Jelen kötet esetében kizárólag hölgyekkel beszélgetett, és neki köszönhetően megismerhettünk közülük olyanokat is, akik nem számítanak a kitárulkozós személyiségek közé, és azokat is új oldalukról ismerhettük meg, akik nagyon is kitárulkozósnak számítanak.
A most megjelent interjúkötet szereplőivel az ATV stúdiójában beszélgetett. Két évig ment a nő helye című műsor, amely méltó keretet biztosított a találkozásokhoz, így több mint ötven hölgy életébe, gondolataiba nyertek betekintést a nézők. Közülük válogattak a szerkesztők, ami nem volt egyszerű feladat. Végül az lett a döntő szempont, hogy az élet minden területéről kerüljön bele egy interjúalany, minél teljesebb képet adjanak a női társadalom képviselőinek életéről. A sajtótájékoztatón megjelent Pécsi Ildikó színművésznő, Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája, Temesvári Andrea teniszezőnő, Medveczky Ilona táncosnő és Szily Nóra műsorvezető. Mindegyikük úgy emlékezett a tévés találkozásukra, mint egy nagyon tartalmas baráti beszélgetésre.
Albert Györgyi tehetségéhez és emberek iránti érdeklődéséhez hozzájárult az a sajátos, sajnos soha ki nem elégített kíváncsiság, hogy hogy lehet élni, hogy kell élni. Erre kereste a választ minden beszélgetésben, és az őszinte érdeklődés mindenkiből kiváltotta az őszinte válaszokat. Meglehet, részben azért is, mert mindegyikük úgy érezte, hogy talán épp ez a beszélgetés adja majd meg a választ.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2009. 12. 22. (XIII/52)
