hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Átok ül a román földeken
Egyedül Székelyföldön várnak jó termést

2000. 07. 15.
A román mezőgazdasági miniszter szerint az ország déli és központi részén, valamint Moldvában 3,5 millió hektárnyi mezőgazdasági területen pusztított az aszály, az okozott kár eddig becslések szerint 9213 milliárd lej. Ehhez már csak apró adalék, hogy az elmúlt napokban viharkár is érte a román mezőgazdaságot; igaz, a jégeső "csak" további 94 ezer hektáron tette tönkre a termést, és "csak" 461 milliárd lej a kár. Ezekben a napokban sokan mondogatják, hogy Románia valami átok alatt áll, mert ezekben a hónapokban valami mindig pusztítja az országot. Tavasszal iszonyatos áradások voltak, most iszonyatos a szárazság. (Magyar részről hozzátehetjük a tiszai ciánhullámot – igaz, ezt az "átkot" Románia exportálta.) Bár a mezőgazdasági katasztrófát Romániában a magyar hús- és gabonabehozatal tiltásával igyekeznek elhárítani, a "magyar" áru mégis felbukkan Bukarestben, miután a Székelyföldön idén is bőséges termésre számíthatnak a krumplitermelők.

Kevesebb szó esik arról, hogy a pusztítások mögött ott húzódik az elmúlt néhány
évtized felelőtlen természetpolitikája és a mai tehetetlenség. Már tavasszal nyilvánvaló
volt, hogy Romániában az áradások pusztítását a hegyvidékek letarolása tette igazán
kiterjedtté és tragikussá. Ha az erdőket nem vágják ki, és hogyha a fakitermelés a
közeledő privatizáció miatt nem ölt különösen elképesztő méreteket az elmúlt hónapokban,
akkor lett volna elég növényzet és talaj, hogy felfogja a hegységekben hullott csapadékot,
így viszont a kopár lejtőkről a víz egyenesen a völgyekbe zúdult, és ez okozta a
folyók irdatlan felduzzadását. Az is az emberi hanyagság számlájára írható – és
nem a természet csapása –, hogy az árvízvédelmi létesítményekre alig költöttek,
sok helyen pedig attól öntötte el a falvakat is a víz, hogy a lakók nem foglalkoztak
a csatornák, levezető árkok rendben tartásával, pucolásával.

A szárazság, ha lehet, még nyilvánvalóbban jelzi, hová vezethet az emberi butaság
és lustaság. Maga az ország elnöke világított rá arra a tényre, hogy a csapadék
hiányát a román mezőgazdaság nem képes öntözéssel pótolni, mert 1989 óta az állami
gazdaságoknál és téeszeknél lévő öntözőberendezések java részét ellopták.

A román mezőgazdaság jelenlegi állapota amúgy sem nagyon kedvez annak, hogy a természet
kilengéseit emberi beavatkozással korrigálják, mert ezekre a beavatkozásokra nincs pénz.
A kistermelők kisgazdaságai anynyira tőkeszegények, hogy a legtöbb helyen lóval, és
nem traktorral művelik a földet, a megmaradt állami és nagygazdaságok ugyancsak
rosszul állnak, a mezőgazdaság holtponton való átlendítésére félévenként
kiadott mezőgazdasági jegyek néhány hét alatt elértéktelenednek.

