hetilap

Leonyid Kucsma ukrán elnök megígérte, hogy kivizsgálják a több mint háromszáz
ember megbetegedését okozó szenynyeződést. Maga is ellátogatott Mikolaiv körzetbe,
Kijevtől ötszáz kilométerrel délre, ahol a szovjet időkből fennmaradt rakétakilövő
állásokból származó üzemanyag szennyezi a környezetet. A szakértők szerint ez az
anyag felelős a bőrbántalmakért, a kiütésekért, az étvágytalanságért, a látásproblémákért
és a kóros álmosságért. Az egészségügyi minisztérium vizsgálatai szerint magas
az elbomló rakéta-üzemanyagok koncentrációja a talajban és a vízben. A védelmi
minisztérium viszont tagadja mind az ukrán hadsereg, mind a védelmi minisztérium felelősségét.
Alekszandr Kuzmuk védelmi miniszter azt állítja: műszakilag lehetetlen, hogy bármilyen,
rakétát működtető anyag a talajba szivárgott volna.

Radioaktív eső Szocsiban

A Kaukázus országainak már az ötvenes években is kijutott a veszélyekből.
A Vlaszty cím? orosz hetilap egyik újságírója levéltári búvárkodásai során érdekes
leletre bukkant. Az egykor titkos dokumentum szerint, melyben a Központi Statisztikai
Hivatal akkori vezetője tesz jelentést a kormánynak, "Szovjetunióban országos
viszonylatban nézve 1957-ben 6 százalékkal növekedett a halandóság az előző évhez
képest". Nem országos viszonylatban az adatok kicsit többet árulnak el. A legsúlyosabb
adatok a Kaukázusból érkeztek: Örményországban a halandóság növekedése 14 százalék,
Grúziában pedig 19 százalék volt (a gyermekhalandóság ugyanitt 27 százalékkal nőtt).
A jelentés semmiféle magyarázatot nem adott a jelenségre, csupán annyit közölt még,
hogy a halálesetek többségét szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve
rosszindulatú daganatok okozták.

1949-től 1958-ig főleg Kazahsztánban és Szemipalatyinszkban 83 atomrobbantás történt.
Ezután volt egy kis szünet, mikor az USA-val moratóriumot írtak alá – amit a
Szovjetunió már 1961-ben megszegett. A robbantások folytatódtak, mégpedig olyan
iramban, hogy az ország sugárszennyezettségi mérései 1958 és 1964 között
kilencszeresére növekedtek, sőt Szocsi közelében egyszer olyan radioaktív eső
hullott, amely során a sugárzás mértéke hatvanötszörös volt.

Az akkori egészségügyi miniszter, Marija Kovrigina utánajárt, hogy mi is áll a vészjósló
adatok hátterében. Amint a Vlaszty tudósítójának elmondta, elég hamar rájött a
magyarázatra: "Az az átkozott sugárzás! Tudom, milyen az, a saját szememmel láttam,
hogy haldoklott Malisev, az első atomügyi miniszter. Ahogy beléptem a kórterembe, azt
kiabálta: »Kovrigina, hát csinálj már valamit!« De hát mit csinálhattam volna,
mint hogy elsírtam magam… "Elég sok adatot összegyűjtött, míg teljesen összeállt
a kép. Kutatási területe Szocsi lett, a nomenklatura legkedveltebb üdülőhelye, mégpedig
azért, "hogy az elvtársak kissé komolyabban álljanak hozzá" a kérdéshez. Minden
kutatási eredményről gondosan informálta őket, ennek ellenére semmiféle óvintézkedést
nem rendeltek el. Maximum annyi történt, hogy Brezsnyev ezután máshol nyaralt,
Kovriginát pedig felmentették tisztsége alól.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek