Vlagyimir Guszinszkij médiacár. Nem értett a szóból Fotó: Reuters
Az egyik verzió szerint a kormány, élén Putyinnal fel akarja számolni, vagy legalábbis
megfosztani szabadságától a független médiákat, gyakorlatilag megszüntetve ezzel
Oroszországban a sajtószabadságot. Míg nyugaton ez a leggyakrabban hangoztatott vélemény,
Izraelben az orosz kormányerők részéről megnyilvánuló antiszemitizmust emlegetik,
mivel Guszinszkij nemcsak orosz, hanem izraeli állampolgár is, sőt az oroszországi
zsidó kongresszus vezetője.
Oroszországban ezzel szemben többen úgy vélik, hogy Guszinszkij letartóztatása az
oligarchák közti harc eredménye, amiért esküdt ellensége, Borisz Berezovszkij felelős.
Utóbbit az úgynevezett "Család" tagjaként tartják számon, melybe több más
oligarcha is tartozik, ezen kívül az elnöki hivatal tagjai és Jelcin lánya, Tatjána
Djacsenko is.
Mivel a Guszinszkij felügyelte média korrupcióval és jogtalan hatalombitorlással vádolja
a Családot, annak igencsak érdekében áll a mágnás elhallgattatása vagy elszigetelése.
Ezt a verziót tartják valószínűnek a kegyvesztett oligarcha munkatársai. A Média-Moszt
holding vezetőjének letartóztatására létezik egy olyan magyarázat is, miszerint az
utóbbi hetek során az összes oligarchával "elbeszélgettek", kinek-kinek értésére
adva, mennyi pénzt kell visszahoznia Oroszországba külföldi vagyonából. Guszinszkij
vagy megtagadta ezt, vagy nem tartotta meg az ígéretét, és ezért tették hűvösre,
emlékeztetve arra, ki is az országban az úr. A
letartóztatást lebonyolító főügyészség a maga részéről azt állítja, hogy a vádlott
körülbelül tízmillió dollár állami vagyon elsikkasztásával gyanúsítható.
Egy dolog biztos: Oroszországban a hatalom centralizálása folyik, mégpedig Putyin és
kremlbeli apparátusa kezében. A folyamat első jele az adminisztrációs reform beindítása,
illetve az ország hét körzetre osztása, mindegyik élén az elnök képviselőjével.
A reform voltaképpen az elnök, illetve a Kreml harca a területi és nemzeti elöljárókkal,
amit hasonlíthatunk a tradícionális "cár és bojárok" közti harchoz is. A cél
mindig az egyeduralom visszaállítása.
A küzdelem másodlagos célja az oligarchákkal és a mágnásokkal, vagyis a gazdasági
hatalmat birtokló személyekkel való leszámolás. Annak idején állítólag már
Jelcin is szóvá tette a állami és az elnöki biztonsági szolgálatok vezetői,
Barszukov és Korzsakov jelenlétében, hogy tegyék helyre Guszinszkijt, aki az állam
szempontjából túlzottan is kiterjedt, független pénzügyi struktúrát hozott létre.
Helyre rakni az erős Guszin-szkijt nem is volt egyszer? feladat. Egészen a biztonsági
szolgálatok összeütközéséig fajult a dolog, és az elnöki erők győzelmével zárult,
de Jelcinnek végül is nem sikerült teljes kontroll alá helyezni a mágnást és a többi
oligarchát.
Nem egyértelmű, hogy Putyin valóban ezt folytatja-e. Mindenesetre a "pénzeszsákok"
uralma véget érni látszik Oroszországban, és ez fejlődésnek tekinthető. Az országban
soha nem volt erősebb a tőke, mint az állam. Az állami alkalmazottak pozíciójuknál
fogva mindig hatalmasabbak voltak, mint akár a leggazdagabb vállalkozók. Az első orosz
kapitalizmus idején, 1861 és 1917 között a tőkések – osztályszinten és egyénileg
is – az állam hatalma alá voltak vetve, mind az egyeduralkodó, mind az állami bürokraták
alá. Úgy tűnik, Vlagyimir Putyin ezt az állammodellt akarja visszaállítani, ami
tradicionálisan érthető az orosz nép számára, amely soha nem nézett fel a tőkésekre.
Így az oligarchákkal való harcban az elnök megnyerheti a többség támogatását, nem
is beszélve sokak megtorlástól való félelméről. Akkor Guszinszkij vagy valaki más,
aki ellen majd a csapás irányul, nem jön ki ilyen gyorsan a börtönből
2000. 06. 24. (IV/26)
