II. János Pál pápa a jereváni repülőtéren. Éles kritika a nyugati kultúrának Fotó: Reuters
Miközben a közeli Afganisztán háborúra készül, s az Arab-tengeren egymást érik az amerikai haditengerészet úszó erődjei, a pápa személyében a vadonatúj kazah főváros, a három éve felhúzott Asztana eddigi legjelentősebb vendégét üdvözölte. Elemzők szerint az apostoli út balul sikerült időzítése nem segít oldani a térségben kialakult vallási feszültséget, s céljaival ellentétben felerősítheti a szélsőséges iszlám hangadóit, akik a tálib rezsim ellen háborús készülődésbe kezdett Egyesült Államok műveleteit mint a nyugati kereszténység iszlám ellen viselt vallásháborújának kezdeti lépéseit kárhoztatják. A belső-ázsiai ország pedig nemcsak azért érintett a konfliktusban, mert menekülők ezreinek a befogadására kell előkészületeket tennie, hanem mert Bush elnök az esetleges ostromhoz Kazahsztán repülőtereit is igénybe kívánja venni. A pápa tántoríthatatlanságát látva Washington végül fontosnak látta biztosítani az egyházfőt, hogy 95. apostoli útja idején nem intéz támadást a térség egyetlen országa ellen sem.
Kazahsztánban az előzetes várakozásokat igazolta, hogy a rendezvényeken a katolikusok kicsiny száma miatt jóval több muzulmán jelent meg, mint keresztény. Előttük II. János Pál hangsúlyozta egyháza megbecsülését "a hiteles, imádkozó iszlám felé". A tisztelet kölcsönös: Nurszultán Nazarbajev kazah elnök mint "a muzulmán testvérek nagy tisztelőjét" üdvözölte a pápát. Mohamedán vallási vezetők – köztük az almati nagymecset szóvivője is – kifejezték rokonszenvüket az egyházfő felé, amiért mindent megtesz, hogy megszabadítsa a világot az iszlámfóbiától. Csakugyan: a héten Kazahsztán a huszonharmadik muzulmán többség? ország, amelyben a pápa látogatást tett.
Nazarbajev már 1998-ban meghívta a pápát országába, amelyben a tizenötmilliós népesség 1,2 százaléka római katolikus – többségükben lengyel, ukrán és német áttelepítettek leszármazottai. A kazahsztáni etnikai-kulturális mozaik Joszif Visszarionovics Sztálin öröksége a szovjet utódállam számára, ez a föld az ő rémuralma idején vált a Volga-menti németek, lengyelek, ukránok, krími tatárok, grúzok, görögök és kárpátaljai magyarok tömeges kitelepítésének végállomásává. A közép-ázsiai köztársaságban ma hivatalosan ugyan lelkiismereti szabadság honol, a missziós szervezkedés és nyilvános rendezvények megrendezése mégis egy, a "térítést" sújtó jogi tilalomba ütköznek. Ezért tartotta fontosnak II. János Pál, hogy felemelje szavát Nazarbajev elnök előtt: a hívők elidegeníthetetlen joga, hogy "tanúságot tehessenek a hitükről
Hiteles vallásgyakorlatot nem szabad a magánszférába visszaszorítani, vagy a társadalom peremére száműzni". Bátor kiállása leginkább a protestáns fundamentalista csoportoknak válhat hasznára: a Zenit katolikus hírügynökség adatai szerint az országban bejegyzett hatszáz felekezet közül – a szélsőséges iszlám szervezetek mellett – őket korlátozzák a legnagyobb szigorral.
II. János Pál sokaknak okozott meglepetést azzal, hogy a kiélezett helyzetben az iszlám méltánylásán túl éles kritikát látott szükségesnek megfogalmazni a Nyugattal szemben. "A nyugati kultúrát a tudományos és technikai fejlettség vonzóvá teszi, mégis egyre szembeötlőbb emberi, szellemi és erkölcsi elszegényedésük" – óvta a szovjet rendszert egy évtizede maga mögött hagyó Kazahsztánt attól, hogy a Nyugathoz való szolgai, "szlávos" alkalmazkodást meghonosítsa.
Örményországban az elmúlt hét során Kelet és Nyugat keresztény vezetői egymásnak adták a kilincset: II. János Pál két nappal II. Alekszij összorosz pátriárka távozását követően érkezett a kaukázusi országba. A látogatás az örmény apostoli és a római katolikus egyház közötti hagyományosan testvéri légkörben zajlott (az örmények nem felejthetik, hogy az első világháborúban XV. Benedek pápának sikerült a szultánhoz írt levelével a népirtást leállítania). Híveinek a római zarándok most mégis kisebb csalódást okozott, mivel technikai okok miatt nem kereste fel az ország nyugati részén lakó római katolikus örményeket, hanem a fővárosba, Jerevánba várta őket szentmisére. A lapzártánk után végződő pápalátogatás során örmény hallgatósága jelentős erkölcsi támogatást is vár a latin egyházfőtől. Miután a francia és a német parlament, valamint az Európai Unió is elismerte, hogy az örmény néppel genocídium történt, nagy a várakozás, vajon a pápa is használja-e majd ezt a kifejezést. Claudio Gugerotti prelátus, a Keleti Egyházak Kongregációjának helyettes titkára szerint "a pápa ezután is kerülni fogja ezen kifejezés használatát, egyszerűen a török kormány vélhetőleg tiltakozó magatartása miatt". A szentatya azonban, ha a kifejezéshez nem is, annak mély tartalmához ragaszkodik – állítja Gugerotti.
2001. 09. 28. (V/39)
