Jean-Luc Dehaene belga kormanyfő pártja, a flamand kereszténydemokrata párt
elvesztette első helyét. Kész levonni a következtetéseket Fotó:
MTI
A választásokon a részvételi arány minden eddiginél alacsonyabb, átlagosan 53 százalékos
volt, noha néhány országban, például Luxemburgban és Belgiumban kötelező volt a
szavazás.
Franciaországban a sajtót a választók minden korábbinál nagyobb érdektelensége, és
az "elnök pártja", az RPR nagyarányú visszaesése foglalkoztatta a hétvégi választásokkal
kapcsolatban. Az újságok főcímei is jelzik a csalódottságot, például: "Távol
maradt ötvenhárom százalék – mindenki vesztes!" A La Tribune szerint – bár
mostantól komolyabb politikai súlyt kap az EP –, a polgárok mégsem tudták felmérni
ennek jelentőségét. A La Croix katolikus lap szerint viszont inkább a tanácstalanság,
a bizonytalankodás, esetleg a gyanakvás, de nem kifejezetten az ellenségesség motiválta
a választópolgárokat, hiszen akkor többen mentek volna el szavazni, és nyilvánították
volna ki nemtetszésüket. Az Európa Parlamentben 87 mandátummal rendelkező Franciaországban
a választások eredményét inkább a polgárok belpolitikával kapcsolatos véleménye
határozta meg. A hazai kormányzattal kapcsolatos elégedetlenség miatt tehát a
strassbourgi testületben visszaszorultak a hazai szocialisták.
A választásokon egyik legaktívabb, 70 százalékos szavazati aránnyal rendelkező
Olaszországban is a belpolitikai viszonyok döntötték el a hétvégi szavazás eredményét:
25,2 százalékos szavazati aránnyal újból a Silvio Berlusconi vezette jobboldali Forza
Italia vált a legerősebb párttá, de jól szerepelt Romano Prodi volt miniszterelnök
újonnan színre lépett mozgalma is, a centrista Demokraták. Massimo D\'Alema
miniszterelnök szerint inkább ez utóbbi megjelenése okozhatta, hogy saját pártja a
korábbiaknál gyengébben szerepelt. Ugyanakkor kijelentette: a választási eredmény
nem befolyásolja az olasz kormány stabilitását. Az olaszországi választások nagy
meglepetése volt a radikális Emma Boninónak, az Európai Bizottság leköszönő tagjának
elsöprő győzelme, akinek álma az Európai Egyesült Államok megteremtése.
Németországban a Süddeutsche Zeitung az Európa-választást "büntetőválasztásnak"
nevezte, mert szerinte a hétvégi voksolással az állampolgárok csupán büntettek anélkül,
hogy az urnákhoz járulva véleményt nyilvánítottak volna. A szociáldemokraták vereségének
a lap szerint három oka van: a választáson való alacsony részvételi arány (50 százalék),
a sok szempontból felkészületlennek tűnő SPD–Zöldek koalíciós kormány és a
Lafontaine lemondását követően részint vezető nélkül maradt SPD. Emellett az
elmarasztalás nemcsak a munkanélküliség elleni kormánytevékenység gyengeségének,
hanem annak is szól, hogy a Schröder-kormányzat nem tartotta be ígéretét a német
EU-hozzájárulás csökkentéséről. A konzervatív CDU–CSU uniós győzelme nem
annyira meggyőző érveinek köszönhető, mint pusztán annak, hogy a kormánypártokat
mintegy tiltakozásként tudatosan nem választották. A lap a "demokrácia-deficit"
és a "választói közöny" további okaként a nép és képviselői közötti távolságot
nevezi meg. Mivel nem közvetlen választásról, hanem arányos képviseleti választásról
volt szó, a választópolgár többnyire egyáltalán nem ismerte a jelölteket, akik
maguk sem igen fáradoztak ismertebbé válásukért.
Nagy-Britanniában a szintén ellenzéki Konzervatív Párt látványos sikerét, s a kormányzó
Munkáspárt zuhanásszer? visszaesését hozták a választások. A minden idők
legalacsonyabb (körülbelül 23 százalékos, az egyik választási körzetben mindössze
1 százalékos) részvételével megtartott választások után William Hague konzervatív
pártvezér úgy értékelte, a toryk sikere azt mutatja, hogy a brit polgárok határozottan
elutasítják a Blair-kormány egyre erőteljesebb közeledését Európához, s csatlakozási
szándékát a közös európai valutához. Hague pártjának győzelme alkalmából
elmondott ünnepi beszédében felszólította Tony Blair kormányfőt, hogy azonnal állítsa
le az euróra való átállás nemzetközi előkészületeit. Blair ugyanakkor a nagyon
alacsony részvétellel magyarázta pártjának gyenge szereplését, s úgy vélte, az
európai választások eredménye nem jelenti egyértelműen, hogy a lakosság elutasítja
a közös valuta bevezetését, hiszen a választópolgároknak csak egynegyede adta le a
voksát. Határozottan visszautasította, hogy kormánya elálljon az euróra való áttérés
tervétől, és megerősítette: amint létrejönnek a megfelelő gazdasági feltételek,
a szigetország népszavazáson dönt majd a közös valutához való csatlakozásról.
