hetilap

Fotó: Somorjai László

Daróczi Dávid (35 éves, katolikus hittanár, Pázmány Péter Katolikus
Egyetem): – A vezető beszédíró alatt dolgozik három-négy szövegíró. Ők
javaslatokat tesznek témákra és konkrét szövegekre is, majd a vázlatot a vezető
szövegíró egyezteti a miniszterelnökkel és a kabinetfőnökkel, Gál J. Zoltánnal.
A végső szó természetesen a miniszterelnöké, ami azért is jó, mert a
miniszterelnök ebben is nagyon tehetséges.

Ez mennyi lojalitást feltételez?

– Sokat. Egy idő után az ember maga előtt látja, ahogyan a miniszterelnök
beszél, látja a gesztusait, ismerem a hangsúlyait, szófordulatait, gondolatait.
Ehhez, vagyis neki kell szöveget írni.

A lárifári, ejnye-bejnye szófordulatok is az önök munkáját dicsérik?

– Nem, ez „saját termés”.

Hol a határ e közös értékrendben?

– Természetesen két külön emberről van szó, akik nem feltétlenül gondolják
mindenről pont ugyanazt. Mindig, minden munkánál az ember belső meggyőződése,
értékrendje szabja meg, hogy mi az, amit vállalni tud. De ebből nincs gond, mert
a miniszterelnök soha nem kérne olyat, amihez meg kellene magát erőszakolnia a
szövegírónak.

Budai Bernadett (28 éves, politológus, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar):
– Eddig a pálya széléről mint politikai elemző mondtam véleményt, most pedig
Gyurcsány Ferenc és a kormány csapatjátékosává váltam. Felvállaltam
értékrendemet; tanácsadóként, politikai elemzőként a nyilvánosság előtt az
objektivitásra törekedtem, amiben gyakran a kormány kommunikációjának bírálata
is benne volt éppen úgy, mint az ellenzékkel szemben megfogalmazott kritika.

Nem lehetséges, hogy olyan hatékonyan bírált, hogy beemelték szóvivőnek?

– Tudomásom szerint annak a teljesítménynek köszönhetem, amit a válogatáson,
a castingon produkáltam. Ez pedig a kommunikációs készségről, a kamerák előtti
szerepelni tudásról, a cikis kérdésekben való flott válaszadásról, a
hitelességről, a beszédkészségről szól. Előző munkahelyemen politikai elemzőként
a saját véleményem kinyilvánítása volt a feladatom, most pedig a kormány
véleményének hiteles tolmácsolása.

D. D.: – Betti megmérettetett a piacon, és a húsz jelentkező közül a
legjobbnak találtatott a visszanézett próbafelvételeken.

Ezt honnan tudja?

– Ahogy említettem, a MeH-ben dolgoztam, csak nem kormányszóvivőként. Láttuk
Bernadett felvételeit, és azt mondtuk, nem kell tovább keresnünk, megvan a
szóvivő.

Akkor már lehetett tudni, hogy ön lesz a szóvivőpáros férfi tagja?

– Gyanítható volt. Akkor már egy ideje ugyanezt csináltam, mint most is,
csak akkor még a Kormányszóvivői Iroda vezetőjeként.

Mit várnak leginkább önöktől, mi a legfontosabb feladatuk?

B. B.: – Azt, hogy a valódit mutassuk, amit gondolunk is, ami a
meggyőződésünk szerint igaz és hasznos. Meggyőződésem szerint az álarcot, a
képmutatást különben is nehezebb átnyomni a kamerán úgy, hogy a hitelesség
látszatát keltse. Az ilyen szándék mindig le is lepleződik. Elvárásként
fogalmazódik meg velünk szemben továbbá az is, hogy tolmácsoljuk, emberi
nyelvezetre fordítsuk a kormány döntéseit. És megértessük a miérteket is.

Milyenfajta szaktudás kell ehhez?

– A kommunikáció minden formájában (írott és elektronikus média, a
kormánytagok kommunikációja) otthonosan kell mozognunk; a nap huszonnégy
órájában, a hét minden napján elérhetőnek kell lennünk; tudnunk kell, hogyan
lehet összegyűjteni az információkat azoktól a szakértőktől, akik szintén egy
„másik” nyelven, adott esetben például a jog vagy a közgazdaságtan nyelvén
beszélnek.

Valószínűleg nem jó helyen teszem föl a kérdést, de miért kötelező egy
kormányhatározatot, egy szakértői véleményt, egy jogi állásfoglalást úgy
megfogalmazni, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlan legyen?

– A jogi nyelv nehezen érthető szaknyelv, amit nekünk tiszteletben kell
tartani.

Másképp kérdezem: miért nem lehet olyan magától értetődő egyszerűséggel
tálalni és leírni a politikát, mint ahogy Öveges József tette azt a fizikával,
vagy Leonard Bernstein a komolyzenével? És folytathatnám.

D. D.: – Mert kevés emberben van meg az a képesség, hogy mindenki
számára érthető legyen.

Hogyan tudják naprakészen a miniszterelnök állásfoglalását, véleményét az
akkor történtekről?

– Úgy, hogy a kabinet vezetőivel közösen minden reggel találkozunk a
miniszterelnökkel, és végigbeszéljük, milyen témák, felvetések várhatók aznap.
Elmondja a véleményét az összes szóba jöhető ügyről, a reagálásaiból kiderül, mi
a véleménye erről vagy arról a helyzetről, mit tart jónak, elfogadhatónak, és
mit nem. Ilyen módon idővel rá lehet érezni a másik politikai ízlésére, meg
lehet tanulni, hogyan gondolkodik, és hogyan viselkedik rázósabb szituációkban.
Most is a szokásos reggeli megbeszélésről jöttünk, azért késtünk pár percet.

