Furcsa és érthetetlen, hogy sem a szülők, sem a közvetlen környezet nem vette észre
azt a nagy mennyiség? fegyvert, lőszert és robbanóanyagot, amelyet ezek a fiatalok összegyűjtöttek.
Az sem tűnt fel komolyan senkinek sem, hogy ezek a középiskolás diákok náci eszméket
hirdetnek, és erőszakról beszélnek.
A szomorú eseményről szóló tévébeszélgetésekben rengeteg minden felmerült,
aminek nincs nagyobb jelentősége sem magára az ügyre, sem a következő ilyen eset
megelőzésére nézve. Az amerikai vezetők sajnos nem látják a fától az erdőt. Hiába
veszik ki az önvédelmi fegyvert a polgárok kezéből, a bűnöző mindig megtalálja az
utat, hogy megszerezze azt. Az is teljesen hasztalan törekvés, hogy fegyvervásárlási
megszorításokat vezetnek be. Ha valóban megoldást keresünk, akkor sokkal szigorúbb törvényt
kell hozni a fegyveres bűncselekmények elkövetőinek megbüntetésére. Sajnos a bűnözők
manapság tudják, hogy tettükért alig kapnak büntetést.
A másik igen jelentős terület a gyereknevelés. Amerikában – és ez már-már világjelenség
– a szülők egyáltalán nem nevelik fegyelemre a gyerekeket. Nem szabad erősebben rájuk
szólni, a fenekükre suhintásról nem is beszélve, mert az lassan már bűncselekményszámba
megy. Az iskolában is egyre problematikusabb kérdés a fegyelmezés. Akit pedig egyáltalán
nem nevelnek fegyelemre, annak természetesen önfegyelme sincs.
Egy másik, de fontosságában ezzel egyenrangú tényező a kulturális légkör, amiben
a gyerek felnő. Aki veszi a fáradtságot, és megnézi a kicsinyeknek szánt
rajzfilmeket, az rájön, hogy már mákszemnyi korukban az erőszakra nevelik őket, mert
a rajzfilmek kedves alakjai mást sem csinálnak, mint ütik-verik, püfölik egymást. A
televízióban, a mozikban pedig a képernyőről vagy a vászonról szinte frecseg a vér
az ember arcába.
Van még egy dolog, ami nagy mértékben hozzájárul az ilyen esetekhez. A társadalom
manapság gyökeresen megváltozott. Néhány évtizeddel ezelőtt a férfi még képes
volt eltartani a családját, tehát az anya maga nevelhette a gyerekét. Az évek folyamán
ez átalakult. Ma már mindkét szülő dolgozik, és valljuk meg őszintén, nem sok idő
jut a gyereknevelésre. A szülők többsége nem ismeri a gyerekeit, és fogalma sincs
arról, mire képesek, és mire nem. Valószínűleg a két fegyveres gyerek sorsa is másként
alakul, ha a szülők több figyelmet fordítottak volna rájuk.
1999. 04. 24. (III/16)
