Törvényes önvédelem a támadás

Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter tengerészgyalogosok előtt. Harcra készek Fotó: Reuters

"Készenlétben lévő tömegpusztító fegyverek egy terroristahálózat vagy egy gyilkos diktátor kezében, esetleg a kettő szövetséges együttműködése az elképzelhető legnagyobb halálos veszedelmet jelenti" – mondta Dick Cheney, majd emlékeztetett Bush elnök figyelmeztetésére, mely szerint "az idő nem áll a mi oldalunkon". Az alelnök ezután leszögezte: "A tétlenség kockázata sokszorta nagyobb, mint a cselekedeté!"

Cheney beszéde voltaképpen a Bush-kormányzat válaszának tekinthető a mind gyakoribb bírálatokra. Az alelnök ugyan megemlítette, hogy a kormány hajlandó tanácskozni mind a kongresszussal, mind a szövetségesekkel, de kizárt szinte minden lehetőséget a támadáson kívül. Álláspontját azzal indokolta, hogy valamennyi próbálkozás kudarcot vallott: az ENSZ-egyezmények, a fegyverellenőrzés, a nemzetközi kiközösítés, még az 1998-as amerikai bombázás is. "Amit Szaddám Huszein akar, az nem más, mint idő és még több idő, hogy gazdálkodni tudjon erőforrásaival, és többet fektethessen be folyamatban lévő vegyi és biológiai fegyverprogramjaiba. A terrornak ezekkel a fegyvereivel, valamint a világ olajtartalékának tíz százalékával a kezében várhatóan az egész Közel-Kelet feletti befolyásra és a nemzetközi energiaellátás nagy részének megkaparintására fog törekedni, közvetlenül veszélyeztetve Amerika barátait az egész körzetben, valamint kitéve az Egyesült Államokat és más országokat a nukleáris fenyegetettségnek" – hangsúlyozta az alelnök.

Cheney beszédében különösen eltökéltnek tűnt, és számos indokot sorolt fel nézetei igazolására. Megemlítette, hogy az irakiak rálőttek az amerikai és brit repülőgépekre a tilalmi övezetekben. Felhozta Huszein törekvéseit, amelyek 1993-ban az idősebb Bush elnök meggyilkolását célozták, Irán és Kuvait lerohanását, illetve rakéták kilövését Iránra, Szaúd-Arábiára és Izraelre. Elmondta azt is, hogy a külügyminisztérium már két évtizede úgy tartja számon Huszeint, mint a terrorizmus támogatóját. Hozzáfűzte továbbá, hogy az iráni diktátor 1991 óta megszegi a nukleáris programjának beszüntetéséről, vegyi és biológiai fegyvereinek megsemmisítéséről, valamint a fegyverellenőrök bebocsátásáról szóló ENSZ-egyezményeket. "Az iraki kormány valójában azzal foglalatoskodik, hogy fejlessze képességeit a vegyi és biológiai fegyverek terén, valamint folytassa sok évvel ezelőtt megkezdett nukleáris programját" – fogalmazott Cheney.

Az alelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Iraknak rövidesen lesznek atomfegyverei is. "A fegyverzetellenőrök visszatérte sem adna semmiféle biztosítékot arra, hogy Irak betartaná az ENSZ-határozatokat" – jelentette ki. Cheney rámutatott: az Irak elleni megelőző támadást Henry Kissinger volt külügyminiszter is támogatja.

Az alelnök szavai meglepetésként érték a Fehér Házat, amely nem adta meg azt a hozzájárulást, amely általában megelőzi a nagy fontosságú beszédeket – egy közleményben azonnal kijelentették, ez még nem azt jelzi, hogy a kormány elhatározta a támadást Irak ellen. A Fehér Ház ugyanakkor megerősítette: az elnök ügyvédei arra a következtetésre jutottak, hogy Bushnak nem kell jóváhagyást kérnie a kongreszszustól az Irak elleni lépéshez.

Taha Yassin Ramadan iraki alelnök úgy véli: az amerikai háborús fenyegetések az Egyesült Államok "zsarnokságának" bizonyítékai az arabokkal szemben, és még a Washingtonhoz közel álló körzeti vezetőket is aggodalommal tölti el az a hangnem, amelyet Cheney alelnök ütött meg hétfői beszédében. Szerinte az egész arab világ tarthat attól, hogy egy Bagdad elleni amerikai támadás az USA szélesebb kör? ellenséges érzületének jele az arab államokkal szemben. A szeptember 11-ei terrortámadás óta megváltozott az amerikai külpolitika. A Bush-kormányzatnak keményen kellett munkálkodnia azon, hogy meggyőzze az arab vezetőket és polgárokat: fellépése a terrorizmussal szemben nem az arabok és mohamedánok ellen folyó háború. Cheney hétfői beszédét, amely Szaddám Huszein hatalmának megdöntését törvényes nemzetvédelemmé nyilvánította, sok közel-keleti vezető kétkedéssel fogadta, és még az európai szövetségesek sem lelkesedtek érte.

Védelmi pénzt fizettek a hercegek