1998. 07. 18.
Saira Aheman a Shirwa elnevezés? nyomorúságos munkatáborban, India egyik
legszegényebb tartományában, Kandlában él. A Washington Post cím? napilapban
megjelent tudósítás beszámol arról, hogy a tábor lakói az ország különböző
részeiről érkező, rozoga viskókban élő szegény munkások. Azzal keresnek
megélhetést, hogy a parti sziklákról puszta kézzel vakarják le a sót. A fehér
sóról visszatükröződő napfény miatt tucatnyian megvakulnak, mások
bőrbetegségeket kapnak, a nyílt sebek pedig a hőségben hamar üszkösödni kezdenek.
Egy teljes család gyakran napokig dolgozik, mire összegyűjt egy tonna sót, s ezért
nem egészen 4 dollárt kap. Az emberek mégis önként jönnek és vállalják el a
gyilkos munkát – ugyanis nincs más választásuk.
Pár hete Saira egész családját megölte egy ciklon, ami több száz kilométeres
sebességgel száguldott végig Shirwán. A vihar és a forró levegőben sisteregve
lezúduló esőtömeg elől a tábor lakóinak nem volt hova menekülniük. A táborból
csak romhalom maradt. A ciklon tízezer munkást söpört el. A vihar után a tenger
által partra sodort holttesteket a kormány rendelete értelmében kerozinnal
lelocsolták, és a fertőzést elkerülendő azonnal elégették.
A 950 millió lakosú Indiában egyébként a tízezer jelentéktelen szám, még ha
emberi életekről van is szó. Suhas Chakma, a Dél-ázsiai Emberi Jogok Dokumentációs
Központ munkatársa szerint a kandlai tragédia jól példázza az indiai gondolkodást.
"Ha ebben az országban valaki szegény, gyakorlatilag semmi értéke sincs az
életének." Szerinte a kormánynak legalább 72 órája volt arra, hogy figyelmeztesse
az embereket a közelgő veszélyre, ám ezt nem tartotta fontosnak: "Túlságosan is
elfoglalták a politikai kérdések. Nem törődött azzal, hogy a ciklon miatt szegények
ezrei fognak meghalni."
Az Egyesült Államok több ízben bírálta már Indiát, amiért a nyomorban élők
megsegítése helyett milliárdokat költ nukleáris fegyverek kifejlesztésére. A
katasztrófát követően Japán 300 ezer dollárt ajánlott fel az áldozatok
családjainak, India azonban visszautasította a segélyt, mivel korábban a kísérleti
atomrobbantások miatt Japán gazdasági szankciókkal sújtotta Indiát.
Suhas Chakma szerint "Indiában egy tehén nagyobb tisztességben részesül, mint egy
emberi lény. Ha valaki egy szent tehenet elüt Újdelhi utcáján, az őrjöngő tömeg
azonnal ráront, hogy meglincselje. Ám amikor a társadalom perifériáján élő emberek
ezrei pusztulnak el, mint például Kandlában, mindenki csak a vállát vonogatja. Senki
sem törődött velük, amíg éltek. Ki törődne velük most, hogy már meghaltak?" (Pátkai
Mihály)
Tovább olvasná?
Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.
Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.