hetilap

Az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb ünnepe, a Hálaadás Napja több mint háromszáz éves múlttal rendelkezik. Az anglikán egyház kötöttségeiből kitörni vágyó puritánok a híres Mayflower nev? hajón egy új világ felé hajózva 1620. decemberében érték el Amerika partjait. A hajóval érkező keresztény Plymouth közösség első tele rendkívül kemény volt: negyvenhat társukat vesztették el, ám a többieknek sikerült a wampanoag indiánok segítségével túlélniük a nehézségeket – nélkülük mindannyian elvesztek volna. A következő év azonban bőséges aratással kárpótolta őket, amiért a kis közösség elhatározta, hogy ünnepet rendez. Kilencven indiánnal együtt 1621-ben tartották meg az első hálaadás ünnepét. Jóllehet a pontos napot nem lehet tudni, az azonban bizonyos, hogy a megemlékezés késő ősszel történt. Az akkori kormányzó, William Bradford elrendelte, hogy azontúl az a nap Isten felé irányuló hálaadással és imával teljen el. Az 1623-as év újabb megpróbáltatást jelentett a közösség életében: súlyos aszály pusztított a környéken. A kolonisták úgy döntöttek: böjtölni és imádkozni fognak esőért. Az imáikra adott válaszként megeredő eső újabb hálaadás ünnep számára adott okot. Bradford végül is november 29-ét jelölte meg a hálaadás napjaként. Az első ünnepeket továbbiak követték, állandóan változó dátummal. 1676-ban például a massachusetts-i Charlestown kormányzata megszavazta, hogy a hálaadás napjának dátuma június 29-e legyen. Az 1777-es volt az első olyan év, amikor mind a 13 kolónia együtt ünnepelte meg a hálaadást. 1789-ben George Washington az új alkotmány tiszteletére november utolsó csütörtökét jelölte meg a hálaadás napjaként. Végül azonban egy újságírónő, Sarah Josepha Hale volt az, akinek sikerült hivatalosan is elismertetnie a hálaadás napját. Hale negyven éves kampánya 1863-ban hozta meg gyümölcsét: Abraham Lincoln nemzeti ünneppé nyilvánította a Hálaadás Napját. 1941-től pedig hivatalosan november negyedik csütörtöki napjára esik a hálaadás ünnepe. A korai hálaadás ünnepekben volt egy közös dolog: a hálaadás közvetlenül Isten felé irányult. A kolonisták tudták, hogy Isten a teremtőjük és gondviselőjük, és hogy minden jó dolog végső soron Tőle származik. Végül is ez tehát az, amiért az amerikaiak megülik ünnepüket. (Csereklyei Márta)