Mi van akkor, ha hirtelen adódik egy olyan botrányszagú helyzet, ami
váratlanul éri önöket, ami még véletlenül se jött szóba, és balhé lévén, két
perc múlva reagálniuk kell valamit? Ilyenkor hogyan tudják, mit válaszolna a
kormányfő?

B. B.: – Ilyenkor felhívjuk a mobilján. De mivel tudja, hogy csak
olyankor hívjuk, ha valóban fontos esemény van, feleslegesen soha, azonnal
felveszi. Ha pedig nem tudja, visszahív két perc múlva.

Mikor Deutsch Für Tamás egyik reggel leideggyengézte Gyurcsány Ferencet, mint
aki elmeorvosi ápolásra szorul, felhívták a kormányfőt a válasszal kapcsolatban?

D. D.: – Ebben az esetben nem kellett, mert ez nem volt váratlan,
előzmények nélküli „akció” a Fidesz részéről. Sajnos ez egy folyamat. Biztos
emlékszik arra, amikor a tavalyi kampányban Deutsch-Für Tamás egy integetésből
kimerevített kép alapján próbálta meggyőzni az embereket, hogy „Magyarország
miniszterelnöke bemutatott az országnak…” Aztán Szilvásy minisztert kezdték
támadni beteg öccsével. Van egy olyan szint, ami alá az ember nem megy, de az
elmúlt hetekben, hónapokban kénytelen volt megtanulni az ember, hogy mit kell
csinálni, ha a Fidesz nem tartja be az alapvető erkölcsi normákat sem.

B. B.: – Ez túlment minden határon, ez nem politika, ez egy aljas
kommunikációs trükk, amire nem érdemes válaszolni sem.

Hogyhogy a „manöken” Demcsák Zsuzsa balul sikerült szóvivővé emelése előtt ön
nem jött szóba?

D. D.: – Ez egy tévedésen alapul, hiszen a kormányfő rátermett
kormányszóvivőt keresett, aki a kamerák és a vakuk villogása között is
természetesen viselkedve, közvetlenül el tudja mondani a kormány politikáját.
Ami ma sokkal nehezebb feladat, mint valaha, mert olyan intézkedéseket kell
közérthetővé tenni, amelyek fájnak sokaknak. Az eredeti kérdésére válaszolva:
akkor még nem is akartam volna kormányszóvivő lenni, azóta változott meg a
helyzet.

Miért nem vállalt szerepet akkor, és miért vállalt most?

– Bennem is élt az a prekoncepció, amit ön is megfogalmazott, vagyis hogy
egy „szépfiúnak” könnyebben megy ez a munka. Nyilván fontos az első benyomás,
amit az ember fizimiskája tesz a másikra. De azt remélem, hogy a második,
harmadik körben az is számít, hogy mit mondok és hogyan. Így a végén talán még
jóképűnek is látnak majd. (nevet)

Hogyan tudják olyan fokon megérteni a kormányülésen elhangzott rendeleteket,
hogy azt a következő kanyarban már érthetően „le is tudják fordítani”? Ennyire
empatikusak, vagy ennyire eggyé forrtak az ott hozott rendeletekkel,
törvényekkel?

B. B.: – Maximálisan bevonnak minket a döntéshozatal folyamatába.

Azaz a döntés meghozatalába?

– Természetesen nem, hiszen mi nem hozunk, nem is hozhatunk döntéseket. De
beleláthatunk a folyamatba. Nemcsak a kormányüléseken vagyunk ott és tehetünk
fel kérdéseket, de a kormányülések előkészítőin is, és jelen vagyunk a
döntéshozatal minden fázisánál. És jegyzetelünk.

D. D.: – Mire a törvény elfogadásra kerül, mi már hetekkel előtte
foglalkozunk vele, ez komoly előnyt jelent azokkal szemben, akik akkor
szembesülnek vele először.

Kik nevében nyilatkozhatnak?

– A kormány és a miniszterelnök nevében.

Mennyire kell hogy maximálisan elkötelezettek legyenek a miniszterelnökkel,
politikájával, személyével, személyiségével kapcsolatban?

– Nem kell, csak másképp nem működik.

Úgy tudom, hogy teológiai diplomája is van.

– Nappalin kezdtem a teológiát, de levelező tagozaton fejeztem be, és ott is
diplomáztam. Sőt, egy ideig jezsuita szerzetes akartam lenni, mert éreztem
magamban elhivatottságot.

Kár vagy hála Istennek, hogy nem lett az?

– Más úton járva, más eszközökkel, de ugyanazt a dolgot szolgálom, legyen az
teológia, újságírás vagy kormányszóvivőség.

Hogyan látja teológusként a Fidesz, a jobboldal úgymond vallásosságát?

– Tévedés, hogy a jobboldal a kereszténység letéteményese, mint ahogy az sem
igaz, hogy a baloldal szükségképpen ateista.

Van üzenete annak, hogy roma létére a Magyar Köztársaság kormánygépezetének a
tagja?

D. D.: – Hogyne lenne üzenete annak, hogy a rendszerváltás után
tizenhét évvel van egy kormány, amelyikben fel sem vetődik, hogy egy fontos
pozíciót azért ne töltsön be valaki, mert cigány. Magyarország ebből a
szempontból is fejlődik. Sok ilyen apró dologból, élményből, érzetből áll össze
végül az emberben az az érzés, hogy jó itt élni. Remélem, hogy ezt az üzenetet a
romák is érteni fogják, és lesznek olyan srácok meg lányok, akik erőt merítenek
ebből, és megküzdik a saját maguk harcát a kitörésért.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek