A hamarosan 70. születésnapját ünneplő ex-kancellár, Helmut Kohl aligha kaphatna
szebb ajándékot, mint hogy elcsitulnak a viharok a Kereszténydemokrata Unió háza
táján. A párt hajdani kincstárnokának neve alapján "Kiep-afférként"
elhíresült botrány számos feddhetetlen-nek hitt konzervatív politikust sodort
magával. Elég Kohl két korábbi, bonni belügyminiszterére, Man-fred Kantherre és
Wolfgang Schäublére emlékeztetni.
A több milliós pénzügyi zsonglőrködésen tetten ért Kanther még a képviselői
mandátumát is visszaadta, míg "King Kohl" százezer márkás füllentésen rajta
kapott titkos trónörököse, a tolókocsiba kényszerült CDU-elnök márciusi
hatállyal nem jelöltette újra magát. A négyhónapnyi önkéntes száműzetés után
tavasszal a berlini parlamentbe visszatért Kohl maga is lemondott az év elején a
kereszténydemokraták tiszteletbeli elnöki posztjáról. (Hetek, 2000. január 22., Politikai lavina Berlinben)
A német adófizetők csak kapkodták a fejüket október óta. Egyre több dokumentum
került elő, melyek a CDU lichtensteini, luxemburgi, svájci fekete bankszámláiról
árulkodtak, s (részben még ma is ismeretlen) bőkez? szponzorokról tudósítottak. A
pártfinanszírozási ügyek tisztázásában az elmúlt hónapokban főszerep jutott
Angela Merkelnek. Szinte nem telt el nap, hogy a médiában ne nyilatkozott volna –
őszintén, megfontoltan – a kereszténydemokraták főtitkára. A párt soraiba alig
egy évtizede belépett politikusnő 1991 és 1998 között bár a CDU egyik alelnöke
volt s a Kohl-kormány tagja, markáns profilt csak a válság napjaiban mutatott. A két
német állam eggyé olvadásakor kutató fizikusból politikussá avanzsált Angela
Merkel nagy többség? jelöltetése az adenaueri konzervatív párt élére seregnyi
szempontból okos taktikát tükröz. Az egyértelm? generációváltás szándékán
túl a 46 éves Merkel mellett szól, hogy keletnémet és nő. Az újraegyesítés
legfőbb veszteseinek gyakorta az "ossi" lányokat, asszonyokat nevezik, így az 1998
ősze óta ellenzékben politizáló CDU-nak komoly szavazótábort hozhat egy eredményes
politikusnő a párt élén. Maga Wolfgang Schäuble is hangosan támogatja, hogy Merkel
vegye át tőle a stafétabotot, miként ő – igaz, csak rövid időre – Kohltól
kapta a bizalmat.
Apropó, Kohl. Gerhard Schröder (SPD) kancellár a berlini Reichstagban leszögezte, hogy
elődje "nem persona non grata". Tévedtek azok, akik azt jósolták, hogy a volt
bonni kormányfő végleg bedobja a törülközőt, és lemond parlamenti mandátumáról.
Kohl, noha továbbra is többre tartja a CDU számára bő 2 millió DEM-et juttató
szponzoroknak adott becsületszavát, mint az alkotmányt, az elmúlt hónapokban 6
millió márkát gyűjtött össze, hogy kifizethesse a kereszténydemokratákra miatta
kivetett bírságot. Egyesek szerint az április 3-án 70 éves kancellár "benzinnel
olt tüzet" – mások vagánysága miatt dicsérik az 1974 óta a CDU-val egygyé lett
"öreg motorost". Tény, hogy a német, sőt az európai egység atyjaként tisztelt
Helmut Kohl a viharos hónapok után kicsit nyugodtabban alhat. Pártja sorsa jó kezekbe
kerül: Angela Merkel néhány morálisan feddhetetlen csapattársat megőrizve friss
gárdát toboroz az NSZK-ban. A CDU áprilisi, esseni kongresszusán megválasztásra
kerülő új elnök pártja ráncba szedésén fáradozik. Arra a kérdésre, hogy a
konzervatívok kancellárjelöltjeként is számíthatnak-e rá 2002-ben, e héten a tőle
megszokott, sejtelmes-fáradt mosollyal csupán azt válaszolta, hogy az "1949-es
szövetségi alkotmány szerint a nőknek és a férfiaknak egyenlő jogaik vannak az
NSZK-ban".
2000. 03. 25. (IV/13)
