– Az albán kormány politikáját mindvégig az jellemezte, hogy a legvégsőkig
igyekszik kikerülni az erőszakot: amíg lehet, a békés megegyezés a célunk. Egy idő
után azonban a szerb hatalom módszeres etnikai tisztogatása miatt világossá vált,
hogy ez lehetetlen. Most azért támogatjuk a bombázást, mert ez maradt a védtelen
lakosság egyetlen reménye. Nem értek egyet azokkal a politikusokkal, akik szerint ez a
lépés nagyon nehéz helyzetet teremtett. Igaz, sok a menekült, de eddig is sok volt.
Minden lehetőséget kipróbáltunk, és ez az egy maradt.
– Milyen lehetőségeket lát a konfliktus lezárására?
– A leginkább abban bízunk, hogy a szerb vezetés "kijózanodik", jobb belátásra
tér. Minden az ő jószándékuktól függ. És ez nem is csak a mi érdekünk:
Milosevics az albánokon kívül félig-meddig a kezében tartja az egész régiót, sőt
Európát is. A vajdasági magyarok is, akaratukon kívül, kénytelenek részt venni
ebben a háborúban. Ez a konfliktus ezért messze túllép a Balkánon.
– Vannak-e információik politikusok üldözésével, illetve kivégzésével
kapcsolatosan?
– Az hogy itt, Európa szívében embereket hidegvérrel halomra gyilkolnak,
ellentmond a józan észnek. Azok, akik Koszovóból hozzánk menekültek, mesélték,
hogy a szerbek berontottak a házaikba, és megfenyegették őket, hogyha egy órán belül
nem tűnnek el "oda, ahová valók, Albániába", a házukkal együtt fognak égni. Több
tízezres városok és falvak váltak néptelenekké akcióik nyomán. A menekültek egyébként
nők és gyerekek, a fiatal férfiakról nem tudunk semmit: bár vannak már történelmi
tapasztalataink sorsukat illetően, többnyire élő pajzsként használják őket
objektumok védelmére...
Ami különösen elszomorító, az az értelmiségi réteg céltudatos kiirtása. Baton
Hadzsi újságírót megölték, miután részt vett egy közismert ügyvéd temetésén,
akit három fiával együtt gyilkoltak meg. Az áldozatok között van egy rendkívül népszerű
költő is, nem is szólva a napokban Pristinában kivégzett politikusról, a 66 éves
Fehmi Aganiról, aki a rambouillet-i delegáció egyik tagja volt, és Ibrahim Rugovával
együtt a mérsékelt szárnyat képviselte. Némely államnak igencsak érdeke a
destabilizálásunk – nem véletlen ezért Milosevics időzítése: egy meggyengült Albánia
szabad kezet ad neki bizonyos célok elérésére.
– A Koszovói Felszabadítási Hadsereget (UCK) illetően több mindent hallani:
egy-két éve leginkább a terrorszervezetek közé sorolták, mások szerint felkészült
zsoldoshadsereg. Önök mit szólnak ehhez?
– Az UCK keletkezése tulajdonképpen egy nép küzdelme a puszta fennmaradásért
azután, hogy Rugova mérsékelt politikája nem hozta meg a várt eredményt, és a békés
rendezési kísérletek rendre kudarcba fulladtak. Az UCK-t napjainkban gyakorlatilag az
egész nép támogatja.
(L.K.)
1999. 04. 03. (III/13)
