó szerint a találkozó lépést jelentett a "béke, jólét, együttélés és megbékélés álma felé tett úton". Mahmud Abbasz megígérte, hogy "erőteljesen fog fellépni" az Izraellel szembeni gyűlöletkeltés és erőszak ellen, és azt is bejelentette, hogy véget kell vetni "a fegyveres intifádának".

Ariel Saron szerint is a gyűlöletkeltés és uszítás felszámolása elengedhetetlen a békéhez. Saron Izrael földjét a "zsidó nép bölcsőjének" nevezte, és ígéretet tett arra, hogy Izrael "a terrorizmus végső vereségéig" folytatni fogja a szabad nemzetekkel együtt a harcot. "A tartós biztonsághoz béke kell, a tartós békéhez pedig csak a biztonságon keresztül vezet az út" – mondta az izraeli kormányfő, aki támogatásáról biztosította Bush elnök elképzelését az egymás mellett "békében és biztonságban" élő két országról. Megismételte a közelmúltban tett kijelentését, miszerint Izrael érdeke, hogy ne kelljen saját magának kormányoznia a palesztinokat és azt, hogy országa jogállamként vállalja az illegálisan létrehozott zsidó telepek felszámolását. Új vállalásnak számít, hogy Saron elfogadta a palesztinok igényét az összefüggő területre és folyamatos határokra. (Korábban alagutak és felüljárók bonyolult rendszerét ajánlották az izraeliek, hogy a zsidó települések és katonai zónák által felszabdalt palesztin enklávék között az összeköttetést biztosítsák.) "Izrael békében kíván élni mindegyik arab szomszédjával" – mondta befejezésül Saron, aki a várakozásokkal ellentétben nem ejtett szót arról, hogy Izrael a palesztinok visszatérését csak az új államba engedélyezné – igaz, ennek ellenkezőjéről sem szólt.

Az utolsóként felszólaló amerikai elnök is arról beszélt, hogy a feleknek fel kell ismerniük: népeik jövőjét nem építhetik egymás gyűlöletére. "A Szentföldet fel kell osztani a palesztin állam és Izrael Állama között" – mondta Bush, aki kijelentette: elvárja, hogy mindkét fél tartsa magát a nyilatkozataikban tett ígéretekhez. A republikánus elnök azonban elődjétől, Bill Clintontól eltérően nem szőtt bibliai utalásokat beszédébe, csupán befejezésül kérte Isten áldását a béke érdekében tett közös erőfeszítésekhez.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek