Talán ezzel is magyarázható elszánt küzdelmük annak érdekében, hogy az FDP jelöltje is részt vehessen a választások előtt néhány nappal megrendezendő televíziós vitán, melyre eredetileg – és hagyományosan – csak a két legnagyobb párt jelöltjét hívták volna meg. Vagyis Gerhard Schrödert, a jelenlegi kancellárt, a szociáldemokrata párt (34 százalékos támogatottsággal) és Edmund Stoibert, a keresztényszociális Unió (39 százalékos támogatottsággal) delegáltját. (Egészen másképp alakulnak a fenti arányok, ha a kérdés a jövőbeli kancellár személyére vonatkozik; eszerint ugyanis Schröder 54, Stoiber 34 százalékot érne el.)
Az FDP-vel szembeni fokozódó ellenszenv kialakulásában nagy szerepe van a Möllemann és Michel Friedman (Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnökhelyettese) között már jó ideje tartó vitának. (Hetek, 2002. május
31. Liberál-antiszemitizmus) A hétről hétre egyre élesebb hangnemben zajló szóváltást Möllemann azon kijelentése váltotta ki, mely szerint viselkedésével maga Friedman gerjeszti Németországban az antiszemitizmust. Möllemann eme véleményét előzőleg állítólag nem egyeztette a párt elnökével, s amikor Westerwelle bocsánatkérésre szólította föl helyettesét, azt először makacsul meg is tagadta. A párt vezetője már kizárással fenyegetőzött, amikor Möllemann végül kijelentette, elnézést kér a német zsidóktól, ha vitatható kijelentésével netán megbántotta volna őket, "de – folytatta – nem fogok Friedman úr lába előtt csúszni". Véleményével pedig feltételezhetően nem áll egyedül pártjában, melynek "haiderizálódására" az utóbbi időkben egyre többen felfigyeltek.
A párt imázsát tanácsadójuk, Fritz Goergen alakítja, aki a szélsőjobboldali politikus iránti szimpátiáját a kilencvenes évek közepén még nyíltan vállalta. Nevéhez fűződik a párt egyik jelmondata: a "18 százalék stratégiája", vagyis, hogy a választásokon a 18 százalékos támogatottságot célozzák meg. Őt terheli azonban a felelősség a párt soraiban újabban érezhető éles, durva hangvételért is. Erőszakos stílusukkal azt a – szerintük ötvenszázaléknyi – szavazóréteget kívánják megnyerni, amely minden politikussal szemben szkeptikus, az ingadozókat, illetőleg akik nem járnak szavazni. Fritz Goergen 1996-ig, akkoriban még Fliszar néven, a Friedrich-Naumann alapítvány ügyvezetője volt. Felesége családnevét az alapítványtól való távozása után vette föl; ekkor önálló ügynökséget nyitott, mely előrejelzéseket, elemzéseket készített. A politikai életbe 1999-ben Möllemann kérésére tért vissza.
Nagyobb népszerűséget a liberálisok a néhány napja felterjesztett adóreformjukkal szeretnének elérni. A háromlépcsős modellt Otto Solms, a párt adószakértője dolgozta ki. Eszerint a jövedelemadó mértéke 15, 25, illetve 35 százalékra csökkenne, eltörölné az iparűzési adót, növekedne ellenben a kommunális jövedelem- és társulati adó.
2002. 07. 05. (VI/27)