Az EP szocialista frakciója azzal vádolja a húsz év után először győztes kereszténydemokratákat,
hogy frakciójuk egyáltalán nem egységes, és nincs világos programja a következő évekre.
A La Libre Belgique cím? belga lap azonban arra mutat rá, hogy a szocialisták képviselőcsoportja
sem mondható egységesnek, hiszen a frakció brit, dán, svéd, finn és osztrák pártjai
egészen más nézeteket vallanak az Európai Unió jövőjéről, mint a többi tagállam
balközép pártjai. A Le Soir szerint a jobbra tolódott Európa Parlament valamelyest
egyensúlyt jelenthet majd a tagországok túlnyomóan baloldali kormányzatához képest.
Az új parlament első ülését július 20-án fogja tartani.
Habsburg-kudarc Ausztriában
1945 óta olyan választás még nem volt Ausztriában, amelyen a szavazóknak kevesebb
mint fele vett volna részt. Negyvenkilenc százalékos részvételi arányával Ausztria
most közeledik az EU átlag szavazószintjéhez, amely negyvenöt százalék. Európa más
országaival ellentétben itt a baloldal erősödött meg. Első lett a szocialista párt,
megelőzve a konzervatív Néppártot. A zöldek igazán nagy sikert könyvelhetnek el
magukénak, mivel egész választótáborukat mozgósítani tudták, és egy helyett
ketten fogják őket Brüsszelben képviselni.
A választási kampányban nagy szerepet játszott a koszovói háború. Amíg a Néppárt,
a Liberális Fórum és a Haider vezette Szabadságpárt (FPÖ) az év elején még a
NATO-hoz való csatlakozást hirdették, a háború kezdete óta megkísérelték ezt
elfelejtetni a választókkal. A jobb sorsra érdemes Liberális Fórum nem jutott be az
EU-parlamentbe. A szocialisták és a zöldek, akik kezdettől fogva a semlegesség
megtartását sürgették, sikert arattak. A zöldek Bécsben tizenöt százalékot,
Salzburg városában pedig tizenhét százalékot értek el.
Az FPÖ négy százalékot vesztett, ami arra is visszavezethető, hogy legtöbb szavazójuk
nem azért szavaz erre a pártra, mert annyira tetszik neki; sokkal inkább tiltakozásukat
akarják kifejezni, hiszen sokan közülük nem éppen hívei az Európai Uniónak, és ezért
inkább kihasználták a szép vasárnapot egy kirándulásra. Így mutatták meg, hogy
mit éreznek az Egyesült Európa iránt. Persze ez nem jelent komoly vereséget. Haider pártja
az október 3-ai parlamenti választásra majd ismét beveti szokott módszereit,
amelyekkel az idegenellenes érzelmekre appellál. Szélsőjobbos módszereivel éppen a
politika-ellenes polgárokat akarja elérni, akik most otthon maradtak. Ehhez fokozott mértékben
az is hozzátartozik, hogy megfélemlítik az osztrákokat: mi történik, ha Magyarországot,
Csehországot és Lengyelországot is felveszik az EU-ba? Haiderék azt sugallják, hogy
akkor pár millió magyar elindul Hegyeshalom felé.
A katolikus "Keresztény-szociális Szövetség" (CSA) jelöltjeként induló Karl
Habsburg, akit apja, Habsburg Ottó nyilvánosan támogatott, alaposan megbukott: csak 1,5
százalékot ért el. Pedig a Zur Zeitban Albert von Pethö fundamentalista katolikus kiállt
az "egyház és császár" mellett. Ugyanabban a lapban Kurt Dieman úr is Habsburg
listáját propagálta. Dieman már volt kommunista, szocialista, néppárti, és közölt
antiszemita szövegeket is. Ezúttal arra hívta fel a "keresztény konzervatívokat":
szavazzanak Habsburgra, hogy ezzel is a néppárt "bal-liberális erkölcsromlása és
szellemi bomlasztása" ellen foglaljanak állást, amit 42 ezer 438 választópolgár
meg is tett. A konzervatív néppártra ugyanakkor több mint 850 ezren szavaztak. (Karl
Pfeifer, Bécs)
1999. 06. 19. (III/24)