A helyzetet pedig végképp súlyosbítja, hogy a termékek nem valamiféle jól működő,
tagolt agrárpiacra kerülnek, hanem egy olyan átmeneti, nehezen áttekinthető
adok-veszek folyamatba, amelynek legfőbb, de egyben legszegényebb szereplője maga az állam.
A legtöbb gabonaféle és hús esetében ugyanis az állami felvásárlás jelentené továbbra
is a gazdák biztos jövedelemforrását, az államnak azonban ugyancsak nincs pénze, ezért
a felvásárlási árak ugyancsak alacsonyak. A tavalyi aratáskor emiatt a termelők inkább
raktárba vitték a megtermelt gabonát, azt várva, hátha mégis magasabbak lesznek a
felvásárlási árak, ettől viszont olyan mesterséges hiány keletkezett a piacon,
amely a törvényhozás csúcsáig felérő hisztérikus politikai viharba torkollott: nem
lesz elég kenyérre való Romániában. Érdekes mód a gabonahiány csak még eltökéltebbé
tette az akkori bukaresti kormányt abban, hogy fél évre fenntartsa a magyar gabonára
kivetett büntetővámokat, azonban a nyugati megyékben és Erdélyben ennek ellenére
vették a magyar búzát, mert a román búza minősége csapnivaló volt – ami pedig az
ország más tájait illeti, a büntetővám kiszabása után nem sokkal a fekete-tengeri
kikötőkben megjelentek a francia gabonával megrakott hajók.

Hasonlóan furcsa a helyzet a húsiparban. Az aszály miatt kevés a takarmány, tehát az
állattartás költségei igen gyorsan emelkednek, miközben a felvásárlási árak itt
sem akarnak feljebb kúszni. Általános húshiány fenyeget, amely a hústermelők szövetségét
éppenséggel arra sarkallta, hogy a kormányból tüntetések, határzárak fenyegetésével
kizsarolja korábbi ígéretének felrúgását: a magyar húsra vonatkozó büntetővám
meghosszabbítását. A tenyésztők és hústermelők logikája szerint ugyanis ezzel
lehetne a román belföldi tenyésztést és hústermelést felvirágoztatni. A feldolgozók
szövetsége azonban egészen másképp beszél, ők azt mondják, alapvetően az a baj,
hogy a román hústermelők drágán termelnek, a technológia elmaradott, ezért a piac
egyensúlyának megtartása érdekében mindenképp szükséges a behozatal, ráadásul csökkentett
vámokkal. Nos, a nyilatkozatoknak ezen a pontján figyelhető meg egy apró, mondhatni árnyalatnyi,
de figyelemre méltó változás. Míg a feldolgozók közleményeik elején az uniós és
a magyar húsra kivetett vámok csökkentését szorgalmazzák, a nyilatkozatok végéről
a magyar vám ügye valahogy mindig elmarad, és már csak az a követelés olvasható,
hogy az állam azonnal engedélyezze több tízezer tonnányi hús behozatalát 12 százalékos
vámmal – az Európai Unióból.

A helyzet tehát roppant zavaros, és nyilvánvalóan nemcsak az aszály meg a viharok
miatt. Az elmúlt hetekben egyetlen olyan híradást olvastam a romániai sajtóban, amely
minden sorscsapás és piaci zavar ellenére derűlátó volt. A székelyföldi
krumplitermesztők érdekes mód valahogy megóvták ültetvényeiket: talán náluk valóban
több csapadék is esett, de gyanítható, hogy a nagyobb odafigyelés, a talaj alaposabb
előkészítése is hozzájárult ahhoz, hogy a hargitai és kovásznai krumpliültetvények
megmenekültek. A gazdák viszonylag magabiztosan várhatják a krumpliszezont, amikor
bizony még Bukarestből és a hegyeken túlról is sorjáznak a teherautók a székely
megyékbe, mert az itteni krumpli jó és egészséges, ráadásul a vevőknek attól sem
kell félniük

– ami pedig más helyen elég sűrűn előfordul –, hogy a kupac teteje minőségi
burgonya, a kupac belseje pedig mind rothadt.

Igaz, a székelyföldi krumplitermelőknek is nehéz napjaik lesznek a szezon beköszöntével,
különösen azoknak, akiknek a földje a vasutak közelében fekszik, mert a szó szoros
értelmében menetrend szerint érkeznek a tolvajok sáskahadszer? tömegei. Évről évre
emberekkel és kosarakkal megrakott szerelvények jönnek a Kárpátoktól délre és
keletre eső vidékekről, furcsamód még a mozdonyvezető is mindig tudja, hol kell megállnia
ahhoz, hogy a vagonokból kitóduló népség ingyen aratást rendezzen a székely
krumpliföldeken.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!